H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Lelőhelyek jegyzéke - Észak-Magyarország

Egyfüles sörös korsó, világoszöld üvegből (1. ábra). Hasonló több is került elő más lelőhelyeken: Budán (Kat. IX....1. típus, V. tábla, 1. kép; - Gyürky 1987, Abb. 6.) és Gyulafehérváron (személyes közlés alapján). Mindenhol, ahol előkerül, hódoltságkori pusztulási rétegből kerül elő, amely 1617. századi leleteket vegyesen tartalmaz, ezért pontosan nem lehet meghatározni a korát. Valószínű, hogy hosszabb időn keresztül készítették és használták. Ez a forma a középkorban, de még a 16. század első felében sem volt szokásos, a 16. sz. második felében és a 17. században viszont cserépből a habánok készítették. Az egyszerű üvegek, amelyek ebben a korban hódoltsági területen kerülnek elő a földből, teljesen egyöntetűen zöldszínűek (Waldglas), rossz minőségűek és jóllehet különböző formák vannak, mégis egyhangúak és emiatt beleillenek a hódoltságkori balkáni kerámia egyszerű használati tárgyainak körébe. A gyulafehérvári lelet miatt azt gondoljuk, hogy a hódoltság területének üvegleleteit az ekkor is működő felvidéki és erdélyi hutákból szállították, de csupán az egyszerűbb tömegárut. A korhatározáshoz még egy dátum ismerete szükséges: a vár 1718-ban már rom. VÁC - Város (jelenleg Pest megye) A város egyik főútvonalán, a Széchenyi utcában a 70-es években elkezdett és 1983-tól folyamatos építkezések régészeti megfigyelését Miklós Zsuzsa (MTA Régészeti Intézet, Budapest) végezte és végzi e kötet írásának idején (1990) is (Miklós 1986, 237-254., 14. kép). A Széchenyi utca, melyet a középkorban Sáros utcának neveztek, a Hatvani kapu és a Fő tér között húzódott. Ez volt Vác német városrésze. A németek a tatárjárás után telepedtek le, és 13. századi házaiknak egy részét feltárták, valamint olyan ipari célokat szolgáló gödröket, amelyeket később szemétgödröknek használtak. Ezekből sok üveglelet került elő. A leleteknek ezúttal csak egy részét, a jellemző típusokat mutatom be. Az üvegleletek teljes egésze a feltárás publikációjában kerül bemutatásra. A legkorábbi üvegleletek ugyan a 15. századi leletanyaggal együtt kerültek elő, típusuk szerint azonban olyan gótikus üvegek, amelyek már a 13. század utolsó éveiben is Vácra érkezhettek, de leginkább 14. századinak mondhatók. Országos áttekintésem jogán bátran állithatom, hogy a legszebb velencei gótikus üvegek kerültek elő a 24. számú gödörből: Pohárka optikai díszítéssel (4. ábra és 4. kép). Rendkívül vékonyfalú pohárka, a minta: halszálka. Pohárka (5. ábra és 4. kép). Cseppes típus, a magasperemű változat. Az üvegleletek többsége azonban magyarországi készítésű és a 15. század közepénél korábbi nem lehet. Ezek az üvegtárgyak, amellett hogy sok közülük velencei típusokat utánoz, jellegükben mégis helyi, vagy legalábbis közeli műhely létezésére utalnak, mert különböznek akár a DK-dunántúli hasonló korú leletektől, akár a pomázi és a diósgyőri leletektől. A Széchenyi utca végében lévő tér heti és évi vásárok színtere volt és nagyon valószínű, hogy a német városrész lakossága háztartási üvegeit ott szerezte be. Az üvegek, akár a Diósjenő melletti Nagy Gál rét közelében lévő huták telepéről is idekerülhettek, hiszen Vácnak igen nagy piackörzete volt (Kubinyi 1983, 49-75.). Ez egyelőre csak feltevés, bizonyítékunk még nincs. Nem csupán a velencei típusokat próbálták utánozni, hanem megkísérelték a teljesen színtelen, átlátszó kristály üveget is. A minőséget sajnos nem tudták utolérni, ezért az üvegek ma romlottak, mégis akadt egyiken-másikon egy-egy tiszta folt, ami elárulja milyenek voltak készítésük idején. Innen sem hiányoznak természetesen a kettős-kónikus palackok (14-18. ábra) (lelőhely: Széchenyi u. 4-6.SZ. 1. gödör; leltárszámok: Vak B. Múz.: 84.9.2-3., -5., -8-9., -11-13.). Igen nagy számban kerültek elő azonban olyan palacktöredékek is, amelyek nem az elterjedt kettős-kónikus típushoz tartoznak. Tulaj donképen a mai borospalackjaink ősei, mert nincsenek befűzve derékban és nincs talpszegélyük sem. Testüket a nyakon sűrű, lejebb egyre táguló diagonálisan csavarodó párhuzamos barázdák borítják, amelyeknek a nyakon és a vállon lévő plasztikája az alsó testen lapos kannelúrákba ment át (11-12. ábra). Ilyen palack részletekkel már a budai leletanyagban is találkoztunk (Kat. XII. 2. típus XI. tábla 2-5. kép). Ezeknél a töredékeknél még nem ismertük a teljes formát. A váci töredékekből sem tudnánk rekonstruálni, ha nem őrizne a váci Vak Bottyán Múzeum egy egész palackot (19. ábra, 6. kép) (ltsz.: Vak B. Múz.: 53.55.1.). A palack lelőhelye ismeretlen. Jóllehet a belsejében