Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

difficultásokkal edgyütt; mind ő Felsége kegyelmes oblátiojját azok iránt, az 1 ik az békesség meg nem tartatván, külső országokban szolgálatot akarnának venni. De ezek igen kevesen találkozván, annyival is inkább, hogy Komáromi György uramnak tegnapi napon az dilucidatioval (mellyet Felséges Urunk kívánt), való érkezése az elméket anyira dirigálta az békességre, hogy nem hiszem, ő Felsége ki nem jövetelével is (kit Isten ne adgyon), változhassanak. Azért, mint hogy az nagyob dolgok reám sem bízattattak, sőt tudom, anélkül is magok rendi szerint follynak, Kegyelmednek csak eszt akartam megjelenteni, hogy bizodalom abban nem lehet, hogy ezek (velem edgyütt, mert magamat sem excludálom), vagy kimennyenek bizontalanságra hazájokból, vagy benn maradván is, az mostani motusoknak resuscitatiójára elméjeket soha többször vegyék; az bizonyos, tagadni sem lehet, rosszul békéllünk, vagy nem is békéilünk, csak redeálunk ad gratiam et assecurationem Suae Maiestatis, de lehet-é jobbat, vagy csak eszt is továb reméllenünk, kivált nékünk, az kiknek semmi bizonyos reménség Kegyelmetektül is nem nyujtatik; perseverálni csak még is módunk nincsen. Idegen országban pénztelenségünk ijeszt mennünk, úgy bizontalansága valaha hazánkban való jövetelünknek, itt penig jó volna továb is maradnunk, csak nyakkal győznők az dolgot, de Pálfi uram esküszik, hogy azonnal, hogy armistitiumunk megszűnik, tűzzel vassal leszen persecutiónkon. Summa summarum: itt az békességnek elmulhatását nem látom, azért Kegyelmedet kérem, mind másoknak, úgy magának is persvadeálja az minél hamaráb vissza való jövetelt hazájában, másként abban fog Kegyelmetek örökké okoztatni, hogy illyen terhes állapotunkban hagyott ide bermünket. Ha rosz lesz az békesség, azért, mért köztünk lévén jobra nem segítettek Kegyelmetek, mint hogy Felséges Urunk és Kegyelmetek bejövetelével még többeket is remélhetnénk megadatni; ha jó lesz, azért, mért illyen közönséges jóból ki kellett magát vonni Kegyelmeteknek. Comáromi urammal szóllottam, ki is Kegyelmednek ajánlya igaz kötelességgel való szolgálattyát, obtestálván kegyelmedet igaz hazafiuságára és nemzete, úgy vallása szeretedre is, hogy kijöjjön közinkbe, mellyet is tartozom megírni Kegyelmednek, nem látván egyébre semmi szükséget, csak resolutióra. Az úr sógor Vaji László uram is ajánlja attyafiságos szolgálattyát Kegyelmednek, kiványa, Isten hozza hamar időn szerencsésen közinkben kegyelmedet. Ezeket sub fide salvifica nem azért írtam, hogy nekem job kedvem volna erre, mint másnak, hanem tudom, ha én nem akarom, sőt ha nagyob emberek nem akarják is, ez csak meglesz, és nem akarnám, hogy Kegyelmed és maradéka holtig való gyalázatos és nyomorúságos bujdosásra jusson. Mellytől is hogy Kegyelmedet őrizvén Isten, minél hamaréb hazája csendességére közinkben lehessen, szívessen kívánom. Maradván ezek után Kegyelmednek alázatos szolgája Rhédei Mihálly. 69. Olcsva, 1711. április 13. Károlyi Sándor levele Rákóczi Ferenchez: tájékoztatja a tárgyalásokról és a helyzetről, ismét sürgeti a fejedelem hazatérését (Eredeti. MOL RSzL G. 15.1.1. Caps. H. Fasc. 240. Említi:Lukinich, 104. Végig sajátkezű írássaL) Ocsva 13. Április 1711. Felséges Fejedelem. Noha eminap az finalis resolutiónak érkezése alkalmatosságával accludált consideratiókra tött punctumokra is per formám discursus Comáromi uram által resolutiója Pálfi uramot itten találván, minden eddig lött scriptumokot őkegyelmének kezére adván, mivel Felségedtül őkegyelmének concredáltattanak s credentiáját is mutatta Felségednek Pálfi uramnak szóllótt, arra nézve azon scriptumokbul ha mellyek még consideratiókra valók voltának volna, őkegyelme punctumokba redigálta s holnapi napon fog indulni véllek, menyekben, hiszem Istent, secundáltatik is munkája, ha csak az továbra való extensiónak praetextussa, vagy consequentiája nem fogja impediálni, és Kassa iránt való impatiens kívánsága, ki miá actu is sok cavillumokal kelletik tekeregnem, mert mára vagy holnapra kívánta volna bemenetelemet, de már Rádai uram érkezésével és oda menetelévell s magamnak penig Felséged eleibe való igyekezetemmel még egynehány nap elvontathatom. Kérem azért nagy alázatossan iterato is Felségedet, hogy accelerálni méltóztassék jövetelét, mert Istennel bizonyítom, az hadat sem tudom mivel továb tartanom, csak abban volna módom, egy sinceritásnak contestatiójával volnék nagy reménségben, talám pünkösdig is elvontathatnók és állandóságát egészlen ellaborálhatnók, de éppen nem lehetséges továb egynehány regimenteknek subsistentiája. Ezzel Felséged kegyelemességébe ajánlván magamot, maradok alázatos szolgája Károlyi Sándor. Rádai Pál uramot minemű consideratiókkal expediáltam, Felségednek alázatosson accludálom.