Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az urnamezős kultúra fiatalabb szakasza — IV. fázis

leletei. Amint ez a későbbiek során kiderül, jelentős szerepet játszott a kultúra a Dél-Dunántúl fiatalabb umamezős korszakának kibontakoztatásában, s határainkon túl, a Szerémségben véget vetett a helyi elemek uralmának. De ez már összefügg a váli kultúrának a Duna mentén déli irányba és a folyótól keletre való expanziójával. A váli kultúra szomszédságában a Dunántúl területén, elsősorban annak északnyugati részében a kelet-alpi vonzású Sághegy-Velemszentvid csoport, egyelőre meglehetősen kis számú lelőhelyeivel kell számolnunk. E csoport jelentőségét kétségtelenül a gazdasági életben elfoglalt különleges helyzete szabta meg, kezében tartva a hatalom legfontosabb eszközét, a fémipart. Amint a váli kultúra esetében megfigyelhettük, ennél a leletcsoportnál is számolnunk kell a régibb UK-ba visszanyúló előzményekkel, melyek ha nem is döntő, lényeges szerepet játszottak további fejlődésében. Meglehetősen szórványos leletanyag áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy pontosan körvonalazható képet adjunk a belső Dunántúl, elsősorban a Veszprém, Zala és Somogy megyék területén kibontakozó fiatalabb umamezős kultúráról. Itt a leletek részben a szomszédos váli kultúra és a dél-dunántúli fiatalabb UK hatását mutatják, részben a helyi elemek erőteljes retardációját sejtetik. VÁLI KULTÚRA Amint erről fentebb már szó volt, fő elterjedési területe a Kelet-Dunántúl, amelyet még a kultúra első szakaszában (III. fázis vége, IV. fázis eleje) a Dunakönyök területéről kirajzó csoportok fokozatosan foglaltak el. A kultúrát ugyan két fejlődési szakaszra bontjuk, ezek mégsem választhatók el élesen egymástól, szinte észrevétlen a kettő közötti átmenet folyamata. Nagyjából hasonló a helyzet Dél-Morvaországban, ahol a HA2 folyamán a kelntnicei temetőben hasonló fejlődési sajátosságra került sor. Éppen ezért párhuzamosíthatjuk a Klentnice I. fázist a Vál I végével, de már a negyedik fázis keretein belül. A váli kultúrának két alapvető összetevőjét határolhatjuk el; az egyik kétségtelenül a Velatice kultúrából kirajzó csoport volt, amely egyúttal a hetényi csoport kialakításában is szerepet játszott, valamivel korábban, mint a váli kultúra esetében. A kultúra szlovákiai és dunántúli fáciesének közvetlen előzményét az ocskói (Oökov) halomsír leletanyagában fedezhetjük fel, amely korban átmenetet jelent egyrészt a Cseke kultúra, másrészt a Velatice kultúra fent említett két, keletinek nevezhető csoportja között.

378 Ez utóbbi összetevőit világosan nyomon követhetjük mind a hetényi csoport, mind a váli kultúra kerámiájának Velatice típusaiban. Ez utóbbi formák azonban soha nem jelentkeznek később a Vál I szakasznál, azaz a HA periódusnál. A kultúra etnogenezisének másik jelentős összetevőjét a dunántúli UK második fázisának leletanyaga, a CakaMosonszolnok kör sajátos típusai képezik. J. Paulik a két kultúra (Vál és éaka-Mosonszolnok) kerámiájában fellelhető egyezésekből arra a következtetésre jutott, hogy Chotin és Vál a helyi fejlődés közvetlen termékei, s kialakulásuk a Kárpát-medence nyugati felében élő régibb UK népességhez fűződik.

379 E feltételezésnek, ha vannak is reális alapjai, kétségtelenül ellentmond maga a Velatice kultúra, amely aligha hozható a Öaka-Mosonszolnok körrel genetikus kapcsolatba. A váli kultúra fiatalabb szakaszának leletanyagában már legfeljebb hagyományaiban fedezhetjük fel a korai váli síregyüttesekben és telepleletekben oly gyakori Velatice kerámia típusokat. Erre az időszakra már teljesen kibontakozott a kultúra sajátos fazekassága, s amennyire ez a meglehetősen kevés bronzanyagból kitűnik, bronzművessége is. A váli kultúra temetkezési rítusára általában a hamvasztásos, közelebbről a lapos, urnás sírok a jellemzőek. Területünkről két olyan lelőhelyet említhetünk, melyeknél felmerül a halmok alá temetés rítusának gyakorlása. Szentendre-sziget-Szigetmonostor területén kövekkel körülrakott urnafészkeket tártak fel, s a kőkörök talán a sírok fölé emelt halmokra utalnak. Ezeknek ma már a kövektől eltekintve természetesen nem maradt nyoma.

380 A Somogy megyei Kánya-Derkúti dűlőben szokatlan temetkezéseket tártak fel, az adatok szerint halmok alól. Ezek egyikében lelték a közismert, küllős kerekekre helyezett urnát, s e síregyüttesnek komoly jelentősége van az umamezős kultúra hitvilágának rekonstruálásánál.

381 Amint ezt leleteik igazolják, a váli temetők már a kultúra első szakaszában léteztek s az esetek többségében szinte a teljes umamezős fejlődést felölelik. Csupán a jelentősebbeket felsorolva ernlíthetjük Adony, Budapest (III. Vöröshadsereg u.), Dorog, Érd, Kesztölc-Cseresznyésháti dűlő, Neszmély-Téglagyár, Piliscsaba-Kálváriadomb, Szentendresziget-Szigetmonostor, Tököl és Vál lelőhelyeket).

382 Hasonlójellegű temetők néhány sírját, Ül. szórványait ismerjük többek között Alsószentiván-Újtelepről, Bakonycsernye-Lenin u.-ról, Baracs-Kisszentmiklósról, Budakalász-Dunajpartról (51.Í.1-6), Budapest (III.) Pusztatemplomtól, a Kossuth L. üdülőpartról, Budapest (XXI.) Hárosról, Csákvárról, Dunaföld várról, Esztergom-Ispitahegyről, Lábatlan-Rákóczi F. u.-ból, Lovasberény-Vasútállomásról, Mór-Vajalpusztáról, Nyergesújfalu-Viscosa gyárból, Regölyről, Somodor-Pusztasomodorról, Süttő-Rákóczi F. u.ból, Tát-Újtelepről stb.

383 A meglehetősen hosszú időszakot felölelő temetőkkel szemben aligha idézhetünk a váli kultúra területéről olyan vastag rétegsorokat, amilyenekkel a szomszédos, kelet-magyarországi Gáva kultúra telepein találkozunk.

384 A váli települések egyszerű gödörrendszerekből állnak, s bár erre igen kevés bizonyítékkal rendelkezünk, a környező te-