H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Lelőhelyek jegyzéke - Észak-Magyarország

Serleg kelyhének töredéke függőleges, fehér fonálrátéttel, amelyek az üveg felületéből plasztikusan kiemelkednek. Ez a töredék ahhoz a csoporthoz tartozik, amelyből a 16. század elején több is került Magyarországra és darabjai Budán (Kat. XV. 13. típus, XXXVIII. tábla 1. kép), Visegrádon, Kőszegen, Segesden kerültek elő (lásd ezeknél a lelőhelyeknél). Serleg szára és lencsealakú nódusa. A száron két, a nóduson egy sor fodros fonaldíszítés. Az üveg romlott. Tányér kék üvegből, 20 cm átmérővel. Négyszegletes, festett palack válltöredéke, 17-18. századi. Kotyogós üveg halványzöld színben. Analógiája Budán található (Kat. XII. 8. típus, XVI. tábla, 4. kép). Kotyogós palack 5 csőből csavart hajlított nyaka, befűzött szája igen alacsony, tölcséres peremmel, színtelen üvegből. Sötétzöld palack, tölcséresen szétnyíló szájperemmel, vékony, hosszú nyakkal, gömbölyű vállal és egy kissé összeszűkülő alsó résszel. Több fedőgomb balluszteres formában, tiszta, átlátszó üvegből, vagy romlott anyagú. Mellékletünkön rajzban is bemutatott üvegek a miskolci Hermann Ottó Múzeumból a következők: Egycsöves kotyogós palack (2. ábra) (ltsz.: H. O. Múz. 62.12.9.) és ötcsöves kotyogós palack (3. ábra) (ltsz.: H. O. Múz. 62.12.38.). Serlegkehely, vagy pohár sötétzöld üvegből (1. ábra) (ltsz.: H. O. Múz. 53.701.73.) és egy bordás pohár (4. ábra) (ltsz.: H. 0. Múz. 53.701.16.). Ezeknek a daraboknak is nehéz meghatározni a korát, mivel ásatási megfigyelések ezt sem segítik — miként az előző csoportét sem. Csak az országos leletanyag vizsgálata által szerzett tapasztalat után ítéljük meg. Ennek alapján itt, vagy a környéken a 15. század második felétől működött egy műhely, amely még a 16. században is folytatta munkáját, de hogy meddig, azt nem tudjuk megállapítani. Ennek a műhelynek termékei sok tekintetben eltértek más magyarországi műhelyek termékeitől. Komáromi József 1958-59-ben végzett feltárásánál is előkerültek üvegek, amelyeket a leírás alapján nem lehet felismerni (Komáromi 1963, 168-17Q.). A leírásban szereplő két üvegserleg (II. A. sector 6,8 m mélység) esetében a "halványkék és arany színekben irizáló, spirálisokkal díszített", valamint a "kékeszöld árnyalatban ezüstösen csillogó arany kontúrokkal megrajzolt velencei üvegserleg" jelzők félő, hogy csak az üveg romlását jelentik, amelyek már nagyon sok kutatót megtévesztettek. Az irizálás mindenképen velencei üvegre vall, mert a magyarországi üvegek elbarnultak, átlátszóságukat és eredeti színüket elvesztették. Egy harmadik serlegen " arany vonalak között a velencei Damas mintát" vélte látni. Lehetséges, hogy ez a reneszánszban nagyon kedvelt pikkely minta lehetett. Egy negyediket pedig a következőképen írt le: "velencei üvegserleg töredék szépiaflfeöld-okker színű Damas mintázattal, az egyes színes sávokat arany vonalak kontúrozzák, a töredéken egy női fej rajza kivehető. A másik töredék ornamentális díszítéssel." Van azonban még egy leír ás-részlet, amelyet szintén szó szerint idézek: "Egy aranyozott kontúros sávos ornamentális díszű sárga itáliai üvegtöredék, egy velencei szárnyasserleg (ez már nem középkori) fenéktöredéke és egy üvegserleg oldaltöredékei Damas mintázattal, állatfejjel." A diósgyőri vár esetében elvárhatók lennének a szép üvegek akár a gótikus korszakból, akár a reneszánszból. Ezeket a leírásokat ugyancsak nehéz az ismert velencei reneszánsz üvegekhez hasonlítani, de abban, hogy itt előkerülhettek ilyen darabok, nem kételkedhetünk. Régészeti leletként előkerült töredékes tárgyat majdnem lehetetlen helyesen leírni úgy, hogy arra az olvasó ráismerjen. Előbb a budai katalógus és most az országos elkészítésének fő célja az volt, hogy mennél több üvegleletről készüljön rajz, s ezt követően már nem lesz szükség körülírásra, elég hivatkozni a megrajzolt, rekonstruált leletekre. MUHI - Mezőváros E hely arról nevezetes, hogy 1241-ben IV. Béla király seregei itt szenvedtek vereséget a tatárokkal szemben. A település ezt követően keletkezett. Első említése 1294-ből való (Wenzel 1874, 556.). Már