H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl

Ennek a lelőhelynek üvegleleteit Kárpáti is a 15. századra határozta meg. A mi korhatározásunkat más lelőhelyek anyagára alapoztuk, illetőleg arra a megállapításra, amelyet a magyarországi üvegkészítés fellendülésére vonatkozóan tettünk és amelyet ebben a kötetben is kifejtettünk. Szent István tér 19. Ez a lelőhely a székesegyház alatt, a város ENY-i negyedében található. Ez egy kút. Kettős-kónikus palack töredékei kerültek itt elő (Kárpáti 1978, VIII. tábla, 1-2. kép). Széchenyi tér 7. A város központjában egy akna leletei: Kancsó, vékony, hosszú nyaka, szűk szájnyílása kiöntőcsücsökkel (6. ábra). A nyakra vastag üvegfonál csavarodik spirálisan. Romlott üveg. Palack (4. ábra). Kettős-kónikus típus. Romlott üveg. A nagyon vékony, csaknem egyenes alsó test a vállgyűrű alatt bugyrot képez, amely ugyanolyan méretű és kiterjedésű, mint a felső rész bugyra. Ezek a vonások különböztetik meg a pécsi kettős-kónikus palackokat az ország más lelőhelyein talált palackoktól. Ettől helyi jellegű. Feltétlenül a közelben — ha nem helyben — kellett lenni annak a műhelynek, amely készítette. Serleg szára és a nódus fodrosán csavarodó üvegfonálból. Ilyen típusú töredék több helyen is előkerült: Budán (Kat. XV. 4. típus, XXXIV. tábla 1-4. kép), Győrben, Pomázon, Székesfehérváron, Vácon. Egyedül Budán került elő ugyanazon a lelőhelyen serlegkehely is, amelyet kapcsolatba lehetett hozni a szárral (8/6. kép). A többi lelőhelyen nem volt lehetőség rekonstrukcióra. Ebből az aknából is előkerült hólyagocskákkal díszített optikai díszítésű pohárka. Serlegkehely kis töredéke. A sima perem alatt függőleges, plasztikus bordázat látható. Reneszánsz típus. Az üveg romlottsága miatt nem tekinthető velencei üvegnek, hanem magyarországi készítésű. Edényfenék halványzöld üvegből fehér fonálrátéttel. A fonalak a fenék központjából kiindulva az oldalfalon függőlegesen helyezkedtek el. Hasonlít egyes velencei üvegek díszítésére a 16. század elején, azonban a világoszöld üveg miatt a velenceieknek csak az utánzata. Kotyogós palack csészealakú szájtölcsére elcsavarodó plasztikus vonaldíszítéssel. Ez a részlet egy Magyarországon a 16. században nagyon gyakori típushoz tartozik. Kulacs (7. ábra). Nyak-, száj- és válltöredék. A test lapos, ovális keresztmetszetű. Vékony nyaka felett csukott tulipánbimbóra emlékeztető szája van. Hasonló került elő a Jókai u. 6. sz. lelőhelyen is. Hasonló kulacs nagyon gyakran kerül elő Magyarországon (Kat. X. 2. típus, V. tábla, 3. kép), de másfajta szájkialakítással. Ilyen száj a pécsieken kívül csak Ozorán került elő. Van egy igen távoli analógiája a lengyelországi Plock-ból (Cipiela 1981, 213-220. Fig. l/a.), amelyet a szerző a 14. századra határozott meg. A tárgyak közötti hasonlóság valóban meglepően nagy, mégsem találunk kapcsolatot közöttük. A pécsi kulacsok semmiképen sem származnak a 14. századból és leleteink között más kulacs-leletek is a 15. század második felénél nem korábbiak. A domonkosok kolostora a város DK-í*negyedében, a Munkácsi Mihály úton került elő (Kárpáti Gábor ásatása). Itt a kolostor közelében — feltehetően a kolostor miatt — került elő az a néhány 15-16. századi velencei üveglelet, ami ebben a városban ritkaságnak számít. Perezel u. 10. Serleg bordás oldalfalának töredéke széles, aranyozott peremmel és az oldalfalat a peremtől elválasztó sötétkék, vízszintes fonállal. 15. sz. vége - 16. sz. eleje. Serlegfedő. Velencei üveg. Kora mint az előző leleté. Kotyogós palack kétcsöves nyaktöredéke. Munkácsy Mihály utca 5. Serleg, függőlegesen bordázott szárának és talpkarikájának töredéke. Velencei reneszánsz üveg. Serleg kelyhének töredéke sima perem alatt bordás oldalfallal és sötétkék fonáldíszítéssel. Velencei munka a 15. sz. végéről, vagy a 16. sz. elejéről. Serlegfedő gombja. Velencei üveg.