H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl

Itt kerültek elő olyan kerek ablakszemek, amelyeken a középpontjukból kiinduló plasztikus sugarak láthatók. Ilyen ablaküvegek ugyan más lelőhelyeken is előfordulnak, pl. Budán is (Kat. I. 2. típus, c. változat, XLV. tábla. 4. kép), de ahol előkerül, ott is csak kevés példányban. Feltételezzük, hogy nem a teljes ablakot üvegezték be ilyen karikákkal, csak díszítőelemek voltak. Más lelőhelyen előkerült daraboknál is feltételeztük, hogy koruk a 15. század első fele, azonban ez az egyedüli lelőhely, ahol ez bizonyítható. Ugyanis a három alsó réteg (13, 12, 11) felett a 10. rétegben Mátyás király pénze került elő. A 10. réteg alatt tehát 1416 (építés kora) és I. Mátyás uralkodása közé eső időből kerültek leletek. A 12. rétegből való egy üvegpohárka alsó része, enyhén zöldes árnyalatú üvegből (2. ábra). Az oldalfal megmaradt csonkján semmi díszítés sincs. Arról, hogy nem eredeti velencei pohár, a fenék dombja is árulkodik, valamint alul a pipa leválasztásának eldolgozatlan helye. A 11. és 12. rétegekből kerültek elő a töredékei egy pohárnak, amelynek oldalfalát diagonálisan haladó plasztikus barázdák borítják. Ellentétben a hasonló típusú velencei pohárkával, ennél a peremet visszahajtották, ami használatban kényelmetlenséget okoz, tehát készítőjénél gyakorlatlanságot feltételez (3. ábra). A 11. réteg lelete annak a pohárnak a töredéke, amelynek oldalát cseppek mellett lapos és párhuzamosan bevagdalt üvegszalagok is díszítették (1. ábra). Ennél a darabnál már szabadon használták fel a különböző örökségekből eltanult díszítőelemeket. A 10. rétegből került elő Mátyás király pénze. Ennek a rétegnek a leletei ismét nem választhatók el a 9. és a 8. rétegek leleteitől. Kettős-kónikus palack magyarországi hutában készült változata (7. ábra). Palack fenék (9. ábra), talpszegély nélkül. Feltehetően az ú.n. "váci palack" típusához tartozott. Ismeretes, hogy ebből a fajtából ott került elő a legtöbb (lásd "Vác" cimszónál). A magyarországi típusok között elég gyakori az a viszonylag széles, tölcséresszájú palack is (8. ábra), amelyből idáig többnyire csak szájrészlet került elő, ezért teljes formáját nem tudtuk rekonstruálni. A 9. rétegből való a vékony, hajlottnyakú kotyogós palack, széles száj tölcsérrel (6. ábra). Talpas pohár széles talpa (19. ábra), amiből magas, német típusú sörös pohárra következtetünk. Az üvegleletek rétegeit a 7. réteg zárta le, amelyben törökkori leletanyag volt, üveg azonban nem volt benne. Tehát a 10-8. rétegek kora a 15. század második fele és a hódoltság kezdete közé határozható meg. Az F/5-ös akna velencei üvegleleteivel kapcsolatban felmerül annak a lehetősége is, hogy 1416 után, Zsigmondnak 1417-től érvényre juttatott rendelete folytán már nem Velencéből, hanem más itáliai városokból kerültek ide üvegek. Természetesen ennek bizonyítása lehetetlen, csupán felhívom a figyelmet arra, hogy Itália más városaiban is gyártottak üveget, s többé-kevésbé hasonló típusokat. Egy kis optikai díszítésű pohárkára szeretnék utalni, amelyet a firenzei Santa Reparata templomnál ástak ki (Buerger 1975, 191-209., 44. kép). Jelentős, de nehezen korhatározható üvegleletek kerültek ki az "A" akna elnevezésű lelőhelyről (11-15. ábra) (Feld-Gerelyes I. 1985, 13. kép): három serleg, egy fedő, egy pohár, egy lapos kulacs és ablaküvegek. A tárgyak anyaga romlatlan, átlátszó, de vastag üveg. Reneszánsz serlegek elemeit használta fel a mester a bordásfalú serlegnél, amely majdnem teljes egész (12. ábra). A serleg szártalp megoldásával már a 15. század közepén találkozunk a Magyarországon készült üvegserlegeknél. A kehelynek visszapöndörített pereme van. Ez is a 15. század közepére jellemző, és magyar üvegekre. Velenceit utánzó poharaknál találkoztunk ilyen megoldással. A fedőnek és a második serlegnek (13. ábra) a díszítése leginkább a 16., sőt a 17. század elején jellemző, de azért Ozorán megtalálható már a 15. század első felében is, — legalábbis nagyon hasonló az F/5-ös akna leletei között talált pohár (1. ábra) díszítése. A harmadik serlegből csak a szára maradt meg. Ez meglehetősen kezdetleges, de vannak hozzá hasonló darabok, például pécsi lelőhelyről (lásd "Pécs" címszó 11. képét). A kulacs ezzel szemben analógia nélkül való. A lelőhely többi lelete a 15. század második feléből, illetőleg a 16. század elejéről származik, ezért az üvegleleteket a 15. század közepe és a 16. század eleje között pontosan meghatározni nem lehet. Ezek a tárgyak semmiképen sem abban a műhelyben készültek, amelyben a többi ozorai üveg. Sem Ozorán, sem a Dunántúl más lelőhelyein nincs ezekhez hasonló.