Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az UK III (átmeneti) fázisa

Nagyláng stb.).

287 Természetesen nem egyedüli lándzsaforma ez; több változatát ismerjük, a későhalomsíros kor sajátos rombusz idomú típusától az egyszerű babérlevél alakúig. Valószínűleg ez utóbbi még a halomsíros korszak hagyatéka a régibb UK-végi kincsekben (Nagyvejke).

288 Tulajdonképpen a támadó fegyverek sorába tartozik a tőr, amely a harcos sírok anyagának tanúsága szerint alig ritkább, mint a kard, a lándzsa vagy a szárnyas balta. A második fázis jól ismert D típusa szinte változatlan formában fordul elő kincseinkben. Elsősorban a Tenja variánsokkal találkozunk (Balatonkiliti, Bonyhád vidéke, Nagykajdacs, Nagyvejke, Palotabozsók), a tulajdonképpen a Peroni által elhatárolt „oroszi" (Orci) variáns sem különbözik ettől (Orci, Palotabozsók).

289 A II. fázis fémművességénél felsorolt szórványtőrök többsége is ehhez a variánshoz tartozik. A keskeny pengéjű zirci tőrt a Peterd-peterdpusztai kincsben látjuk viszont.

290 Az ép és töredékes D típusok mellett néhány korábban használatos tőr is előfordul kincseinkben. A négy szeglyukas, nyéllapos rövid tőr még a halomsíros kultúra öröksége (Keszőhidegkút, Kisapáti).

291 A murgai kincs tőrét, melynél a nyélnyújtványt egyetlen szeglyukas nyúlvány helyettesíti a pecsenyéd! (Pötsching) sír anyagából ismerjük.

292 Töredékeiben még a korábbi Peschiera típusok sem ismeretlenek a kurdi kincsek anyagában (Palotabozsók, Keszőhidegkút).

293 Talán a fegyvereknél kell szót ejtenünk a harcos sírokban is előforduló tokos vésőkről, melyek jóval szélesebb kort ölelnek fel, mint az eddig ismertetett tárgytípusok. A kurdi kincsek anyagából említhetjük a balatonkiliti, a Bonyhád vidéki, a második lengyeltóti, a Sióagárd-leányvári, a szárazdi, a Várvölgy-felsőzsidi stb. példányokat.

294 A védőfegyverek jól ismert rendszere valójában a második fázis idején alakult ki, s legjellegzetesebb darabjait éppen a Cseke típusú harcos sírokból, illetőleg a kurdi horizont kincseiből ismertük meg. Ez utóbbiak anyagából származó páncéling töredékek egyelőre csak sejtetik a régibb UK idejében használatos típusok széles választékát. A J. Paulik által a Kárpát-medencéből felsorolt négy páncéltöredéket [ íaka, Ciema nad Tisou (Ágcsemyő), Duöové, Szentgáloskér] a Farkasgyepű-pöröserdei mellett a Bonyhád vidéki, a keszőhidegkúti darabokkal egészíthetjük ki.

295 A bronzlemezből kialakított páncélingek mellett ugyanebben az időszakban használták a pont-bütyöksoros díszítésű lemezcsíkokkal erősített bőrpáncélt. Ilyen lemeztöredékeket ismerünk a nadapi kincsből.

296 Talán páncéling darabjait őrzi a nagyvejkei kincs anyagában az SzBM.

297 A páncélzat lényeges tartozéka a lábvért. Régóta ismerjük a szimbolikus értelmű motívumokkal díszített rinyaszentkirályi, viszonylag jó állapotban levő példányt.

298 Az említett értesülés nyomán idézhető, az ugyancsak díszített nadapi lábvértek mellett a töredékes nagyvejkei darab, valamint egy miniatűr lábvért Esztergom-Kistói dűlőből érdemel még figyelmet.

299 A szentgáloskéri kincsből ismerünk egy négyrétre összehajtogatott, díszítetlen darabot.

300 Különös jelentőséggel bírnak a nadapi példányok.

300/a Viseleti tárgy, s egyben védőfegyver is volt a bronzlemezből kialakított sisak. Valószínű, hogy a legkorábbi darabok az ún. kalapsisakok voltak, nagyjából a Hampel által ismeretlen rendeltetésűnek közölt sisakhoz hasonló formai kivitelben. A peremrészen átlyuggatott, körbefutó hornyolásokkal díszített típus töredékeit több kincsleletben is nyomon követhetjük: Bonyhád vidéke, Esztergom-Kistói dűlő, Keszőhidegkút, Palotabozsók, Szentgáloskér.

301 Talán valamivel később kerültek használatba a Kárpát-medence nyugati felében a kúpos sisakok, melyeknél esetenként a sisak csúcsán, valószínűleg tollforgó felfűzésére kialakítva, kis orsó, vagy gomb figyelhető meg. A nadapi kincsben meglehetősen jó állapotban levő példány is van a hornyolt szélű sisaktöredékek mellett.

302 A sisakoknál maradva, elsősorban dél- és közép-európai analógiákból ismerjük az arcvédővel is ellátott sisakokat (Knossos, Pass-Lueg, Weissig, Wollersdorf, Uioara de Sus stb.).

303 Egyelőre csak az újszőnyi kincsből ismerünk egy arcvédőből származó töredéket.

304 Speciális védőfegyver volt a pajzs, melynek UK korabeli használatát elsősorban égei párhuzamokkal lehetett bizonyítani.

305 Patay P. a nyírturai pajzstöredék Kárpát-medencei párhuzamait ismertetve foglalkozott ezek eredetével.

306 Dunántúlról a keszőhidegkúti bütyöksor díszítéses példányt említi, amelyet egy esztergomi és egy nadapi töredékkel egészíthetünk ki.

307 A fenti példák alapján világosan kiderül, hogy Közép-Európában kerek formájú pajzsok voltak használatban. Bár Patay kétségbe vonja a kerek tüskés díszkorongok pajzsdudorként való alkalmazását, éppen a csekei harcos sír hasonló melléklete alapján a kurdi típusú kincsleletek ilyen jellegű tárgyainak egy részét bőrpajzs tartozékának kell tekintenünk: Biatorbágy-Herceghalom, Kurd-Úrbéri erdő, Zalavár-Repülőtér stb.

308 Még a védőfegyvereknél maradva néhány újabb közlésre kell felhívnunk a figyelmet, melyek részben pontosítják eddigi, az ilyen fegyverekre vonatkozó ismereteinket (Petress 1982), részben a közép-európai umamezős kultúra védőfegyverzetének rendszeres áttekintésével újabb interpretációját adják a korszak mediterrán összefüggéseinek (Bouzek 1982). Használati tárgyak: Az ide sorolható tárgyak a viselethez tartozó fibuláktól, a toalett cikkekhez tartozó csipeszeken, borotvákon, a személyes használatú késeken, munkaeszközökön keresztül egészen a lovaglás, közlekedés tartozékaiig, a zabiáig vagy kocsirúd végére erősíthető bronztárgyig terjedő, igen széles tipológiai skálát ölelnek fel. E tárgyak legnépesebb sorozatát kétségtelenül a munkaeszközök, elsősorban tokos balták és nyélnyújtványos sarlók alkotják. Ellentétben a fegyverekkel, a tokos balták és sarlók jelentős százaléka épségben maradt meg, sőt többségük még használatba sem