H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl

forma még a 17. században is lehetséges, ám a vár pusztulása miatt a 16. század közepénél semmi esetre sem későbbi, de lehetséges, hogy a 16. század első feléből való. Serlegfedő (9. ábra) (ltsz.: Béri B. Á. Múz. 85.1.621.). Velencei formát utánzó, de romlott anyagú, magyarországi származású. Pohár fenéktöredéke (ltsz.: Béri B. A. Múz. 85.1.719.). Velenceit utánzó, de hazai hutában készült üveg. Palack (ltsz.: Béri B. A. Múz. 85.1.721.). Kettős-kónikus típusú palack vállgyűrűje. Köldökös ablaküvegek töredéke, 6 db. A felsőnyéki üvegek azon kevesek közé tartoznak, amelyek viszonylag jól korhatározhatók. Mint láttuk, az alsó réteg még velencei üvegeket tartalmaz, de már keveredik nem velencei üvegekkel és e felett lévő rétegekben már csak a magyarországi műhely termékei találhatók. Ezek azonban még nagyon hasonlítanak a velencei típusokra. A velencei üvegeknek darabjai még mintául szolgáltak a készítőknek. Felsőnyék volt az első lelőhely, amelyen feltűnt, hogy sok a velenceit utánzó üveg. Ebből a lelőhelyből kiindulva készítettem tanulmányt, amelyben részletesen kifejtettem meghatározásom bizonyítékait (Gyürky 1989, vagy ennek a kötetnek a magyarországi üvegekről szóló fejezetében). Ennél a lelőhelynél is felmerül annak a lehetősége, hogy egy nagybirtokos család birtokaihoz tartozott az a műhely, amely az üvegeket készítette. Meggondolásra késztet a család egy tagjának horvátországi és dalmáciai tisztsége, amennyiben a Dél-Dunántúlon sok helyen előkerülő velencei minta után készülő üvegeket Dalmáciából, vagy Horvátországból betelepülő, velencei mestereknél tanult üvegesek készítették (Han 1977, 127-133.). Ismeretes, hogy már a 15. század közepén Velencei üveges dolgozott a horvátországi Zágrábban is (Tkalcic 1894, Bd. II. 136-137.). A leltárszámok ismétlődésére vonatkozóan meg kell jegyeznem, hogy a töredékeket a típusok szerinti szétválasztás és meghatározás előtt leltározták, így került többször is két különböző tárgy töredéke azonos leltárszámra. OZORA - Várkastély Régészeti kutatását Feld István (Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest) 1981-től végezte (Feld-Gerelyes I. 1985, 164-184.; Gerelyes I-Feld 1986, 162-182.; Feld-Kisfamdi-Vörös-KoppányGerelyes-Miklós 1988, 261-336.). A várkastély építésére az engedélyt Zsigmond király 1416-ban adta a firenzei származású Filippo Scolarinak. Az ásatás üvegleleteinek korhatározásánál tehát ezt az évszámot figyelembe kell venni. Az építtető halála után először özvegye birtokolta, majd 1438-tól Hédervári Lőrinc nádor. Az üveg leletannyag nagyobb része már az ő időszakára esik. Az üvegleletek minősége szempontjából két lelőhely jelentős: az "A" akna (ami a konyhán belül helyezkedett el) és az F/5-ös akna. Ez utóbbinak jó statigráfiája és pénzleletei lehetőséget adnak a leletek szűkebb időhatárok közötti meghatározására. Az F/5-ös akna leletei: A legalsó (13.) rétegben voltak a legkorábbi leletek: velencei üvegtöredékek. Ilyenek sem a felette lévő rétegekben, sem más lelőhelyeken nem kerültek elő. Három kisméretű pohárka töredéke. Az első pohárka oldalát kis rombuszalakú foltocskák díszítették, vagyis optikai díszítésű volt. Hullámos peremét pedig vékony, sötétkék fonál szegélyezte (4. ábra). A második pohártöredék is optikai díszítésű volt: alul kannelúrák, felettük pedig ovális foltocskák (azt, hogy mi volt alul és mi felette, csak feltételezzük, mert a 3 oldalfal-töredékhez sem fenék, sem szájperem nem tartozott). A harmadik pohár az előbbieknél valamivel nagyobb volt. Vékony, sima pereme alatt diagonálisan elcsavarodó, lefelé táguló plasztikus, barázdás felületi díszítés volt (5. ábra). Az alsó, 13. réteg nem választható el teljesen a felette lévő 12. és 11. rétegektől, mivel ugyanazoknak a tárgyaknak a töredékei itt is és ott is előfordultak. Nem csak velencei üvegek voltak bennük, hanem azoktól eltérő minőségű üvegek is, pl. egy nagyobb, vizespohár méretű, simafalú, kicsit kónikus formájú pohár is.