Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

57. Olcsva, 1711. február 27. Károlyi Sándor levele Rákóczi Ferenchez, melyben tájékoztatja a Pálffyval való tárgyalás híreiről s kéri, hogy jöjjön közelebb, ahol elérheti (Eredeti. MOL RSzL G. 15.

1. 1. Caps. H. Fasc. 239. Egykorú másolat: MOL P.396. Károlyi cs.l t. Ap 1 .AcRa Ser. V. 1. cs. Sajátkezű írás, a dőlt betűs szó titkosírással). Ocsva 27. Februarii 1711. Felséges Fejedelem. Tenger az bajom mind az hadakkal, mind az insubsistentiával, mind az ellenségtül naponként reám jövő panaszokkal, kikkel mind semmit sem gondolok, csak az ördög az sok ispotályba való brigadérosoktul mentene meg, kik nem hogy parancsolatimot vinnék végbe, de inkáb zürszavart okoznak, azt is mind orvosolhatom, de ez órán veszem Ebergényi levelét, kit párban accludálok Felségednek. Egy Istenem, fő az fejem. Ha folytatni akarja az dolgot Felségeddel s távulléte miá nem lehet, nekem penig se instructióm, se egyéb facultásom, s ámbár volna is, mint az stylusból látom, csak Felséged személlyé forog. Igazán úgy fordulhat, farkába törjük az kést. Én ugyan még lehet, vontatom, de végesznem, sem mennem nem lehet, úgy látom, ha valamely sinceritás lenne is bennek kéntelenségbül, de ezen okon félbe törik és az suspensió elbomlik. Kinek sok üdőt nem adok, actu expediálom emberemet kinyomozására, megválik, mit hoz. Azért mind erre, mind praemittált levelemre Felséged siető resolutioját alázatossan elvárom, holot már céllyán túl volna Felséged, vegye szívére és jöjön közeleb, úgy hogy ha tractálható választ hoz, folyhasson, holot nem, Felséged lásson dolgához. Én követem kötelességemet és az mire Isten segít. Kirül kegyelmes resolutioját expressussom által alázatossan az midőn várván, maradok Felségednek alázatos szolgája Károlyi Sándor. P.S. Már levelem bepecsételése uttán veszem Ebergényi válaszát de dato 18. praesentis, kibül továb is egész sinceritás tapasztaltatik s látom, jó reménségben vagyon, de még János Urtul egyik levélre sem jött válasz. Az suspenziot tartya, Ecsedbe János Ur parancsolattyábul küldőt, ki nem eset contra parolám, hanem hogy az solyomkői commendáns egy néhány orderemre ki nem jött, azon az okon küldötte azokot ide, mind az által azt írja, hogy az mint bement, úgy mehet visza, nem lévén semmi szükségek reája, de magátul nem cselekedheti, hanem elkülte János Urnák írot levelemet. Grafent megexaminálta s megvallotta, hogy igenis ő írt volt az hadadi commendansnak, de még ante suspensionem, de relliquo ígér mindenekrül satisfactiót. Comáromi írja, Lévai megjött, ki már régen oda fel volt város részérül Bécsben, az eszes és curjosus s igaz magyar levén hozzám küldi, meglátom qvis est s Felségedet informálom s maradok idem qui supra. 58. Munkács, 1711. március 8. Károlyi Sándor Rákóczi Ferenchez: két levelet is kapott Pálffytól, aki őt Debrecenbe hívja. Sennyei Istvánnal tanácskozva úgy döntöttek, hogy eleget tesz a meghívásnak. A fegyverszünetet igyekszik meghosszabítani. Munkács helyzete, a hadsereg és a menekültek siralmas állapota (Eredeti. MOL RSzL G. 15.

1.1. Caps. H. Fasc. 239. Egy másik eredeti példány: MOL P. 396. Károlyi cs.lt. Ap 1. AcRa Series V .2.'cs. Bő tartalmi ismertetése: Lukinich, 81-83., 209. Mindkét példány sajátkezű írássaL ) Munkács 8. Mártii 1711. Felséges Fejedelem. Noha mind eddig is Felségednek egy levelemre sem érkezek válasza, (melynek felette szüksége volna), mind az által mivel Pálfi Uram tegnapelőtt beérkezet Debrecenbe s előre mind Pestrül s Ónodbul leveleit bocsátotta hozzám,

1 azoknak valóságos mássával újonnan is kénszerítetem Felségedet terhelnem. Mellyek noha engemet ocsvai házamnál értenek, de mind arra nézve, hogy Debrecenbe kíván, mind penig arra, hogy ezen várrul disponálhassak, vakjában magamat nem resolváltam, hanem tegnap ide érkezvén, azonnal Senyéi István báttyám urammal conferáltam s ámbár Felséged maga kegyelemes levelében oda vagy továb menetelemrül emlékezni sem méltóztatot, de illy periculumot látván az dologban, és az Felséged levelének