Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

27. Nyírbakta, 1711. január 5. Károlyi Sándor levele Rákóczihoz: részletesen beszámol a különböző katonai és egyéb hírekről, valamint saját tevékenységéről (Eredeti. MOL RSzL G. 15.

1.1. Caps. H. Fasc. 239. Végig sajátkezű írással) Bakta die 5. Januarii 1711. Felséges Fejedelem. Uj esztendő estin indulván Kallobul, azon étzaka az hadakkal állottam az embelyi pusztán, Károly Várábul mind lovas, gyalog hadat kihoztam, senki e világon hollétemet az hadakon kívül nem tudta, az ellenségnek óránként való érkezése Károlyhoz mind parasztok, portássok által egymást érte, hites emberemet elküldöttem, Károly elhagyásának hírét béküldöttem, kétt nap három éjei ottan várain, de semmi sem jöve, hanem tegnap érkezvén mind emberem, portásom visza, egész hazugság volt minden hírek s azzal viszajövék magam, az hadakot penig kit kit qvártéllyára bocsátok, hogy serénkedhessenek magok és cselédgyek iránt való provisióval, ha lehet esztendeig. Ugy látom, serényebbek is lesznek ebben, mint az gvardizon számára valóban. Az egy egy tallérrul is parancsoltam s úgy látom, ezek mind Munkácsra akarják cselédgyeket szállítani, mellyrül Eötves Miklós által fogom Felségedet bővebben tudósítani, kit ma várok ide. Ezen alkalmatossággal is ugyan csak más lesben hadtam Nyuzot Károly mellet, az ki még kétt nap, kétt éjei fog lesekedni, az uttán meg Kárándj, Tardj váltja fel s az is el lesz addig, talám kicsap azon veszet somlyai labancság s reászedhetik. Most már ujobban Megyés fele hozzák az németet, de én már belefáradván az hitelébe, ki nem tudok menni bellölle. Szolnokbul csak egynehány nappal ez ellőtt jött emberem, még készületi sem volt, az ellenség Csanádi sáncnál penig szintén most küldi egyszer, kit Krucsai is confirmai, már csak elvárom, talán meglátom. Szatmár felöl ki vagyon adva az deliberátum, csak kövessék. Nagyszegi betegsége miá nem hiszem, elmehetet volna. Jósika dul ful, még is az árestomot fúja, megírám neki, talám régen volt uszkell. Az hadnak nem látom semmi csügedezését, sőtt mind az egész tisztek resolutussok mind hartzra, várban való szorulásra, Erdélyre, külső országra is, hanem Dragui csak azt mondgya, ellakik ő akár menyi német legyen ezen országon s holtig szolgállya Felségedet, Krucsai nem volt még a projectumon, ezért nyög, pennára penig nem akartam bízni. Az salétromot már elvitték, ha nincs anyi, az menyinek mondottam, Lónyainak imputáltassék, annak sem tudom, mellyik szovát hidgyem. Az árpát is már elvitték, de Horváth Ferenc igazán horvát, mind azolta nem tudom, mire ment, egy néhányszor írtam neki, választ sem adhat az sok dolgaitul, mint feleségem írja, az én jó uram is roszá vált, nem csináltattja. Aranyosson ott vadnak communicátióra való katonáim, az szegény svecusokat egész eddig s Várdáig hajtja, még az levelet sem adgya másnak, csak magamnak. Az üdő alat Felségednek kétt rendbeli kegyelmes leveleit alázatos engedelmességei vettem. Feleségemhez mutatót kegyes grátiáját életem fogytáig alázatossan megszolgálni el nem mulatom, kinek is levelébül úgy látom, anyira elrémítették oda érkezésével, hogy talám válaszom is Jaraszlóban fogja elérni, mind az által még akor Felségedéi szemben nem lévén, annak tulajdonítom s az uttán megbátorodását remélvén, írtam neki, hogy helyben várja meg Eötvest, általa bővebben resolválok, úgy írja, aszonyom anyám

4 is resolválta már magát. Máramarost, Felséges Uram, meglódíthatni nem csak verbis, hanem másként is, levén Rácz Andrásnak 500, Vaszilnak 150 katonája ottan, végben viheti, az kinek van is tüllem parancsolattja, de meszesége későn bocsáttja oda, Monkács penig Huszthoz egy rugaszkodás, kétt ágyúlövés, Felséged mellé is lehetne azokbul kétt kétt compániának változni, vihetne is magával rendszerint abrakot. Bodrogközt igenis nem hagyom had nélkül. Szabolcs vármegye discretiót csak indiscrete is megvetethetem hát én. Palocsai elmehet azon ellenség felöl s be is mehet, job is lesz. Szent Péteri uram végben viszi már ottan, mert Kassára sem futhat már. Szőke János odavesze, Comáromi uram is csak reá várakozik. Az puszta falukrul, városrúl csak kellenne az házakat behordatni, mert elegen megyünk oda, ha ugyan csak kenteiének leszünk velle, abbul az tisztek még is kunyhókot kerítenének magoknak, mert már Januarius majd elcsúsz, februárius elvonván, kevés szükségünk leszen az házakra. Ezzel maradok Felségednek alázatos szolgája Károlyi Sándor. *** 1. A mondat értelme meglehetősen zavaros, Károlyi ugyanis sebtében, interpunkció nélkül vetette papírra a szavakat. Ez egyébként a levél több pontján is előfordul. 2. Bizonytalan olvasatú szó, amelynek jelentését nem tudtam megállapítani. 3. Bácsaranyos, majd Révaranyos, Szabolcs m. Ma Aranyosapáti része. 4. Vagyis Károlyi anyósa: gróf Barkóczy Györgyné, gróf Koháry Judit., 5. Munkácsról van szó, ahol a sok menekültnek és nagyszámú katonaságnak szállást és elhelyezést kellett biztosítani.