Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

vasván s halván, kiket választottanak magok közül Felségedhez, credentiájokbul méltóztatik Felséged meglátni és resolutiójokat expositiójukbul megérteni. Ugyanazok az Feléges Császár neve alat Plenipotentiariussa által tött nem csak dilucidatiót, hanem finalis resolutiót is Felségednek praesentálni fogják, s ex super abundanti amellet érkezet missilis levelek copiájit is Felségednek alázatossan acludálom. Azonban szintén mostan érkezik Zayatkárul írot levelemre

1 való válassza is Felségednek,

2 kibül mit magyarázhatnék, Felséged ítéletire s nem magaméra hagyom. Sufficit, hogy az én lelkemismereti megnyugodot azon, hogy nem csak szóval, hanem egész nyughatatlan fáradozásommal s csekély életem törésével effectussát is mutathatom nemzetemnek. Ámbár se credentiám, se plénipotentiaire se instructióm nem volt is, de nem csak magam hazájárul, hanem Erdélyrül is, mint lehetet munkálódtam, melyért Istené az dücsősség, mert valamint Felséged kételkedet, úgy mindnyájan az továb való extensióban, mind az által azt is az Isten megadta azoknak confusiójára, az kik sub praetextu alio az Confoederatiótul elszöktenek, és rollam balul ítéltének. Vagyon már idejek, bejöhetnek, ha tetzik, concludálhatnak mint szeretik. Ha nem kell s nem jőnek, gondolom kevessen gyászolfyák meg, csak Isten Felségedet hozza, az mint egyébre szükségünk nincsen is, s megvallom, hogy ha remélhettem volna ezen extensiot, 3. hujus írot levelemmel

3 Felségedet nem terheltem volna, melyrül iterato is alázatos kötelességem szerént követem, méltóztassék talajdonítani igaz szeretetemnek, az melfyet talám in effectu is részeiben tapasztalhatot s továb annál is jobban fog tapasztalni, mint desperatus embereknek tanácsának vételét. Kassa iránt hogy Felségednek írtam, nem Ítéltethetem rulla, mert nagyob dolgok is estének annál az Confederatio híre s consensussa nélkül, mellyek semmit nem használtának az Confederatiónak, azok uttán ez is megeshetet volna kivált

4 haszonnal, nem apraehendálta volna az Confederatio, s mint hogy Felséged távulléte miá addig is, míg resolutiója iránta jőne, Kassa alat való hostilitássok által keresztyén vér is ontathatik. Azért az Confederatio Felséged kegyelmes dilucidatiójában feltött conditiót úgy látom nem ellenzi, sőtt így levén már az dolog, csak egy kisseb tagjának is véri kiontásának szükségét nem láttya. Méltóságos Generalis Eszterház Dániel Uramnak is ezen resolutiót megküldöttem, tartván attul mindnyájan, hogy ha ante conclusionem valami scissio talál közöttök lenni s feladni kéntelenítetnek, mint eddig valók, úgy vesznek, azuttán az mint az Confoederatio fog számot venni tüllök, az szerént fogja is orvosolhatni. Nincs egyéb hátra, csak az Felséged kívánt praesentiája és resolutiója. Valamint praemittált levelemben megírtam Felségednek, se solennitas, sem üdővontatás, sem más itten már nem remélhető, az eddig valókból mind armistitium, mind tracta, mind pacificatio kikerekedet, úgy látom se vármegyék, se városok, se lakosok, se exulansok, se hadak pro nunc quo ad principalia többet ennél nem kívánnak. Azért továb, nem is hiszem, halászuk és vontassuk, kit azért írok ily magyarán Felségednek, hogy anyival inkáb méltóztassék közeléteni bejövetelét és eloszlot confederatussokat vindicálni. Maradván Felségednek alázatos szolgája Károlyi Sándor Rádai, sem Gerhard uramék nem érkezvén, én az dilucidatiót el sem küldöttem, úgy látom, talám nincs szükség már reája. Mind az által ha Felséged fogja parancsolni, csak levél legyen Pálfi mámnak mellette, megküldöm. Az convocatoriák is elkésnek, én azalat is publicálom. * * * 1. Lásd a 63. sz. levelet. 2. Sztrij, 1711. március 31. Kiadva: AR III. 605-607. 3. Lásd a 65. sz. levelet. 4. Bizonytalan olvasatú szó. 68. Szatmár, 1711. április 6. Rhédei Mihály levele Vay Ádámnak: a szatmári gyűlés résztvevői mindenképpen elfogadják a békét, még akkor is, ha Rákóczi nem tér haza. Külföldre senki nem óhajt menni (Eredeti. MOL RSzL G. 15.1. 1. Caps. H. Fasc. 242. Végig sajátkezű írással.) Külső címzés, külön borítékon: Méltóságos Urnák Vajai Vaji Ádám Uramnak (cum omni dignitatis titulo) nékem bizodalmas Uram Anyámnak ő kegyelmének alázatos engedelmességgel. Sztri vagy ubi. Gyűrüspecséttel lezárva. ) Szatmár 6. Aprillis 1711. Édes jó Uram Attyám. Kötelességem szerint kívánván Kegyelmednek ezen levellemmel udvarlanom, kívánván, találja szerencsés órában egész házával edgyütt Kegyelmedet; melly alkalmatossággal is, az mennyiben az itt való dolgok nékem innotescáltak, informálnom Kegyelmedet kötelességemnek tartom. Pro quinta praesentis terminálván Méltóságos Generális Károllyi Sándor Uram ő Excellentiája ide Szatmárra az Conforderátióban még eddig megmarattt főtiszteknek öszvegyüléseket. Proponálta azon nap mind Felséges Urunk resohitiójját az Felséges Császár pujictuinira, abban subiciált