H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl

Köldökös (kerek) ablaküvegek. Gábor u. 4. Kút. Igen gazdag üveg leletanyag került itt elő, amelyek főként a helyi üveggyártás gazdag formáit tárják elénk (Kárpáti 1963, 99-116.). Palack (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.120.) (8. ábra). Csak felső rész. Romlott üveg. Kettős-kónikus típus. Palackok, a kettős-kónikus típusból. Nyak részlet (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.121.), vállgyűrű (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.119.) Mécses (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.123-124.) (3. ábra) két töredéke. A tárgy gömbölyű feneke mutatja, hogy csak tartóba helyezve maradhatott meg. Romlott üveg. Serleg (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.108.) (9. ábra) talpa, rövid szára és a függőleges kannelúrákkal tagolt kehely kis részlete. A forma nagyon emlékeztet azokra a fehér cserép talpas poharakra, amelyek a 14-15. században nagyon kedveltek voltak (9/1.,3.,6. kép). Romlott üveg. Serleg kelyhe (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.111.), szára és talpa (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.107.). Összetartozásuk nem bizonyított, csak feltételezhető (11. ábra). Romlott üvegek. A kehely oldalán a bordák a peremig kifutnak, de kevéssel a perem alatt a vonaluk megtörik, jelezvén, hogy ott a peremszegély helye. A velencei poharaknál találtunk hasonló megoldást. A szár valamivel hosszab, mint az előző leletnél, de még így is rövidnek számít. A talp nagy és lapos. Ez eléggé kezdetlegesnek mondható szár, de tipikus hazai forma, úgy látszik, hogy a módszer, ahogy alakították, elég általános volt. Serleg (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.106.) kelyhének kis töredéke, plasztikus, függőleges, fehér fonálrátéttel. Pohár (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.101.) (10. ábra). Cseppes típus. Velencei, de romlott üveg, a forma és a díszítés nehézkes. Poharak optikai díszítéssel. Számításunk szerint 15 pohárhoz tartozó töredék (ltsz.: J. P. Múz. 79.11.103-105. és 110.). A rekonstrukcióhoz (12. ábra) a 103. és a 105. számú töredéket használtuk fel. A töredékek anyaga romlott. Az optikai díszítést szabálytalan méretű ovális foltocskák képezik, melyektől a pohár oldalfala olyannak látszik, mintha felhólyagzott volna. Kárpáti a Gábor u. 4. szám alatti kút beomlását a 15. század közepére határozta meg. Jókai Mór u. 6. A város DNY-i negyedében D-felől a Széchenyi térig húzódik. Kettős-kónikus palackokhoz tartozó részletek. Kulacs töredéke "tulipánbimbó" szájjal. Kotyogós palack rövid, egyenes nyaka, szájtölcsére spirálisan felcsavarodó fonáldíszítéssel és a gömbölyű test részlete, rajta elcsavarodó plasztikus vonaldíszítés. Kotyogós palack két csőből csavart nyaka. Serleg szártöredéke, üvegfonálból csavart fodros nódussal. Talpas pohár tölcséres kehellyel, üv^gfonálból tekert talppal (Borsos 1963, Abb. 8.). A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött hasonló poharat Borsos a 16. sz. elejére határozta meg. Összefoglalás: ebből a városból hiányzanak a gótikus üvegleletek. Velencei üveg csak a reneszánsz korszakból maradt, az is kevés. Ezzel szemben sok a hazai műhelyben készült üveg. A leletek a 15. sz. közepétől kezdődnek. A divatos formák olyan helyi, kizárólag itt megfigyelt sajátosságokkal rendelkeznek, hogy feltételezhető egy közeli műhely létezése.