Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

A kutatás jelenlegi állása

játszhatta a fő szerepet. Ezzel szemben a magaslati helyeken kialakított települések hosszú ideig tartó kontinuitásukkal elsősorban a bronzművesség és a kereskedelem uralkodó szerepét bizonyítják az itt élők gazdasági életében. Ezen túlmenően alapvető feladatuk volt a kereskedelmi útvonalak ellenőrzése. Patek egy harmadik települési formát is megkülönböztet, amely rendszerint folyók teraszain, patakmenti dombhátakon létesített telephelyet jelent. Ugy tűnik, hogy ez utóbbiak esetében huzamosabb ideig tartó megtelepedésre kell gondolnunk, bár ezek gazdasági jelentőségét nem részletezi a szerző. Részletes áttekintést nyújt Patek a korszak kerámia típusairól, illetőleg ezek széles körű kapcsolatairól. A Dunától keletre elterjedő urnamezős leletcsoportokat nem tárgyalja, csupán néhány megjegyzéssel utal ezek meglétére. Igen röviden érinti a korszak fémművességét. Patek E.-nek a dunántúli UK-ról alkotott nézeteit egy rövid tanulmány egészíti ki, amely a bakonyszücsi és borsosgyőri halomsírok anyagának közzétételével a Bakony vidéki korai UK-nak a csekei (íaka) kultúrához fűződő kapcsolatait taglalja. Megállapítja, hogy a BD és a HA1 környékbeli lelőhelyei a Bakony térségét a Dunántúltól északra fekvő területekhez kapcsolják. A halomsírok gazdag leletei, különösen a fegyverek az i. e. 1200 körüli idők háborús viszonyaira, nép mozgalmaira utalnak. A Bakony vidékén élők fő foglalkozása az állattartás volt. Szervezett társadalmi rendszerük fejlődése oda vezetett, hogy a népesség egy része a Bakony magaslati, erődített telepein összpontosult.

1 Patek E. monográfiájában csupán érintette az urnamezős korszak kincsleleteinek kérdését, ezzel szemben H. Müller-Karpe már említett összefoglaló munkájában a Dunántúl UK korabeli fejlődését elsősorban néhány kincslelet bronztípusain keresztül vette figyelembe. A területet a középső Dunavidék részének tekintve az itt lelt kincseket több csoportba osztályozza, a simonfaitól egészen a celldömölki leletig bezáróan. A dunántúli umamezős kultúrák más összefüggéseit legfeljebb csak említi, amikor Maria-Rast urnatípusainak a „Podol—Kritschen—

Stillfried— Kiskőszeg-Vál— Dálj" kör kerámia formáitól való eltérő jellegét hangsúlyozza. Hivatkozik még e területtel kapcsolatban a széles, ferde árkolással díszített kúpos nyakú urnákra, melyeket a „Dubovac-délpannon" (Pécska, Gerjen, Dunaszentandrás, Füzesabony) edények köréhez kapcsol. Eltekintve a magyarországi urnamezős fejlődés tőlünk eltérő megítélésétől keltezése helyesnek látszik, amikor a szóban forgó kerámiát az ún. protovillanova korszakba keltezi. H. Müller-Karpe munkája, a már idézett és a Kárpát-medencére vonatkozó eltérő álláspontja ellenére is rendkívül fontos kutatásunk számára. A dunántúli urnamezős kultúra közép-európai és mediterrán környezetének felvázolása is hasznosnak bizonyult leleteink vizsgálatánál. H. Müller-Karpe könyvének jelentősége elsősorban a szerinte hat évszázadot felölelő umamezős kultúra kronológia rendszerében rejlik. A hat évszázad hat periódust is jelent; arányosan elosztva egy-egy évszázad jut minden egyes fejlődési szakaszra. A régibb UK (BD—HAI— HA2) az i.e. 13—11., a fiatalabb UK (HBl -HB2-HB3) a 10-8. századot képviseli.

2 Az urnamezős kultúra e ritmikus és feltűnően szabályos rendjét szinte a könyv megjelenésének pillanatától komoly kritikák érték. Még Müller-Karpe feltétlen hívei is úgy értékelték kronológiáját, mint keretet, amely területenként más és más tartalommal töltendő ki, sőt még Dél-Németországban sem alkalmazható eredeti formájában.

3 Különösen éles kritikák hangzottak el a kronológia szinte absztrakt rendszerét illetően az angolszász kutatás részéről. Fő hibaforrásaként említik, hogy e periodizáció nem enged teret sem a kulturális átfedések, sem a retardációk számára (J. B. Cowen).

4 Kritikák érték Müller-Karpe kronológiáját a Peschiera túl magas keltezése miatt is, amely alapvetően érinti a hazai későbronzkor időrendi adatait (N. K. Sandars, Mozsolics A.).

5 Nem alkalmazható, mint már említettük a fiatalabb UK Bl-B2-B3-as felosztása Dél-Németországban, s ugyancsak erősen kérdéses a BD-HA1 periódusok elhatárolása Észak-Ausztriában.

6 Tulajdonképpen ez Dél-Németországban is problematikus, s nem teljesen meggyőző egyes kutatók számára e területen a HAl-től elváló BD önálló kulturális egysége (M. Smith).

7 Hasonló kifogásokkal élhetünk e kronológiai rendszerrel szemben a Dunántúl viszonylatában is, melyek a további fejezetekben kerülnek részletezésre. Nem kétséges, hogy a hazai UK fejlődésének egyik legsarkalatosabb pontja a kultúra kialakulásának kérdése. Patek E. álláspontjával szemben, aki teljesen idegen eredetűnek véli a kultúrát, már korábban kialakult a nézet, amely jelentős teret szentel a hazai UK etnogenezisében a helyi későhalomsíros elemeknek (Petres É., Kőszegi F.).

8 Tulajdonképpen ugyanezt a feltevést erősítette meg — bár nem egészen elfogadható érvek alapján — B. Hansel.

9 A Kárpát-medencei halomsíros retardáció és az urnamezős kultúra megszületésének kérdése egy rendkívül fontos délnyugat-szlovákiai lelet részletes közlése nyomán nyert új tartalmat. /. Paulik és A. Toftk a csekei (íaka) halomsírok publikálásával nem csupán Közép-Európa legrégibb és egyben hitelesen feltárt páncélleletére irányították a későbronzkori kutatás figyelmét, hanem megvetették e térség korai urnamezős kultúrájának, a lelőhely után Őakainak nevezett kultúra alapjait.

10 A kezdeményezést e téren a szlovák kutatás vette át, s kidolgozta nem csupán Délnyugat-Szlovákia, hanem Dunántúl térségére is érvényesnek vélt, a korai urnamezős kultúra fejlődését érintő, jellegzetes elméletét. /. Paulik körülhatárolta a kultúra elterjedési körét, s belefoglalta Nyugat- és Dél-Dunántúl sajátos, korai és régibb urnamezős leletegyütteseit.

11 A Szeged környéki csorvai temető feltárása, valamint a Trogmayer O. által a temetőhöz kapcsolt dél-alföldi teletkataszter megerősítette a <5aka kultúra széles elterjedésének