Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

A kutatás jelenlegi állása

feltételezését, miután senki nem vonhatta kétségbe a korai UK két területi fáciesének, a csekeinek és a csorvainak szoros összefüggését.

12 A csorvai temető lehetővé tette Trogmayer számára, hogy felvázolja a dél-alföldi későbronzkor néhány lényeges kérdését. A temető anyagának későhalomsíros, korai umamezős és a helyi bronzkori összetevői közül a két első kétségtelenül a Kárpát-medence nyugati régiójának fejlődéséhez kapcsolta — legalább is egy időre Kelet-Magyarország egy jelentős részének későbronzkori leletcsoportjait.

13 A hatvanas évek derekától már egyre nagyobb szerepet tulajdonítottak a csekei kultúrának a középső Duna vidék, mindenekelőtt a Kárpát-medence nyugati régiója umamezős fejlődésének alakításában. A szlovák kutatás kiegészítette ezt a korszakot egy Cseke előtti „Vor-Őaka" horizonttal, amely a Reinecke szerinti BC-be viszonyulva már magában hordta a korai UK jó néhány jellegzetességét. A hetényi (Chotin) csoport, s ezzel együtt a váli kultúra etnogenezisét a csekeihez kötötték, mely elméletet a két kulturális körben jelentkező szórthamvas temetkezésekkel és a tárgy típusok egyenes vonalúnak vélt fejlődésével próbáltak alátámasztani.

14 Az umamezős népcsoportok vándorlásának gondolatát tagadva a középső bronzkortól nyomon követhető kontinuitás elméletét állították fel szinte az egész Középső Duna vidékre érvényesítve. Ezzel természetesen elvetették a magyar kutatás álláspontját, amely több alkalommal is hangsúlyozta az urnamezős elemek bevándorlásának tényét, s ennek jelentős szerepét a hazai UK kialakításában és további fejlődésében.

15 A csehszlovák kutatás elképzelése szerint az Égeikum keleti medencéjét a mükénéi birodalom pusztulása idején a Kárpát-medencéből, a csekei kultúra térségéből kiinduló, erőteljes etnikai hatások érték. Ennek konkrét megnyilvánulásait a macedóniai Vardaroftsa és Vardino égett rétegeinek anyagában látják, ugyanakkor a csekei korszak temetkezéseinek számos kísérőjelenségét a görögországi proto-geometrikus sírokban vélik felismerni (J. Paulik, J. Bouzek).

16 Több alkalommal is foglalkozott a dunántúli UK leleteivel /. Rihovsky\ aki elsősorban a dél-morvaországi anyagból kiindulva vizsgálta a középső Duna vidék umamezős kultúrájának fejlődését. A gazdag dél-morvaországi leletanyag segítségével részletes korbeosztást alakított ki a halomsíros-Velatice átmeneti szakasztól egészen a fiatalabb UK Podoli horizontjáig bezárólag. Korábbi tanulmányaiban még jelentős szerepet tulajdonított az urnamezős etnogenezisben a lausitzi kultúrának. A későbbiekben fokozatosan módosította nézetét, s utóbbi munkáiban már csak a lausitzi határterületeken lát némi lausitzi jelleget a Velatice kultúra formai megnyilvánulásaiban. A dunántúli urnamezős korszak legkorábbi leleteit részben a halomsíros-Velatice átmeneti horizonttal (Blucina), részben a régibb Velatice kultúrával párhuzamosítja. A Velatice elterjedési terület szerinte fedi Dél-Morvaországon kívül ÉszakAusztriát és Burgenlandot, Délnyugat-Szlovákiát és Északnyugat-Magyarországot. E kört két csoportra tagolva egy nyugati és egy keleti Velatice kultúráról beszél. Hazánk északnyugati térségében szerinte mindkét területi csoport lelőhelyei fellelhetők, mindenesetre a magyarországi helyzetet igen bonyolultnak ítéli meg, ahol a helyi és a morvaosztrák anyag keveredése jellemzi az UK kezdeti szakaszát. Részletesen foglalkozik áihovsky a középső Duna vidék fiatalabb umamezős kultúrája kialakulásának kezdeti fázisával. A Velatice-Podoli átmeneti szakaszt a HA2 végével, ill. a HA és HB átmenetének idejével párhuzamosítja. Téziseinek lényege abban rejlik, hogy - szerinte — a fiatalabb urnamezős kultúra kialakulásának folyamata korábban indult meg Dél-Morvaországban, mint nyugaton. A Velatice—Podoli átmenet idején a régibb és a fiatalabb UK típusainak keveredése jellemző. A kerámiában jelentkező új morfológiai jellegzetességek egy részét a kelet Kárpátmedencei Gáva körben keresi. Az átmeneti szakaszhoz szinte válogatás nélkül sorol olyan leletegyütteseket, amelyek egy része már fiatalabb, a Vál II. szakaszt képviseli (Vál, Tököl, Adony, Celldömölk stb.). A felsoroltak között más együttesek (Cseszegtomaj) viszont jóval korábbi időszakot képviselnek. Igen fontosak a hazai leletanyag szempontjából Rihovsky azon megállapításai, amelyek a középső Duna vidéki fiatalabb UK kialakulásának széles területen megfigyelhető közös vonásaira utalnak. A fejlődés közel azonos tényezői kapcsolják leleteinkhez a Dunántúl déli térségének csoportjait, a Dálya-Kiskőszeg és a Maria Rast (Ruse) csoportot.

17 J. Paulik és J. èihovsky megállapításainak egy részét átvéve, kutatási eredményeiket felhasználva foglalkoznak többen is a Kárpát-medence nyugati felének későbronzkori fejlődésével. A. Jockenhövel terminológiájában a Bluöina-,,Vor-£aka" a BC végével, ill. a BD első felével, a íakaBaierdorf BD második felével, ill. a HA1 elejével, az Ocskó (Oclcov)-Velatice—Kisapáti-Lengyeltóti a HA1 periódussal, a Rohod-Szentes a HB1 periódussal, végül a Hetény (Chotin) I-Klentnice a HB1 második felével párhuzamosítható. E periodizáció helyenkénti tarthatatlansága - különösen a Hetény (Chotin) I-Klentnice keltezést illetően — nyilvánvaló. Másutt javasolja, hogy a közép-európai urnamezős korszak különböző csoportjait területi fáciesekként határoljuk el. A magyar Kisalföldön a ,,Vor-íaka" horizonttal összefüggő éaka-fáciesről beszél. Ugyanezen a területen határolódik el a £aka- és a Velatice-fácies. Ezt követően terjedt el a Dunántúlon és a Kisalföldön egyaránt a Vál I., amely szerinte a Kárpát-medencei halomsíros kultúrán alapuló íaka és a középső Dun? vidéki halomsíros alapokon létrejövő Velatice fáciesek keveredésének terméke. A már tisztán a fiatalabb UK-hoz tartozó Klentnice II. fázist a Rohod-Szentes kincsleletek körével párhuzamosítja.

18 W. A. Brunn az UK közép-németországi depotleleteinek feldolgozása során részletesen foglalkozik a Kárpát-medencei kincsekkel, ill. ezek bronztípusaival. íaka és Ocskó (Oíkov) bronzleletei lehetőséget biztosítanak véleménye szerint a kincsleletek és kultúrák összekapcsolására, a szomszédos területekkel való párhuzamosításra. íaka a HAl,