Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

M. VIRÁG ZSUZSANNA: Újkőkori és középső rézkori telepnyomok az MO autópálya szigetszentmiklósi szakaszánál

meghatározható. Polírozottak, egyetlen homokkal soványított szürke töredék kivételével (3. kép 75.), homok és finom szerves anyag keverékével savanyítottak. Néha kavicszúzalék is előfordul (3. kép 13., 19.). Világosbarna (3. kép 5-6., 10., 13., 19-20.), vörösesbarna (3. kép 2., 4., 9., 11-12., 14., 16.) és szürke színűek (3. kép 15.). Egy részük bikónikus (3. kép 13., 19.), illetve lekerekített formához tartozhatott, bár néhány töredék, anyaga alapján palackszerű edény hasrésze is lehetett (3. kép 7., 11., 14., 16.). Jellemző a három párhuzamosból álló, 2 mm széles barázdadísz. Az egyik, -10 cm-nél előkerült töredéken sekély kottafej látható (3. kép 4.). Egy sötétszürke töredék egyik bemélyítésében vörös inkrusztáció is előfordul (3. kép 3.). Ritka a vékonyabb bekarcolásszerű vonal Ç3. kép 15.). Palackok Simított (5. kép 11., 16.) vagy polírozott felületűek (5. kép 12., 15.), általában homok és pelyva különböző arányú keverékével soványitottak. Színük világosbarna, falvastagságuk 0,5-0,8 cm. A peremátmérő 12 (5. kép 11., 16.), illetve 22 cm (5. kép 15.). A palackok nyakrésze lehet ívelt kihajló peremű (5. kép 11., 14., 16.), cilindrikus (5. kép 12.) vagy tölcséresedő (5. kép 15.), de a teljes edényforma nem rekonstruálható. Előfordulnak tagoltabban illeszkedő nyakú, nyakhajlatban körbefutó ujjbenyomásos bordával díszített, vörösesbarna polírozott példányok töredékei is (3. kép 7., 8.). Egyikükön, a borda alatt rövid, mély bevagdalások vannak. Feltehetőleg ide sorolhatók a mélyebben (6. kép 2.) vagy sekélyesebben bemélyített (6. kép 1., 4.) párhuzamos spirálokkal díszített vastag oldaltöredékek is, miután ez a díszítésmód általában a nagyméretű palackformájú edényekre jellemző.

13 Felületük simított (6. kép 1., 4.), ritkábban polírozott (6. kép 2.). Jellemző a pelyva különböző arányú alkalmazása, amelyhez homok (6. kép 1.) vagy kevés kavicszúzalék társulhatott (6. kép 2., 4.). Vöröses, illetve sötétbarna színűek (6. kép 2.). Gömbtestű, edények A leletegyüttes igen gyakori edényformája. Döntően vastagabb falú, nagyobb méretű edények, de kisebb változatai is előfordulnak. Peremátmérőjük átlagosan 20 cm, falvastagságuk 0,8 és 1,7 cm között mozog. Gyakori a simított (5. kép 8., 6. kép 12., 7. kép 3., 5., 8., 10.), ritkább a polírozott edénykülső (5. kép 7.). Különösen jellemző a felület fűcsomóval történő elsimítása (pl.: 6. kép 11., 7. kép 6.). Előfordul a puha edénykülső függőleges (6. kép 9., 7. kép 13.) vagy ferde elhúzgálása is (7. kép 1.). Ritkaság a Schlickwurfszerű, ujjal elhúzgált kannelúra, amelynek sekély változata, mindössze két töredéken fordul elő (7. kép 2., 4.). Soványítóanyagként általános a pelyvatörmelék nagymértékű alkalmazása, amelyhez homok, illetve néha kavicszúzalék is járulhat (7. kép 3—4.). Leggyakoribb a világosbarna szín vörösestől szürkéig terjedő árnyalata, kivételes a sötétbarna töredék (7. kép 3.). Formailag, az eltérő mértékben behúzott szájú, ívelt vállú változat mellett (5. kép 7-8., 7. kép 5., 7-8., 10-11.), néhány esetben megfigyelhető a csaknem függőleges oldalú mély tálszerű változat is (7. kép L, 3.). Feltehetőleg ehhez az edényformához tartozhat a díszített, ívelt oldaltöredékek egy része is. Gyakori a köröm, illetve ujjbenyomásos díszítés, amelynek többféle alkalmazása figyelhető meg. Elboríthatja az egész edényfelületet (6. kép 12.), vagy az edény öblénél körbefutó sort alkothat (6. kép 6., 9.). Előfordul a lapos, plasztikus borda (6. kép 5.), illetve nagyméretű fül ujjbenyomásos díszítése is (6. kép 10.). A bütyökdíszek általában laposak, csaknem lencseszerűek, középen (6. kép 3., 6., 12.), illetve kétoldalt (6. kép 7.) vagy rozettaszerűen benyomottak (6. kép 8.). Ritkább az ovális, kétszer benyomott bütyökdísz (6. kép 11.). Előfordul a ferdén haladó kalászszerű minta (7. kép 6.), illetve a kis benyomásokkal kialakított keskeny bordaszerű dísz is (7. kép 9.). A felületen többször megjelenő bevagdalások mellett (6. kép 6., 8.) ritkább ezen az edényformán a sekélyen bemélyített, feltehetőleg mintát alkotó vonaldísz (7. kép 3.). Talpas edény A típus jelenlétére egy talp felső részéből származó töredék utal. Az ívelődés alapján, a talprész alacsonyabb, erőteljesebben szélesedő lehetett. Világosbarna, polírozott, homokkal és pelyvával savanyított (5. kép 13.). Bögrék Nagyjából elsimított felületű kisméretű edények. Világosbarnák, pelyvás soványításúak. Bikónikus és ívelt oldalú változat fordul elő (5. kép 6., 10.). Szórvány a 13. gödör környékéről Széles, mély vonalakkal és nagy kottafejekkel díszített töredékek. Szürkék, polírozottak, homokkal soványítottak (3. kép 17., 18.). 32. objektum Eredetileg viszonylag kisméretű gödör lehetett, amelynekjelentős részét bronzkori, kelta és középkori beásások pusztították el. A megmaradt gödörrész alaktalan, egyenetlen aljú, világosbarna betöltésű volt. Legnagyobb kiterjedése 2,20x1,80 m, relatív mélysége 30-40 cm volt. Betöltéséből egy radiolarit penge és kevés állatcsont

14 került elő. Ny-i részében, egyik oldalukon simított, átégett, bedobált tapasztástöredékeket találtunk, amelyek tűzhely platnijából származhatnak. Kerámialeletek Bikónikus vagy gömbszelet alakú edény töredéke, 13. Pauúk 1980. 27; Kalicz 1988. 150. 14. 16 db töredék; 44% szarvasmarha, 44% juh, 6% kecske, 6% őstulok.