Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)
Az UK III (átmeneti) fázisa
BALATON VIDÉKI CSOPORT A második és a harmadik fázis lelőhelyeinek oly szoros egységével állunk szemben, hogy nem is indokolt e térségben a meglehetősen egységes fejlődési szakasz további időrendi felosztása. Ellentétben a Bakony vidékivel, ahol a települési rendszerben, s ezzel együtt az életmódban is bekövetkező változást az új, védhető települések létesítése jelzi, itt az élet a korábban már kialakított telephelyeken folytatódott tovább. Ezek többségének leletanyagában a második fázis jól ismert formái, ornamentikája mellett megfigyelhetjük a régibb UK végének, túlburjánzó módon díszített kerámiáját is. Különösen erős ez utóbbi anyag jelenléte a Salföld-ábrahámhegyi, a Szigliget-Szabadság úti, a Zalahaláp-haláphegyi telepen, Ül. a Vonyarcvashegy-fiszkúti, a Szigliget-arborétumi temetők urnasírjaiban. 256 A kerámia és a bronztípusok mellett a kultuszra utaló tárgyi emlékek is igazolják e fejlődés fent ismertetett folyamatát. Keszthely-Apátdombon, Hévíz-Egregyen, Zalahaláp-Haláphegyen, SármeUék-Zalavári hát lelőhelyeken találkozunk ilyen jeUegü leletekkel. 257 DÉL-DUNÁNTÚLI (LENGYEL-PÉCSVÁRAD-ARANYHEGY) CSOPORT Tulajdonképpen a fent elmondottak érvényesek az umamezős kultúra régibb szakaszának dél-dunántúli leletcsoportjára is. A fejlődés folyamatos, töretlen voltát ennek leletanyagában is tapasztalhatjuk. Pécsvárad-Aranyhegyen annyira erőteljes az UK régibb szakaszának végét jelző kerámia, hogy az erődített település életének virágkorát már erre az időszakra keU helyeznünk. 258 A térség magaslati telephelyei szinte kivétel nélkül megérik, sőt túl is élik a korszakot: Kakasd-Belacz-Schlossberg, Lengyel, Nagyberki-Szalacska, Regöly-Földvár. 259 Az egyszerű, vízmenti telephelyek többségének anyagában ugyancsak megleljük a régibb UK-végi sajátos formákat és díszítést: BeremendBCM, Értény-Pétertelek, Lovászhetény-Háztáji földek, Mözs, Regöly-Kisvaskapu stb. 260 A korszak telepein, elsősorban az erődített helyeken előkerültek a kultuszra utaló agyagtárgyak egyes darabjai is: Lengyel, Nagyberki-Szalacska, Regöly-Földvár, Regöly-Kisvaskapu stb. 261 A régibb UK idejéből három temetőt említettünk a Dél-Dunántúl területéről; Pécsvárad-Aranyhegy és TamásiVágóhíd urnasírjai valószínűleg még a második fázisban keletkeztek. Talán a faddi sírleleteknél merülhet fel a valamivel későbbi keltezés lehetősége (grafitos, bütykös hasú, hengeres nyakú urna). 262 Biztosra vehetjük a harmadik fáz-Ete YaÍ9 tartozást a lengyeli, sírmellékleteknek meghatározott edények esetében. 263 ÉSZAKKELET-DUNÁNTÚLI CSOPORT (VÁLI KULTÚRA) A Dunántúl legtöbb változást mutató régióját elsősorban Pest, Komárom és Fejér megyék területével azonosíthatjuk. Tulajdonképpen ebben a környezetben bontakozott ki a fiatalabb UK egyik legsajátosabb területi csoportja, a váli kultúra. Legkorábbi leletegyüttesei szinte egyidősek a kurdi típusú kincsek horizontjával; a legidősebb váli sírokban még kurdi típusú bronzokat is elhelyeztek melléklet gyanánt. 263 ^ Valószínűleg már erre a korszakra helyezhetjük a nagy kiterjedésű, váli kultúrás temetők használatának kezdetét, közvetlenül a legkorábbi, korábban protoválinak nevezett leletegyüttesek szórványos jelentkezése után. Az első, valóban váli kultúrás leletek elszórtan ugyan, de mindhárom megye területén feltűntek. Ezekhez csatlakozik néhány Győr-Sopron megyei együttes. Leletei talán a Sághegy-Velemszentvid csoport anyagával mutatják a legszorosabb rokonságot, bár nem kevésbé szoros szálakkal kötődnek a helyi későhalomsíros-korai UK alapréteghez. Észak felől a dél-morvaországi Velatice kultúra és a nyugat-szlovákiai Ocskó (OÖkov) leletanyaga áll legközelebb a kibontakozó váli kultúrához. Még ennél is jóval erősebb a kapcsolata a hetényi (Chotin) csoporttal; szinte azonos egymással a nyugat-szlovákiai Chotin és a nyugat-magyarországi Vál. Területünkön a már régóta ismert érdligeti sírlelet meüett néhány telepmaradvány: Bajót-Hagymásrét, Budapest (III.) Békásmegyer-Vízművek hulladékgödreinek anyaga, Esztergom-Búbánatvölgy, Esztergom-Szamárhegy, Egyek-Kál varia-domb, egy szórványos urna Nyúlról sorolható még ide. 264 Valószínűleg ehhez a fejlődési szakaszhoz köthető a Nyergesújfalu-téglagyári temető néhány korai sírja, néhány síregyüttes a budakalászi Dunapartól, valamint a Szentendre-Vasútállomáson és a Budapest (XI.) Sztregova u.-ban lelt telepmaiadvány (29-31. t.,51. t. l,5-6). 265: A felsorolt lelőhelyek kivétel nélkül a váli kultúra első szakaszába, a Vál I-be tartoznak, ennek legkorábbi horizontját képviselik. Természetesen nem könnyű feladat ezek elhatárolása, részben a későhalomsíros-korai UK északnyugat-dunántúli, részben a fejlettebb Vál I szakasz leletegyütteseitől. Különösen a Komárom megyei anyagra vonatkoznak a fent elmondottak, ahol már a II. fázis anyagában mutatkoztak a váli kibontakozás csírái. 266
