Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

Istenem, mind egész Nemzetem előtt nyilván vagyon, miként kívántam Felséged méltóságát niindenekben sérhetetlenül(sic!) praeserválnom, úgy töb méltóságokét is, nem külömben bizonyságot tesznek mind edig Felséged engedelmébül lött munkáimnak, úgy most az Tekintetes Confoederatusság parancsolattyábul egyező értelmével való fáradozásaimnak hasznos vagy káros, álnokságai vagy igazságai folytatót s nyert gyümölcsei, kik tudom mások által Felségednek bővön fognak eleibe terjesztetni. S még most sem szűnöm meg, hogy legaláb conclusiójára való extensióját Felséged közinkben való jövetelére minden kigondolható módok által nyerhessem meg, noha sokszori cathegorica resolutiók által már kiadatot, hogy ne is tentállyuk, hanem három hét Felségednek engedtetik és Munkács, Ungvár, Huszt addig fenhagyattatik, de úgy, hogy az resolutiója az commun it ásnak cum conclusione ma végben menyen, másként mindeddig való acták, resolutiók cassaltatnak és annihiláltatnak, s fegyver indicáltatik. Mire viszi Isten az communitás és Confederatusság elméjét, maga ő szent Felsége tudgya. Hanem én iterato alázatossan követvén Felségedet mindenekrül, ha melyekkel offendálni hirtelenségembül, vagy in animadvertentiábul találtam, s kérem az élő Istenre, szánjon meg mindnyájunkat és méltóztassék kijőni, holott Felséged arra magát általáná resolválni, legaláb plenipotentiariussa által (hajónak ítéli), ezeket œnfinnalni, kiért Istentül jutalmot, Nemzetünkből áldást fog venni. Ezzel továb is Felséged grátiájában kívánván maradnom, míg élek, leszek Felségednek alázatos szolgája Károlyi Sándor. P.S. Az Tekéntetes Cavalier Compániának egy része itten lévén, Felséged resolutiójáig minden exauctorátiótul conserválom, ha Felséged kijön, melléje küldöm, holot nem, valamit fog Felséged irántok parancsolni, atevő leszek, eddig is Felségedtül adatot facultásbul praesummáltam gongyokat viselnem. 80. Szatmár, 1711. április 28. Károlyi Sándor levele feleségéhez a szatmári gyűlés lefolyásáról és az elfogadott döntésekről, valamint saját tevékenységéről (Eredeti. MOL RSzL G. 15. I. 1. Caps, H. Fasc. 240. Végig sajátkezű írássaL Külső címzés külön borítékon: Az Én Kedves Feleségemnek Tekéntetes és Nagyságos Szálai Barkóczi Kristina Asszonnak igaz szeretettel írám. Munkács. Gyűrűspecséttel lezárva.) Szattmár 28. Április 1711. Isten veled szívem. Talám kétt rend beli leveleidre sem lehete válaszolnom, hanem mostani kevés üdő mint engedi. írhatom, hogy valamint megmondottam, örökké is írtam, hogy az Felséges Fejedelem személyét mindenek előtt hordozom s annak méltóságárul, securitásárul Istennek segétsége által fáradozók, külömbet most is se ellenségem, se egész Nemzetem bennem nem tapasztalhatot, s eddig való sok importuna kigondolt rátiókkal is az 27dik terminusnál továb csak egy napi extensiot sem nyerhetvén, anyival inkáb továbra való suspensióval együtt az Felséges Fejedelem bejövetelére és ezeknek conclusiójára nyerhessünk, éppen lehetetlennek látszik, kinek exoperátiójára valamenyi ész bennem s egész Confoederatus Statussal együtt találtathatot, mind öszve szedve is, tegnapi napot egészlen mondhatom abban töltöttük és így semmire nem mehetvén, hogy mai napot megnyerhessük, estve fele bocsátottanak az statussok követeket Károlyba. Instálván azon, hogy ő Excellentiája Locher Uramot méltóztassék az dolgok facilitatiójára ide küldeni, s ezzel az mai napra nyerheténk üdőtt, hogy az éjei megindítván egész plenipotentiával megírot Urat, actu érkezek. Én azalat eddig való egész actákat mind öszveszedvén, 12 békesség punctumiban compilláltattam, és mivel tegnap oly levelet írt az Ur, hogy ha még is vagyon valamely difficultás, essünk által rajta, annak praetextussával valamit tegnap az statussok difficultásoknak ítéltének, mindazokot adjungáltattam s szintén most mennek deputatussok velle az megírt Úrhoz, hiszem Istent, az mely eddig való nagyob considerátiójú dolgokat vezérelte, ezeket is megadgya. De valóban keserves, hogy az statussok mind az had exauctoratióját megígérték, mind Kassának, Kővárnak resagnatióját - fen hagyván Munkácsot, Ungvárt, Husztot az Felséges Fejedelem kijöveteléig, s míg ezen felöl magok hitinek letételére condescendálni látatnak, az potioroknak suspensiójával csak azt elaborálhatnók, hogy az conclusiójára az Felséges Fejedelem jöveteléig hagyattatnának mindazok, de egy átallyában csak resolválta, hogy továb nem cselekedheti, hanem resolvállyuk, concludállyuk s az Felséges Fejedelemnek három hetet extendál, hogy ha akar jőni, jöjön, ha nem, csak plenipotentiáriussát küldi is, acceptáltatik s adgya fel Munkácsot, Ungvárt s Husztot, holot nem resolválunk s concludálunk, mindeddeg valók cassaltatnak, annihiláltatnak s fegyvert indicál, melyre kiadtuk magunkat: lássa, de mi nem fegyverkezünk, ha jön is, azon három hétig, levén reménségünk az Fejedelem kijövetelében, de azzal sem devmcámattuk, már most minden okoskodásba bele fáradván, mostan kedvesseb úton is próbálom, mellyiket teszi Isten foganatossá, kétt három óra elválasztva. Ezeknek nehéz megnyerését okozza Bercsényi Uramnak elhintetett hírei, az vitézlő rend közöt forgó seditióra célozó supplantatiói s egyebek. Ki miá, ha mostan felvött medium által sem