Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)
Későhalomsíros — korai urnamezős korszak - I. fázis
viszonylag gazdagabbak a dunántúli sírok. A csabrendeki temető mellett más lelőhelyek esetében is tapasztaljuk ezt a helyzetet. Az első fázis folyamán bizonyos elszegényedést, helyesebben a rítuson belül bekövetkező változást tapasztalunk. Ennek ellenére e korszak sírjaiból sem tűnt el teljes egészében a bronzmelléklet (Szigliget-Ciframajor, Sármellék-Repülőtér). Kelet-Magyarországot, pontosabban a pilinyi kultúrát idézi egy sajátos, sajnos csak irodalomból ismert urnasír mellékletanyaga. Dabronc miniatűr bronzai (lándzsacsúcs, tokos balta), a korongos fejű tű talán a zagyvapálfalvi csoport halomsíros összetevőjének meghatározásához is fontos adatokat nyújtanak. 103 Miután a pilinyi kultúra kései szakaszában már ismeretlenek a miniatűr bronzmellékletek, feltehető, hogy a dabronci bronzok és a sír ujjbenyomásos bordás urnája sem tartoznak a fázis legfiatalabb leleteinek sorába. Cserszegtomajon kövekkel vették körbe az urnasírokat. Szántó I. szerint az eredetileg kúpalakúan felrakott kövek csúsztak le a sírhalom peremére. A csabrendeki temetőből is vannak kőhalmaz borította sírokról adataink, melyek arra utalnak, hogy a csoport temetkezéseit többnyire halommal fedték, s ez aránytalanul kisebb lehetett a Bakony vidékieknél. 104 A csoport elterjedési köre Veszprém megye délnyugati térségére, általában a Balaton vidékére, Zalára, főként a Zala folyó völgyére szorítkozik, de néhány lelőhely Somogy Balaton menti szakaszán is fellelhető. FAZEKASSÁG (1-2. t.) Sírkerámia: A legkedveltebb kerámia típusok az alábbiak: Gömbhasú, rövid nyakú, enyhén kihajló szájperemű urna, esetenként körbeárkolt hegyes vagy széles, lapos fogóbütyök díszíti. Mély, enyhén kihajló szájperemű tál, öblét - többnyire - bütyök díszíti; kihajló peremű, profilált idomú tál; talpas tál; behúzott szájperemű, bütyökdíszes tál; hasonló, peremén körbefutó síkozással. Nyomott hasú és kúpos bögre; csupor, ívelt széles füllel; profilált idomú csésze stb. Az edények, főként a bögrék és csészék füle rendszerint háromszög átmetszetű. Az ornamentika szegényes, általában vonalkázott háromszög minta-sor, tovafutó V minta-sor, pontsoros ornamentika, esetenként tűzdeléssel, a már említett árkolt vagy sima bütyök, fogóbütykök díszítik az edényeket. Bögréken rendszerint gyakori a sűrű, függőleges árkolás. Telepkerámia: Túlnyomórészt azonos a sírkerámiával. Legkedveltebb házikerámia az ujjbenyomásos bordával díszített, egyszerű, kihajló szájperemű fazék, legtöbbször két vagy több fogóbütyökkel, a csonkakúpos tál, ferdén levágott szájperemmel, az enyhén ívelt peremű, kúpos nyakú korsó stb. Meglehetősen gyakori ornamentika, rendszerint fazekakon a rovátkolt vagy rovátkolás nélküli vízszintes borda, de előfordul függőleges és ívelten körbefutó formában is. A kerámia általában jól égetett, színe szürkésbarna, barna, feketés árnyalatokban, rendszerint fényezett. A telepanyag, mindenekelőtt a fazekak durvább kidolgozásúak, rendszerint sárgás, téglaszínűek. Az urnamezős fejlődés jellegzetességei elsősorban az ornamentális elemekben, néha formai megnyilvánulásokban is felismerhetők. így pl. tálak behúzott peremén igen gyakori a körbefutó síkozás, amely díszítést esetenként hornyolásszerűen alakítanak ki. Gyakran díszíti vízszintes síkozás az urnák vagy tálak kihajló szájperemének belső oldalát. Az edényfül háromszög átmetszete, rendszerint bögrék, csuprok, tálak vagy csészék esetében ugyancsak új jelenség az I. fázis kerámiájánál. Ebben az időszakban válik általános használatúvá a kihajló peremű, hengeres vagy kúpos nyakú, élesen profilált hasú urna vagy tál, gyakran fogóbütyökkel. BAKONY VIDÉKI - FARKASGYEPŰ-JÁNOSHÁZA-CSOPORT A két névadó lelőhely, mindkettő temető, Veszprém, ill. Vas megyében található, s ez nagy vonalakban jelzi is a csoport dunántúli elhelyezkedését. A későhalomsíros-korai UK talán leghatározottabban elhatárolódó dunántúli leletcsoportja. Típusai tisztán őrzik a halomsíros kultúra tradícióit. Ennek külsődleges megnyilvánulásai közül elsősorban zárt egységekben elhatárolódó halomcsoportjait említhetjük. Még ma is ezrekre becsülik a megfigyelhető halmok számát, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági tevékenység következtében ezek rendszeresen pusztulnak. 105 Az eddig feltárt halmok arra utalnak, hogy egy-egy halom alatt több - rendszerint hamvasztásos - temetkezés is volt, bár vannak adataink csontvázakat tartalmazó halomsírokról is. Ugy tűnik, hogy a Balaton vidékén használatos umás szokással szemben a szórthamvas rítus terjedt el. Az általánostól bizonyos fokig eltérő színezetű leletanyag mellett ez a temetkezési rítus eléggé elhatárolja a Bakony vidéki csoportot a Balaton környékitől.
