Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

M. VIRÁG ZSUZSANNA: Újkőkori és középső rézkori telepnyomok az MO autópálya szigetszentmiklósi szakaszánál

Gömbtestű edények A kónikus tálak mellett a leggyakoribb edénytípus. Általában nagyméretű, durva kerámiában uralkodó forma, de kisebb változataik is előfordulnak. Az átlagos peremátmérő, a meghatározható esetekben, 20 cm, a falvastagság 1-1,5 cm. A kisebbek általában simítottak (8. kép 6., 12. kép 3-4., 13. kép 2.), a nagyobb példányoknál ez ritkábban fordul elő (12. kép 7., 15. kép 6.). Az egyik töredék a perem alatt széles sávban polírozott, az edénytesten viszont durvított felületű (75. kép 8.). A nagyobb méretű, vastagfalú edényekre leginkább a különféle módon durvított felület jellemző. A leggyakoribb a kannelúrázott Schlickwurf technika, amikor a felvitt vékony agyagmázat függőlegesen vagy ferdén (73. kép 4-7., 9., 14. kép 5-6.), ritkán ívesen, ujjal elhúzgálták (73. kép 8., 14. kép 3.). Néha az agyagmázat szinte teljesen elsimították (72. kép 7.), illetve egyszerűen a felületre pacsmagolták (74. kép 2.). Ritkábban fordul elő a puha edényfelület ferde vagy függőleges kannelúrázása (73. kép 1., 14. kép 1.). A felületi durvítás további kedvelt módja az edénykülső fűcsomóval történő elsimítása (7 7. kép 6., 8., 12. kép 2., 5., 14. kép 8., 9.), amely néha az agyagmáz alatt is megfigyelhető (73. Ajép5). A nagyméretű, durva külsejű edényeknél többször tapasztalható a belső rész gondos simítása, polírozása, amely a folyadékmegtartó képesség fokozását szolgálhatta (pl.: 13. kép 4., 6.). Általánosan jellemző a pelyvával való soványítás, amely a nagyobb méretű edényeknél különösen hangsúlyos. Megfigyelhető a pelyva kaviccsal (7 7. kép 8., 13. kép 2., 4—5.), illetve homokkal kevert alkalmazása is (ő. kép 6., 13. kép 1., 14. kép 5., 7., 9.). Az edénytípusra a világosbarna szín vörösestől szürkésig terjedő árnyalata jellemző. Formailag különböző mértékben behúzott szájú, ívelt vállú (8. kép 6., 12. kép 3., 13. kép 5., 15. kép 6., 8.), illetve csaknem kónikus felsőrészű változatuk különíthető el (73. kép 2., 4., 6—7.). Ehhez az edényformához tartozhat a plasztikus díszű, ívelt oldaltöredékek többsége is. Ez a nagy változatosságot mutató díszítésmód általában az edények öblén fordul elő. Leggyakoribb a kerek, középen benyomott bütyökdísz (77. kép 4., 12. kép 2., 8.), amelynek kisebb, lencseszerű változata az egész edénykülsőt elboríthatta (72. kép 1., 3-4.). Emellett előfordul a középen bevágott vagy benyomott, két oldalán is egy-egy benyomással díszített ovális bütyök (7 7. kép 13., 5.), továbbá a rozetta alakú plasztikus dísz is (72. kép 5.). Itt említhető a függőlegesen kétszer átfúrt bütyökfülszerűség is (72. kép 6.). Kevésbé jellemző a ferdén haladó körbenyomássor (7 7. kép 8.), és az edény öblén körbefutó ujjbenyomásos bordadísz (72. kép 7., 9.). A plasztikus díszek mellett igen jellegzetesek az egész edénykülsőt beborító függőleges és ferde bevagdalások (77. kép 4., 6-7.), amelynek szélesebb, sekélyen bemélyített változata is előfordul (74. kép 4., 7.). Palackok Ezt az edénytípust csak néhány töredék képviseli. A rövidebb hengeres (75. kép 4.), illetve magasabb tölcséres nyak (75. kép 5.) ívelten csatlakozik az öblösödő testhez. Nagyméretűek, az egyik töredék vastagsága 2,5 cm (75. kép 5.). Jellemző a simított felület, a pelyvás soványítás és a világos, illetve vörösesbarna szín. 34. Objektum Északi részén, rövid szakaszon, halvány elszíneződésű, sekély bemélyedéssel érintkezett a 33. gödörrel. Eszerint valószínűsíthető, hogy a két objektum voltaképpen egy eredetileg összefüggő nagyméretű gödörkomplexum része lehetett. A középkori vermekkel bolygatott, alaktalan, különböző formájú teknőszerű gödrökkel tagolt aljú objektum betöltése egységesen sötétebb világosbarna volt. Legnagyobb kiterjedése 4,20x3,40 m, relatív mélysége 40-60 cm volt. Betöltése viszonylag kevés kerámiatöredéket és állatcsontot

16 tartalmazott. Emellett egy őr/óTcőtöredék említendő. Kerámialeletek Tálak A leletanyagban leggyakrabban előforduló edénytípus. Fordított csonkakúposak, perem felé elvékonyodó fallal. Szájátmérőjük átlagosan 20, egy esetben 25 cm (7 7. kép 7.). Falvastagságuk 0,5 cm körüli. Finom szerves anyag és homok keverékével soványítottak, amelyhez ritkán kavics is járult (7 7. kép 7.). Ritka a csak pelyva felhasználása is (7 7. kép 3.). Jellemző a világosbarna különböző árnyalata, de előfordul sötétszürke példány is (7 7. kép 3.). Felületük kívül-belül polírozott. Előfordul a perem alatt vízszintes, ez alatt ferde, elnagyolt polírozás is (7 7. kép 7.). Formailag kónikus felsőrészű (7 7. kép 3., 6., 8.) és ívelt oldalú mélyebb változat figyelhető meg (7 7. kép 7., 10.). Díszítésként bevésett vonaldísz (77. kép 3.), illetve 5 mm széles, függőleges, sekély kannelúraszerű bemélyítés szerepel (7 7. kép 10.). Bikónikus edény Kihajló peremű változat, párhuzamos barázdadísszel. Világosbarna, simított, homok és szerves anyag keveréke (7 7. kép 9.). Gömbtestű edények Elszórt körömbenyomásokkal díszített, fűcsomóval elsimított (76. kép 3.), illetve ujjal elhúzgált felületű példányok töredékei szerepelnek (76. kép 6.). Pelyvás anyagúak, amelyhez kavicszúzalék (7 6. kép 3.) vagy homok járult. Vöröses és sötétbarna (76. kép 6.) színűek. Egyéb töredékek Fenéktöredékek, ívelt bevésett vonaldísszel. Világosbarna, simított, homok és pelyva (76. kép 1.). Fenék16. A 27 db csonttöredék között 21 db szarvasmarha, 1 db juh, 3 db kecske, 2 db őstulok szerepel.