Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az UK III (átmeneti) fázisa

került. Mind a balták, mind a sarlók a rajtuk levő ornamentikát figyelembe véve több alapformára osztályozhatók. A baltáknál maradva a leggyakoribb talán a V bordás változat, amely füllel és fül nélkül egyaránt előfordul. Az utóbbiak archaikusabb jellegűek. Ezek a balták feltehetően a HA periódusban vagy még korábban kerültek gyártásra, s elterjedésük elsősorban a Kárpát-medence nyugati felére lokalizálható.

309 Többek között a babótpusztai, balatonkiliti, berzencei, ebergőci, keszőhidegkúti, kisapáti, murgai, nadapi, nagydémi, nagyvejkei, Nemesgulács-köbölkúti, orci, palotabozsoki, a második és negyedik lengyeltóti, pamuki, Pécs-jakabhegyi, Pécs-makárhegyi, pölöskei, rinyaszentkirályi, simonfai, Sióagárd-leányvári, Sopron-spitalackeri, szárazdi, szentgáloskéri, Tab-csabapusztai, törökkoppányi, újszőnyi kincsekből idézhetjük.

310 Lényegesen kevesebb példát említhetünk az Y bordás változatból: Aparhant-Hegyi szőlők, Biatorbágy-Herceghalom, Lovasberény, Mohács, Sümeg-Papföld, Székesfehérvár, Torvaj.

311 Feltehetően az ívelt bordás, valamint a bütykökkel tagolt, bordákkal díszített változatokkal együtt (Bonyhád vidéke, Keszőhidegkút, Kisapáti, LesenceistvándUzsavölgy, Nagydém-Gerha, Sárszentmiklós, Somogyszob, Székesfehérvár, Tab-Csabapuszta, Udvari-Alsópél, Várvölgy-Felsőzsid) már a fiatalabb, a Mozsolics által gyermelyinek nevezett variánsok közé sorolható.

312 A szélesebb vágóélű balták, valamint az ívelt bordás, pseudo-szárnyas utánzatok is már a régibb UK végét jelzik.

313 Sokkal nehezebb a helyzetünk a nyélnyújtványos sarlók osztályozásánál. Szinte minden egyes példány önálló jellegzetességekkel bír, mintha külön-külön öntőmintában készültek volna. A nyélnyújtványt általában bordázat, esetenként rovátkolás díszíti, vége egyenesen levágott vagy fecskefarkszerűen kialakított. Időrendi beosztásuk szempontjából a pengén futó bordázat meghatározó jelentőségű. A korábbi példányok fok felőli részét egyetlen, míg a fiatalabb típusoknál kettős borda kíséri.

314 Vannak kincsleletek, melyekben igen nagy számban találunk ép példányokat, néha kevés kísérő lelettel. Külön figyelmet érdemelnek az itáliai terramare típusú sarlók, melyeknél a penge törésvonallal csatlakozik a nyélnyújtványhoz, szemben a hazai típus egyenesen ívelődő vonalvezetésével. Különösen a dél-dunántúli kincsleletekben találkozunk ezzel az általában egy-két példánnyal képviselt itáliai típussal: Birján, öreglak, Nagyvejke, Sárszentlőrinc-Uzd határa.

315 Peterd-Peterdpusztán meglehetősen sok itáliai példány van a kincsleletben.

316 Amint ezt a régies, ívelt kávájú tokos balták esetében is tapasztaltuk, gombos végű sarlók is előfordulnak a kurdi típusú kincsekben.

