Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

70. Olcsva, 1711. április 15. Károlyi Sándor levele Rákóczi Ferenchez: bocsánatot kér tőle előző leveleiért, de a helyzet igen súlyos, ezért ismételten sürgeti a fejedelem hazatérését. Pálffy a fegyverszünetet nem hajlandó április 27-dike utánra meghosszabbítani. (Eredeti. MOL RSzL G. 15.

1.1. Caps. H. Fasc. 240. Bő tartalmi ismertetés: Lukinich, 109. Végig sajátkezű írássaL) Ocsva die 15. Április 1711. Felséges Fejedelem. Minek ellőtte Felséged 3ia hujus költ levelemre való kegyelmes válaszát vettem volna is, mind azon s mind azuttán írot leveleimet úgy megbántam, hogy ha lehetet volna, csigán tekertem volna visza, de késő volt, melyekrül Felségedet noha részeiben már is követtem, mind az által iterato alázatossan követem, méltóztassék Felséged attyai kegyelmességével elfedezni töb történhetet vétkeimmel együtt, s nem egyébnek imputálni, hanem mind az ellenség szüntelen való keménykedésének, mind az magunk hadaink szorosságban és nagy szükségben való zúgolódásának, mind az szegénység éhei halasra való jutásának, úgy hogy sokszor eszemen sem lehetek hol búmban, hol haragomban, ki miá hirtlenségbül ha miben Felségedet megkeserítetem, újabban is alázatosson követem s Felséged se eggyen, se máson meg ne induUyon s ne építsen, csak elhiszem, lesznek elegen, kik balra vonják azon rendetlenül írot levelemet Felséged méltóságára nézve. De Istenemmel bizonyítom, legnagyobban anyi hirtelenségemben is az Felséged közinkbe való jövetelének szüksége indítót úgy fel, ki miá éppen veszedelemben vagyunk mindnyájan. Isten ne adgya, hogy legkisebb elme is volt volna oly ítéletei Felséged személye felől, hogy elhagyta volna az Confederation hanem inkáb arrul írtam, hogy el ne hagyon Felséged bennünket, hanem oly indulatot vévén az dolog, talám töb is telhetik bellölle Felséged jelenlétiben. S most is csak azon könyörgök Felségedet,(sic!) méltóztassék kegyelmességét fentartani és jövetelét accelerálni, ha legkisebb veszedelmet tapasztalok, Isten gyehennára vessze lelkemet, ha Felségednek hírré nem teszem, vagy eleibe meg nem izenem, mert tudom kötelessségem, akárki mit itéllyen felőliem. Ha szintén most veszem Pálfi levelét, kiben írja, hogy Felséged hollétéről tudósítsam, mert egyátallyában 27.diknél továb semmi képpen nem extendállya, addig mennyének végbe az dolgok s akkor concludáltassanak is. Károlyban penig nem az gyűlést praetendállya, hanem post actu et conclusu ha Felséged resolvállya magát, csak az hit letéteké kelletik oda mennie s maga Pálfi csak oly formában jőne oda, mint Vaján volt. Az gyűlés akárhol meglehet, csak éppen az távulléte és takarmány s fö(sic!) szüksége miá bajos Huszton, hanem Szatmárnál mind alkalmatossabb, mind securitásra nézve job volna Németi felől. Csak Isten Felségedet hozza, hiszem Istent, mind enyi vétség uttán is jól adgya Isten, kivált ha Rádai uram szerencséssen végezheti uttyát s céljait, kit is (valmihent érkezik), azonnal indítok sietve Felségedhez. Ezeket Felséged világosítására nézve kívántam alázatos kötelességem szerént tudtára adnom, s újobban is minden megkeserítésérül bocsánatot várván, maradok Felségesnek alázatos szolgája Károlyi Sándor. P.S. Az Felséges Cár érkezését örömei értem, Isten szentéllyé meg Felséged istenes munkáját otan is, kinél annyival inkáb szükségesnek ítélem Felséged bejövetelének közelítését, hogy ha abban állandóbb csendességét remélheti az nemzet, együtt concurrálván mindkettő, válaszon benne, nem okozhat senkit is senki is. 1. Lásd a 65. sz. iratot. 2. Sztarij Szelő, 1711. április 9. AR III. 615-620. 71. Munkács, 1711. április 16. Sennyey István levele II. Rákóczi Ferenchez. Károlyi kemény hangú leveleinek okát nem tudja, valószínűleg a békét minden áron elfogadni akaró vitézlő rend magatartása indította arra. Ő vigyázni fog Munkácsra, de ha Rákóczi a huszti gyűlésre nem jön el, vagy gyors segítséget nem küld, nehéz lesz őket a további hadakozásra rávenni (Erdeti. MOL RSzL G. 15.1.1. Caps. H. Fasc. 237. Csak az aláírás sajátkezű.) Munkács 16. Április 1711. Felséges Fejedelem. Felséged kegyelmes parancsolattyát az accludált copiákkal együt alázatosan vettem, mellyeknek megolvasásával nem kevéssé szomorodtam meg, tapasztalván Károlyi Sándor uram őkegyelme Felségednek írot kemény stillusú levelébül szomorú indulattyát Felségednek, és noha megvallom Felséges Uram, lehetet volna őkegyelmének gyen-