H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Üvegkészítés a középkori Magyarországon

A török hódoltság korának egyszerű háztartási üvegei. Igen nagy mennyiségben kerültek elő Budán és vidéki lelőhelyeken is. Sajnos, mindenhol abból a feltöltési rétegből, amely a hódoltság korának háborús pusztításait takarította el és amelyben 15-18. századig terjedő leletanyag volt. Ezért pontosan korhatározott leletünk nincs. Úgy látjuk, hogy ez a fajta üveg jellemző a 16. századra (például a kulacs a budai Vízivárosból, a Szent Péter plébániatemplom mellől. Kat. XII. 2. V. tábla 3. kép), de a típusok folytatódnak a 17. században is, sőt egyes leletekről még a 18. század elején is szó lehet. A típusok a következők: a már említett kulacsok, a sörös krigli (korsó), amely a formáját a habán kerámiától kölcsönözte (Kat. IX. 1. típus, V. tábla, 1. kép). Ebben a kötetben Hollókőről származó példányát mutatjuk be. A karélyos palackok, amelyeknek testét diagonálisan csavarodó plasztika borítja, és rövid nyakuk van tölcséres szájnyílással. Nem kifejezetten magyarországi ez a típus. Németországban is van ilyen, másféle száj kiképzéssel. Ebből a korszakból vannak mécsesek is (Gyürky 1987, Abb. 13/2.), amelyek formára a korai középkori mécsesekkel egyeznek, de sokkal nagyobbak azoknál és zöld, erdei üvegből készültek. A 17. század végén, a porumbáki (Fogaras megye) összeírásban is említenek mécseseket, amelyeket nem csak nálunk, hanem Európában máshol is még a 17. században is gyártottak. Egyedül a díszítő részletek adnak lehetőséget a korhatározásra. A sörös kriglinek a cakkos talpa például, amelyhez hasonlót 17. század elejét idéző évszámmal ellátott festett habán poháron is megfigyelhetünk (Sághelyi 1938, 112. Abb. 42.), a tárgy a 17. század elejéről való. A 17. századtól kezdve gyűjteményeink már sok szép üveget őriznek: festett, vagy metszett üvegeket. A tárgy iránt érdeklődők számára publikációkból megismerhetők. Kötetünk ezzel a korszakkal tulajdonképpen már nem foglalkozik a teljesség igényével. Budai katalógusunkban is közöltünk azonban egy festett palackot, ebben a kötetben pedig egy poharat Szekszárdról és egy serleget Segesdről, mivel ezek a darabok töredékesen, ásatási leletként kerültek felszínre. Ezek a habán üvegművességnek igen szép darabjai. Ezen az úton szeretnénk a figyelmet felhívni rájuk. A leletek meghatározásához szükséges egy kis kitekintés hátra és előre az időben. Figyelemreméltó, hogy a legszebb két darab dunántúli lelőhelyeken került elő, ahol váltakozó, mozgó háború folyt és a törökök birtoklása nem volt állandó. Budán, a hódoltság másfél évszázada alatt (az egyetlen festett palack kivételével) inkább az egyszerű típusok fordulnak elő nagy mennyiségben. A rajtuk megfigyelt részletek mutatják, hogy ezek az üvegek is a felvidéki és erdélyi hutákban készültek, csak sokkal egyszerűbb kivitelben. Közönséges asztali üvegek voltak, mindennapi használat céljára. A sörös kriglinek egy hasonmása a gyulafehérvári múzeumban található (G. Davidson személyes közlése alapján). Mindebből arra következtetek tehát, hogy a hódoltság területén nem volt üveggyártás.