317 Ugyanígy, bár ritkán, a horgas végű változatok sem hiányoznak e leletekből.

318 Tulajdonképpen munkaeszköz volt a kurdi típusú kincsek nem túl gyakori bronztárgya, a kés is. Meglehetősen kevés az épségben megmaradt példány, leginkább nehezen meghatározható töredékekkel találkozunk leleteinkben. A második fázis bronzművességénéi felsorolt típusok szinte változatlan formában maradtak továbbra is használatban. A késeknél két alapformát különböztethetünk meg a horizont kincsleleteiben: az egyik az archaikus jellegű, a Riegsee típust idéző nyéllapos változat. A nyéllap tulajdonképpen a penge síkjától eltér, általában felfelé emelkedik, egy vagy két szeglyukkal. Közel áll a Rihovsky által elhatárolt Marefy típushoz (Lovasberény, Nemesgulács-Köbölkút, Orci, Rinyaszentkirály).

319 A másik változat a nyélnyújtványos kések csoportjához sorolható. Ezek közül is általában három szeglyuk számára áttört nyelű darabokkal találkozunk. Ezek a Rihovsky által elkülönített ún. Pustimer típusokhoz állnak legközelebb (Esztergom-Kistói dűlő, Nemesgulács-Köbölkút, Rezi-Kovácsipuszta, Tatabánya, Somogyszob).

320 Előfordul ez utóbbinál a nyél karika végződése is (Nemesgulács-Köbölkút).

321 Két kincsleletben (Keszőhidegkút, Nagyvejke) olyan nyélnyújtvány töredékkel találkozunk, amelyek a T fogós tőrökre emlékeztetnek, csupán a nyújtvány végén levő kettős lyukkal térnek el ezektől.

322 Nem ismeretlen kincseinkben a régibb UK fejlettebb szakaszának néhány késtípusa sem, így pl. a Dasice változat (Kurd, Rinyaszentkirály), a Velemszentvid típus (Kisapáti), egy Pfatten változat (Sárszentmiklós).

323 Valószínűleg az itáliai eredető bronzok csoportjába tartozik Peterd-Peterdpusztáról egy madárfej végződésű tömör késmarkolat, amely a Fucino típus (B. Peroni) egyik hazai reprezentánsa.

324 A kincsleletek szórványosabb használatú tárgyai, mint pl. a toalett cikkek, zabiák, kocsirúd vég stb. jelentőségét nem szabad alábecsülnünk, miután ezek elsősorban a korszak eléggé homályos életmódjára utalnak. Valójában ilyen szempontból is értékelnünk kell egy, a kincsekben viszonylag gyakrabban előforduló viseleti tárgyat, a fibulát. Jelentőségét még inkább aláhúzza az időrend meghatározásánál játszott elsődleges szerepe. Amint ez a fentiekből kiderült, a funkciójában és formájában egyaránt fibulának minősíthető tárgyak a második fázis sírjaiban és telepein jelentkeztek először. Használatuk kétségtelenül viseleti változást is jelentett a későbronzkor korábbi szakaszaival szemben. Meglehetősen nehéz az Itáliában és Görögországban egyébként jól osztályozható fibulatípusok hazai kronológiai rendszerét meghatározni. Szinte egyidőben kerültek használatba a különböző Peschiera derivátumok, az Unterradl és a íaka típusok (Betzler).

325 Bár erre közvetlen bizonyítékunk nincs, úgy tűnik, elsősorban a Vonyarcvashegyfiszkúti és a Szigliget-arborétumi sírkerámia alapján, hogy a díszített lemezes hátú Kurd-Röschitz típus valamivel későbbi eredetű.

326 Annyi bizonyos, hogy a kurdi horizont kincseiben lényeges időkülönbség nélkül találjuk meg egymás mellett a különböző változatokat. Az arco di violino egyszerű alaptípusa meglehetősen ritka, főként a nagyobb méretű változat fordul elő, esetenként tordírozott szárral. A töredékből sokszor nehéz meghatározni, hogy egyszerű vagy spirállábú fibulával állunk-e szemben: Esztergom-Kistói dűlő, Nagyvejke-Urasági földek, NemesgulácsKöbölkút.

327 Pécs-Jakabhegyről Unterradl változatot ismerünk.

328