Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az urnamezős kultúra fiatalabb szakasza — IV. fázis

hajdúböszörményi típusú kincsleletekről ejtett szót, amikor az említett dunántúli depótokat csoportosította. 9 Annak ellenére, hogy a romándi kincslelet valamivel fiatalabb jellegűnek látszik a fent említett kincseknél, nem lehet okunk arra, hogy a Dunántúl vonatkozásában külön horizontot tételezzünk fel az említett hajdúböszörményi és a következő preszkita korszak raktárleletei közötti időszakban.

398 Újabban Mozsolics A. úgy véli, hogy a Dunántúlon nincs hajdúböszörményi tip, kincslelet. A korábban ilyennek meghatározott leletek már a romándi szintbe sorolhatók.

398

* Amint erre fentebb már utaltunk is, a fiatalabb umamezős korszak bronzipara szinte észrevétlenül bontakozott ki a kurdiból és gyermelyiből; pontosabban fogalmazva, mind Sághegy, mind Velem bronzanyagában ott találjuk a korábbi időszak alaptípusait, de már együtt az új korszak leleteivel. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a váli kultúra legkorábbi leletanyagában, ill. síregyütteseiben. Hetényben pl. a HA2-re keltezhető sírok mellékletei között kurdi és gyermelyi jellegű bronzok (spirálkorongos fíbulák, Pustimer tip. kések stb.) fordulnak elő.

399 Nyilván arról lehet szó, hogy az umamezős fejlődés átmeneti szakaszában (harmadik fázis) már termeltek a fiatalabb UK ipari centrumai is, majd a kisebb-nagyobb lokális központok felszámolása után csak a legnagyobbak működtek tovább, s egyre inkább az új korszak ízlésének megfelelően állítva elő termékeiket. A legfeltűnőbb változást tulajdonképpen nem is az új bronzok jelentették, hanem a korábban oly gazdag típusválaszték megszűnése. Az egyes tárgy féleségekből többnyire egy, legfeljebb két-három változat készült, s a korábban kedvelt egyedi darabokat uniformizált típusok váltották fel. Ezt figyelhetjük meg többek között a Romand szint sarlóinál, a késeknél, a baltáknál stb. Fegyverzet: A korszak védőfegyvereiről nincs sok adatunk. Ezek tulajdonképpen teljesen hiányoznak a zárt leletegyüttesekből, a kincsekből. A kurdi horizont kedvelt formái közül úgy látszik a gombos csúcsú (általában lyukkal a tollforgó számára), kúpos sisakokat használták tovább, illetőleg ezek tipológiailag tovább módosított változatait, az ún. harangsisakokat, melyeket hajdúböszörményi típusként ismer a szakirodalom.

400 Ez utóbbiak eddig a Felső-Tiszavidéken kerültek elő — valószínűleg itt volt a gyártási központ —, míg a Dunántúlon inkább a kúpos, ún. kalapsisakok terjedtek el. Valószínűleg már a váli kultúra, ill. a dél-dunántúli UK körébe tartoztak a nagytétényi és a kiskőszegi sisakok.

401 További védőfegyverekről, így a páncélzatról, lábvértről, pajzsról stb. nem tudunk a korszak fémművességének anyagából. Legfeljebb az egykorú vagy valamivel későbbi középitáliai és az észak-balkáni leletek sejtetik, hogy a dunántúli adatok hiánya nem jelenti egyúttal a védőfegyverzet háttérbe szorulását a fiatalabb umamezős kultúra különböző népcsoportjainál.

402 A támadó fegyverek legfontosabb darabja továbbra is a bronzkard. A fiatalabb umamezős korszak kardjai valójában a kurdi-gyermelyi horizont típusainak módosított változatai. A tipológiai fejlődés folyamata teljesen világos; a fiatalabb urnamezős kultúra jellegzetes csészés markolatú típusa a tömör, három bordás markolatú kardok derivátuma. A nyélnyújtványos kardok sorának végső állomása a mainzi típusú antennás változat, amelyből egyetlen, a Duna Budapest és Vác közötti szakaszából előkerült töredékes példány említhető területünkről.

403 A romándi kincslelet Zürich típusú kardja már a tömör, három bordás markolatú változatok családjába sorolható, s minden bizonnyal valamivel későbbi a mainzi típusoknál.

404 A hajdúböszörményi szint kardjai a megelőző korszak típusaihoz hasonlóan általában rövidek, s bár a dunántúli leletek között kevés a hitelesen keltezhető, zárt leletegyüttesből származó kard, ugyanezt állapíthatjuk meg általában az országrész fiatalabb urnamezős kardjairól.

405 Külön figyelmet érdemelnek a sághegyi kardok, melyek a 2. sz. kincsleletből származnak. Az egyik példány markolata csészés, míg a másik egyszerű nyélnyújtványos kard elég késői H/a derivátum. Szinte egyedülálló jelentőségű az, hogy a kardokkal együtt hüvely is volt a leletben. A lemezből formált hüvelyt öntött szájrész erősíti.

406 A dunántúli kincsleletek kardjait folyóból származó és egyéb szórványos darabok egészítik ki.

407 A régibb urnamezős kultúra ívelt élű lándzsacsúcsa már hiányzik a korszak fegyvereinek sorából. Helyette a párhuzamos élű, valamint a széles, rövid pengéjű darabok kerültek használatba, amint ezt a kurdi típusokat bőven tartalmazó velemi bronzleletek is tanúsítják. A gyermelyi kincsben, amely már nem tartozik a kurdi horizont leletei közé, erősen bordázott példányok vannak.

408 A régibb urnamezős kultúra harci csákánya, a közép szárnyállású balta a velemi szórványbronzok között ugyan még előfordul, de valószínűleg a fiatalabb UK embere már alig használta. Helyette a felső szárnyállású típust gyártották, amely a szárnyas balták tipológiai fejlődés sorának végső állomása. Ez a Phalbau típusúnak is nevezett balta kétségtelenül a fiatalabb UK egyik jellemző, meghatározó jelentőségű bronza, s nem ritka az ilyen korú leletegyüttesek anyagában. Velemen és Sághegyen, a település szórványai között egész sorozat található ezekből.

409 Ilyen példányt említhetünk többek között a második sághegyi, a második velemi kincsleletből és a romándi depotból.

410 Ezek mellett igen sok, szórványos darabot is felsorolhatunk (Jobaháza, Sopronkőhida stb.).

411 Hogy e balták továbbra is a fegyver szerepét töltötték-e be, vagy szerszámok voltak, arra vonatkozóan sajnos nincs közvetlen bizonyítékunk.