Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Későhalomsíros — korai urnamezős korszak - I. fázis

ségben.

94 Az azóta eltelt két évtized kutatási eredményei világosan igazolták a halomsíros kontinuitás létjogosultságát. Amint ezt a húsz esztendővel ezelőtt már rendelkezésünkre álló, s az azóta felgyújtott leletek tanúsítják, a középső Duna vidéki halomsíros kultúra töretlen — de külső behatásoktól nem mentes — fejlődése még jó ideig nyomon követhető a későbronzkor urnamezős időszakában. Az UK első fázisában ez a fejlődés még meglehetősen simán zajlott le, nem kísérték különösebb megrázkódtatások. Nagyjából ugyanebben az időben, az északkelet-magyarországihoz hasonló folyamat játszódott le a Dunántúl területén, azzal a különbséggel, hogy az előbbi térség bronzipara lényegesen magasabb színvonalon termelt. Talán éppen az Észak-Magyarország és a Felső-Tisza vidék fejlett bronzipara volt az a közvetlen kiváltó ok, amely a pilinyi és a rokon kultúrák erőszakos végéhez vezetett, már jóval azután, hogy az umamezős fejlődés első jelei itt is érezhetők voltak. Ezzel szemben a nyugat-magyarországi későhalomsíros kultúra nem rekedt meg az I. fázis alábbiakban körvonalazandó fejlődésénél, hanem eljutott az umamezős kultúra teljes kibontakozásáig. Már 1960-ban a dunántúli későhalomsíros—korai UK egyik vezérleletének tekintettük a csabrendeki temetőt. Csabrendek továbbra is felbecsülhetetlen jelentőségét az határozza meg, hogy a mintegy háromszáz sírós (valójában ennél jóval több sírral számolhatunk) temető szinte teljes egészében felölelte a halomsíros kultúra élettartamát, amint ezt már fentebb hangsúlyoztuk, erőteljes középbronzkori hagyományokkal, s amely tény számunkra is alapvetően fontos, a korai bronzok mellett ott leljük az UK fejlődés első kísérő jelenségeit, a Peschiera típusú bronztárgyakat, Il/a nyélnyújtványos kardot, rombikus lándzsahegyet, lándzsacsúcs alakú csüngőt stb. A kerámiában nem tapasztalunk döntő jelentőségű változást, mindenesetre néhány olyan db mint a profilált vonalú, éles törésű füles csésze, amely igen általános típus a temető mellékletei között, a korai UK-ban is használatban marad. Amint erről fentebb szó esett, a halomsíros fejlődés korábbi szakaszában, a Balaton északnyugati térségében erőteljes leletcsoport határolódott el a csabrendeki temető körül. Az ekkor még csak körvonalaiban jelentkező csoport az I. fázis idejére sokkal határozottabban rajzolódik ki, s főként kerámiája jellegzetességeit tekintve választható el a szomszédos, hasonló korú leletcsoportoktól. BALATON VIDÉKI - CSABRENDEK-CSERSZEGTOMAJ-CSOPORT A vezérlelet továbbra is a névadó temető, Csabrendek. A Pescmera tőr (C típus, Canegrate variáns) és más bronzok alapján a temető fiatalabb sírjai már a BD-vel párhuzamos időszakra keltezhetők.

95 A másik névadó lelőhely, ugyancsak temető, Cserszegtomaj. Lényegesen kevesebb sírját ismerjük, de feltárása hiteles körülmények között történt. Feltűnő a temető bronzban szegény jellege, amely talán bizonyos korkülönbséget sejtet a csabrendekivel szemben. Itt ismételten a pilinyi kultúra példája vezethet a megoldás irányába. A zagyvapálfalvi csoport két fejlődési szakasza (későbronzkor 1 és II/a) közül a fiatalabb sírjaiban ugyanez a bronzhiány figyelhető meg, amelynek inkább társadalmi (hitvilág), mint gazdasági okai lehettek.

96 Az UK első fázisa részben egyidős a kelet-magyarországi Il/a periódussal, s biztosra vehetjük, hogy ez utóbbit a csabrendeki temető is megérte. A temető bronzban való viszonylagos gazdagságát elsősorban ennek korai szakaszában figyelhetjük meg, s a diadémmal eltemetett halott a Csabrendeken temetkező népcsoport hatalmi jelentőségét húzza alá. Amint már említettük, a cserszegtomaji temető esetében felvetődhet a fázison belüli korkülönbség lehetősége is; bizonyos átfedést is feltételezve fiatalabbnak tűnik mint Csabrendek.

97 A temetőknél maradva a csoporthoz sorolhatjuk még Sármellék-Repülőtért, Szigliget-Ciframajort, Zalavár-Balatonhídvégpusztát, valószínűleg Alsópáhok-Kátyánhegyet, Dabroncot, Gógánfa-Vasútállomást, Gyulakeszi-Csobáncot, Zalaszentgrót-Huszonyát és Keszthely-Alsódobogót.

98 A csoport településeit elsősorban ártéri, vízmenti dombhátakon leljük meg, amint ezt Keszthely-Hát, Zalaszentgrót-Tüskeszentpéter, Zalakoppány-Italbolt, Zalaszentmihály, Becsvölgye-Barabásszeg, Esztergály-Remetesziget, Nagyrada-Kossuth L. u., Rezi-Fagyoskereszt, Sármellék-Zalavári dombhát, Zalaszegvár, Zalaszentgrót-Aranyod, Zalaszentgrót-Tüskeszentpéter, Tófej-Téglagyár, Zalacsány-Meleghegy stb. esetében tapasztaljuk.

99 A felsorolt lelőhelyeken túl feltehetően telepmaradványként értékelhető felszíni szórványok egész sorát említhetjük a csoport elterjedési területéről: Alsópáhok-Gizellamajor, Balatongyörök-Becehegyi major, BalatonmagyaródHídvég, Becsvölgye, Csáford-Ujcsáford, Galambok, Gyulakeszi-Csobánc, Kehida, Kiskomárom-Mocsolyai tábla, Komárváros-Csöntedomb, Kustánszeg-Alsómező-dűlő, Zalaistvánd-Zaladűlő, Petrikeresztúr, Zalakoppány-Aszaltető, Zalavár-Alsóbáránd.

100 Néhány szórványleletről feltételezhetjük, hogy sírból származik: Csabrendek-Hunyadi u., Keszthely-Karmelita kolostor, Németfalu (halomsír?), Szigliget-Szőlőhegy, Taliándörögd-Szent András templom, öskü -A rany oskút.

101 A csoport temetkezési rítusáról nem sokat tudunk. Nem világos a csontvázas rítus retardációjának kérdése, mindenesetre Cserszegtomaj on kivétel nélkül hamvasztásos sírokat találtak. Ugyanez vonatkozik a csoport többi temetőjére, ill. sírjára. A hamvasztásos temetkezések a rendelkezésünkre álló közlések alapján urnasírok voltak, szórthamvas rítusra vonatkozó adatokról nincs tudomásunk.

102 Amint erről már szó volt, úgy tűnik, hogy a kelet-magyarországi helyzetnek megfelelően a későbronzkor első periódusában, ill. az ennek megfelelő időszakban bronzokban