Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az UK III (átmeneti) fázisa

FAZEKASSÁG (lO.t.) A váli kultúra edényművességére a következő, negyedik fázis ismertetésénél térünk ki részletesebben. Itt csupán azokra a formai és ornamentális jellegzetességekre kell utalnunk, melyek az umamezős kultúra régibb szakaszának végét, ill. a fiatalabb UK felé vezető átmeneti horizontot kísérték: Érdligeten pl. olyan edénytípussal találkoztunk, amelynek hiába is kerestük volna gyökereit a hazai halomsíros kultúrában. A kettős csonkakúpos urna és ennek kicsinyített változata korábbi megítélésünk alapján a lausitzi összetevő alapvető bizonyítékául szolgált. Tulajdonképpen ma sem vetjük el a lausitzi hatások lehetőségét, mindenesetre ennek közvetítőjét az OCkov-Velatice jellegű leletegyüttesekben kell látnunk.

267 A korai váli kerámia egyik jellemző tulajdonsága, hogy mind a sír-, mind a házikerámiában teljesen háttérbe szorult a korábban oly jellegzetes, széles, ferde árkolás. Leginkább a behúzott, turbántekercses tálak őrzik a korai és régibb UK eme örökségét. A korai sírok anyagában többnyire a sima, díszítés nélküli Velatice formák dominálnak. Legkedveltebb urna a kihajló szájperemű, hengeres nyakú, öblös hasú változat, amely a Velatice kultúrában is talán a legjellemzőbb típus.

268 Az egyenesen levágott szájperemű, ugyancsak hengeres nyakú, gömbhasú változat, a nyakat áthidaló két füllel a váli kultúra mellett a II. fázis leletcsoportjainak is gyakori tartozéka.

269 Már ebben a fejlődési szakaszban találkozunk néhány olyan edény formával, amelyek a későbbiek folyamán a váli fazekasság meghatározóivá váltak. Ilyen pl. a félgömb idomú, egyenesen levágott szájperemű. tál, rendszerint a perem alatt ülő szalagfüllel. A peremet és gyakran a fület is párhuzamosan körbefutó, ill. függőleges besimitás díszíti. Már ekkor megfigyelhető a fül felett sarkosan felemelkedő peremképzés, amely a hasonló idomú bögrék gyakori kísérője.

270 BRONZMŰVESSÉG (KURDI HORIZONT) A harmadik fázis bronzmüvességét természetesen a kurdi horizont kincsleletei fémjelzik, melyek egyúttal le is zárják az UK régibb fejlődési szakaszát. A kurdi horizontnak közel száz bronzleletét ismerjük a Dunántúlon, s nem véletlen, hogy ezek éppen azokon a területeken sűrűsödnek, ahol a második és a harmadik fázis leletcsoportjai központosulnak; elsősorban Veszprém, Somogy, Tolna, Baranya és Pest megyék térségében.

270/3 Ez önmagában természetesen nem döntheti el az UK második és harmadik fázisa leletegyütteseinek, valamint a kurdi típusú kincsleleteknek összetartozását, amely egyébként e korszak egyik sarkalatos kérdése. Sajnos az erre vonatkozó, mindent eldöntő stratigráfiai bizonyítékok hiányában csupán a különböző típusok egymással való társulásai adhatnak e kérdésre választ. Az egyes telepekről és sírokból származó brontípusok és öntőminták, az edényekben elrejtett kincsek, ill. az ezekkel együtt előkerülő edénycserepek külön-külön is meghatározó értékű adatok a fent körvonalazott kérdés megoldásánál. Ha ezeket összevetjük olyan bronzokkal, melyek viszonylag szoros időhatárok között keltezhetők, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a kurdi horizont kincsleleteinek bronztárgyai túlnyomórészt a második és a harmadik fázis anyagával egyidősek. Akadnak - viszonylag kis számban — olyan bronzok is. melyek a fentinél korábbra keltezhetők és elsősorban a későhalomsíros időszakra jellemzőek. Külön fejezetet érdemelne a kurdi, valamint az alig valamivel későbbi keltezésű gyermelyi kincsek típusainak síregyüttesekkel, települési rétegekkel, maradványokkal, különféle kerámiákkal való szorosabb összefüggése. A fentiekben már idézett kincsek eléggé heterogén összetételűek, mindenekelőtt időrendjüket tekintve. A java korabeli halomsíros eredetű töredékektől eltekintve a legkorábbi réteget azok a bronzok képviselik, melyekkel a II. fázis időszakában találkozhattunk. Mindenekelőtt azokra a harcos sírokra kell utalnunk, melyekben a közép szárnyállású baltával, mint harci csákánnyal, a Il/a típusú nyélnyújtványos karddal, az általában D típusú nyélnyújtványos tőrrel, az ívelt élű lándzsacsúccsal, páncél- és pajzstöredékkel stb. találkozhattunk. Nem ismeretlen e sírokban néhány igen korai típusú fibula, mint pl. a spiráltekercses hegedűvonó típus, a 8-as hurkos változat, továbbá néhány jellegzetes tűfajta, mint pl. a buzogány és a mákfejű tű, s nem utolsósorban a kétélű borotva. Viszonylag szűkebb a repertoár, ha a telepeken lelt bronzokat tekintjük. Néhány korai kés, tűk, egy-két sarlótöredék, jobb esetben öntőminták (tokos balta, sarló, tű stb.) kapcsolják ilyen jellegű lelőhelyeinket a III. fázis kincseihez. A fentieknél feltétlenül fiatalabb bronzok képviselik leleteink következő időrendi rétegét. Azonban az olyan kardok, mint pl. az Allerona, a liptói vagy az Ennsdorf szinte ismeretlenek a dunántúli harcos sírok körében. A KurdRöschitz típusú, lemezes hátú fibulák valójában már egy következő korszak, a III. fázis síregyütteseinek tartozékai, s ezek mellett egy-két öntőminta, mint pl. egy tokos baltáé, vagy telepek hulladékgödreiből származó öntési selejtek jelzik ennek az időrendi szakasznak az előbbitől eltérő formakincsét. Külön is aláhúzza e tény jelentőségét néhány korai váli kultúrás síregyüttes, melyekben részben kurdi, részben már gyermelyi bronzok találhatók. Ugyanezt az összefüggést sejtetik azok az edények, melyek esetenként kincsekkel együtt bukkantak napvilágra.