Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)
Dokumentumok (1-94. sz.)
Hogy ide ki nagy œnfusiok és elméknek hányattatási ne lettek volna, s ne is vól iának az ellenségnek csalárd és ámító mesterségi miat, az tagadhatatlan dolog, de mégis Istennek neve dícsirtessék, it közöttünk meg nem tántorodot még senki annyira, hogy Felséged Hazájához való mind szeretedben, s mind annak boldogulása exoperatiójában kételkedet volna. Noha azt sem tagadom Felséged előt, hogy Felségednek sok féle lehető impedimentumit meggondolván, voltunk ollyan opinioban, hogy ha Felséged az közeleb esendő 27dik napjára ezen holnapnak Husztra az Confoderatio közzé ki nem jöhetne, sokat törtük azon elménket, in eo casu mi tevők legyünk, és sok rendbeli tusakodásink után járt ot elménk, min praesidiarius tiszt, mind exulans uramiékkal egyűt, hogy Felségednek az gyűlésnek promulgatioját, arra penig ki nem jövetelit az értetlenökkel közülünk el ne hitesse azt, hogy Felséged csak szóval és nem valósággal akarja az békességet exoperálni, s aval hányat homlok ad gratiam ne rohannyon az ellenség tőriben, azok, az kik Felséged convocatioja szerént öszvegyűlnek, kezgyenek hozzá ezen békesség exoperatiojához, úgy mint közönséges és az Haza megmaradására célozó jóhoz, tellyes bizodalommal lévén abban, hogy Felségednek (illyen nagy confusioban az közönséges jót tévén célul), nem fognak velle véteni, de azt is csak avégre, hogy az ellenség lássa s hitesse el magával, hogy realiter akarja Felséged azt végben vinni, amire ígíri magát, úgy is mindazon által, hogy Felséged az continuatiojára és conclusiojára közmkben érkezvén, Felséged által mennyen végben az tracta. Értvén mind azon által Felséged tegnap érkezet levelébül, 1 úgy onnan visszajött emberünk szóval való relatiójábul Felséged kegyelmes parancsolattyát min d az it való praseidiarius tiszt és exulans uraimékkal, úgy az ungvári praesidium és vármegye követtyeivel, kik azon huszti gyűlésre szándékoztak menni, ezen opiniónkat és intentiónkat is abban hattuk minden kedvetlenség nélkül, s egész resplutióval bízván egyedül csak Felségedre ezen dolognak folytatását, s várván egyedül mindenekben Felséged kegyelmes dispositiójátul és parancsolattyátul egyebekben is. Személlyemhez való bizodalmában hogy még Felségedet persistálni kegyelmes levelébül látom, ujjulok s az Isten álgya meg Felségedet érette, kérvén alázatosan, ne is legyen bal ítílettel fellőlem, mert bizony a' vagyok s leszek is, akinek Felséged eddig tapasztalt lenni, s valamint hogy Felséged sokszor könybe lábbat szemmel látót Nemzetem veszedelmén keseregni s óhajtani boldogulásunkat, de most könyhullatásokkal is látót volna Felséged mind Nemzetemnek illyen boldogtalan sorsát, mind Felségednek ennyi keserűségét sóhajtani, kiváltképpen keservesen forogván sokszor elmémben, hogy ha Felséged kívánnya, mert hidgye el Felséged, hogy midőn Felségednek már egynihányszor mint egy félelmemet láttattam is leveleimben jelenteni, de bizony nem személlyemnek vagy pusilanimitássa, vagy Felségedhez való igaz szeretetemnek s hűségemnek változtató jelének magyarázza, hanem egyedül az már megbódult és valami elhanyatlástulfélő praesidiumbeh hadnak megbolondolásátul, elhanyatlásátul tartván, annak orvoslásának remediumot kívántam alázatosan Felségedtül, de ha az találna is lenni, kitül az irgalmas Isten oltalmazzon, úgy is soha bizony igaz magyar vérem vízzé nem változik, s Felségedhez s Hazámhoz való egyszer meggyükerezet szeretetemet s hűségemet szívembül semmiféle változás ki nem fogja gyükerezni. Mivel azért ennek utánna várhatom inkáb az ellenségnek dühösségét magamra, mint sem az armistitiumnak prolongátióját, holnapi napon mind szekerek, s mind marha hajtására kiküldök, s az vízi malom valami palánkai való megerősítéséhez fogatok, hogy csak valami nyargaló által is écakának idején fel ne égettessék, s egy szóval valami lehet s érkezhetem, mindenekrül amik szükségesek, provideálni igyekezem. Zay uramnak is írtam, hogy az karabélyos regementel jüjjön be mind azért, hogy az szakmáriaktul űk is né talántán megcsalattassanak, mind penig hogy it, ha hostilitásra fakadunk, cavaleria nélkül éppen nem lehetünk. Rádaj Pál uramat innen ma küldem vissza Szakmarra, onnan tudom továbis continuálni fogja Felséged kegyelmes parancsolattyát, elválik, ha obtineálhattya-e továb is az armistitiumot. Ezek után kívánván, hogy Felségednek ezen reám bízattatot kincsét viszont kezéhez resignálhassam, kiben is utolsó vérem cseppéig minden tehetsegeimnél szivesen fáradozván, kívánom, édes Nemzetem boldogult állapottyában sok számú esztendőkig csendesen lakhassék Felséged minyájunk örömére. Maradván Felségednek holtig alázatos igaz híve és szolgája Sennyey István m.p. * * * 1. Kukizow, 1711. április 18. AR IH.623-624. 79. Szatmár, 1711. április 28. Károlyi Sándor levele Rákóczi Ferencnek. Beszámol a szatmári gyűlés lefolyásáról, amely elfogadta a béke megkötését (Eredeti. MOL RSzL G. 15. I. 1. Caps. H. Fasc. 240. Tartalmi ismertetés: Lukinich, 137-138. Végig sajátkezű írássaL Külső címzés, külön borítékon: Az Felséges Fejedelem II.Rákóczi Ferenc Nagy jó Kegyelmes Uramnak 6 Felségének alázatosan írám. Ibi ubi.) Szattmár 28. Április 1711. Felséges Fejedelem. Kívántam volna, Istenem inkáb föld színéről enyi veszedelmek között vött volna el régen, mint sem ezeket szívemnek kimagyarázhatatlan epedezésére értem volna, de ha reménségen kívül véletlen fatalitást (sic!) ezt okozta is, mind
