H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Kettős-kónikus palackok időrendje

A "KETTŐS-KÓNIKUS" PALACKOK IDŐRENDJE Régészeti leletanyagban a leggyakrabban előforduló középkori üvegek az ú.n. "kettős-kónikus" palackok, illetve ezek töredékei. Gyakori előfordulásuk teszi lehetővé, hogy részletesebben foglalkozzunk velük és segítségükkel bemutassuk módszerünket az időrend szorosabb meghatározására (14. kép). A sok töredék, amely ebből a típusból szinte minden lelőhelyen előkerül, azt mutatja, hogy nagyon kedvelték. Sokféle méretben készítették, ami azt jelenti, hogy mindenféle célra fel tudták használni. A palack alsó és felső részét gyűrű választja el egymástól, amely bizonyos szűkületet hozott létre. Egyesek szerint a keskenyebb alsó részt fonattal vonták be, de ez csak feltevés. Általában ez a gyűrű, s ezen kívül a palck szájának gyűrűje és a fenék a talpszegélye szokott megmaradni, mivel ezek az erősebb részletek. Jellemző, hogy a tagoltság ellenére nem különálló részekből ragasztották össze, hanem a pipából egyszerre kifúvott anyagot hajtogatták nagy kézügyességgel talpszegéllyé, vállgyűrűvé stb. A fújástól elvékonyodott alsó test és a felső rész bugyra, — ha elő is kerül — annyira töredékes, hogy összeragasztása, rekonstrukciója szinte lehetetlen. Az előkerülő mennyiséghez képest kevés a rekonstruált tárgy. A töredékek alapján tudni lehet, hogy a palack kicsi volt-e, vagy nagy, de az alsó- és felső rész arányát a vállgyűrű jellemző mérete alapján sem lehet kiszámítani. Ennek ellenére ennél a tárgynál is nagyon fontos a töredékek igen aprólékos és pontos mérése, mert ennek alapján az mégis eldönthető, hogy egy vállgyűrű és egy fenék összetartozhatott-e? A kézimunka szabálytalansága és a magasságméretek bizonytalansága nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy bizonyos űrmértékek határozták-e meg a palackok nagyságát, vagy ez nem játszott szerepet? A mérésnél nem szabad figyelmen kívül hagyni a talpgyűrűtől felfelé, illetőleg a vállgyürütől lefelé és felfelé kiinduló csonkokat és azok ívelését, mert ezek segítségével megállapítható, hogy a palack alsó fele egyenesfalú volt-e, vagy öblös? Ezek e részletek a korés a származás megállapításához szükségesek. A szakirodalom eddig megelégedett azzal, hogy ezt a formát megnevezze, de nem állott elég anyag a rendelkezésére ahhoz, hogy különbséget tegyen közöttük. A leletek kezdetben nem szakszerű ásatásoknál kerültek elő, hanem építkezéseknél, ami korkülönbség megállapítását sem tette lehetővé. Most először nekünk van birtokunkban elég sok, módszeres régészeti kutatásból származó palacktöredék. Egyre gyakrabban jelennek meg külföldön is részletes ásatási beszámolók, szakszerű rajzokkal. Egyazon típuson belül sem teljesen egyformák a tárgyak. A kettős-kónikus palackokról az a vélemény, hogy formájuk német eredetű, sőt a szakirodalom kizárólag a thüringiában lévő spessarti műhelyek termékének tartotta ezeket (Rademacher 1933). A 15. századi német fametszeteken gyakran ábrázolták ezt a palackot (Ingenieur- Kunst- und Wunder bu ch. 1430, Weimar, Landesbibliothek). A második világháború után a budai középkori királyi palota feltárásainál különböző korú lelőhelyekről kerültek elő palacktöredékek és ezek jelentős mértékben különböztek egymástól. A legkorábbi darab a XII. számú szemétgödörben volt kizárólag 13. századi leletek (cserépedények) és bizánci típusú üvegtöredékek (golyvás palack) között (Kat. XII. 2. 2. típus, IX. tábla 3. kép) (Gyürky 1971, 200. Abb. 15.). A palack töredékai teljesen romlottak, eredeti színük nem állapítható meg. Jellemző a szájnyílásnál a perem alá csúsztatott gyűrű (kis golyva). Ez a kis részlet csak a 1314. században ilyen, később a gyűrű a peremet szegélyezi. Ugyancsak Budán, a középkori palota közvetlen közelében feltárt korai polgárvárosi részben (amely később a palota terjeszkedédsének esett áldozatul) egy sziklagödörből került elő egy ép példány, füstösbarna üvegből (14/1. és 15. kép). Az alsó rész egyenesfalú, kissé kónikus, a felső rész bugyra kicsi, a szájgyűrű (golyva) a perem alatt van. A sziklagödör a 13. századi városfal alá húzódott, de feltöltése már a 13-14. század fordulóján történhetett, mert leletanyagában már velencei üvegtöredékek is voltak. Ehhez a lelethez nagyon hasonló került elő Eva Cerna ásatásánál a morvaországi Most város feltárásánál (Phoenix... 1988, 269. Abb. 300.). 0 is a 13. századra határozta meg. Ugyancsak hasonló és színben is a budaival egyezik az a palack, amely Berndt Engelhardt régész feltárásánál került elő Landshutban (Phoenix... 1988, 269. Abb. 301.) Ezeknek a palackoknak a formája olymértékben különbözik a Rajna-vidéken nagy számban előkerült kettős-kónikus palackoktól (Krueger 1984, 547549. Abb. 28-29.) (14/5. kép), hogy a budai palackot és a hozzá hasonlókat nem tekinthetjük német importnak. Származásukat — természetesen — egyelőre pontosan nem lehet meghatározni, legfeljebb