Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az UK III (átmeneti) fázisa

Észak-Ausztriában a Baierdorf fiatalabb horizontja, Grossmugl, Nyugat-Szlovákiában Ocskó (Oíkov) és köre, valamint a legkorábbi hetényi (Chotin) típusú leletegyüttesek egyidősek fázisunkkal. Kelet-Magyarországon a Mozsolics szerinti BVb, ill. a Kemenczei szerinti 2/b második fele párhuzamos a korszakkal. Északon a Kyjatice, délen a Gáva kultúra idősebb szakaszának leletei töltik ki az időszakot. A Drávától délre K. Vmski-Gasparini a ZagrebHorváti temető körét, a Duna menti szakaszon és a Szerémségben a Surcin-Belegis végső fázisát, Szlovéniában a már kialakult Dobova csoportot sorolja saját III. fázisába. Miután ezt egyidősnek véli Vál I-gyel, a dunántúli UK harmadik fázisát ennél valamivel korábbra kell helyeznünk. A második fázis területi csoportjai kisebb módosulással a harmadikban is megfigyelhetők, csupán a lelőhelyek számában mutatkozik jelentős eltérés. Különösen szembetűnő a változás a két közvetlen szomszéd, a Bakony és a Balaton vidéki csoport esetében. Amíg ez utóbbi településeinek száma emelkedő tendenciát árul el, addig a Bakony térségében és a csatlakozó északnyugat-dunántúli területen számottevő csökkenés tapasztalható. ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚLI CSOPORT A Bakony vidékén alig néhány olyan települést tudunk felsorolni, amelyről teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy már ebbe a korszakba tartozik. Ezek elsősorban magaslati, védett települések, s az egyszerű, vízmenti telepek látszólag kevesebb szerepet játszanak a kor települési rendszerében. A legtöbb leletanyagot nyújtó települést a Marcal menti dombok egyikéről, a Külsővat-Bánhalmi Á. G. területéről ismerjük. A lelőhelyről származó kerámia határozottan elválik a IT. fázis későhalomsíros hagyományokat őrző anyagától, s átmenetinek tekinthető a fiatalabb urnamezős korszak felé irányuló fejlődésben.

242 Egy másik jelentősebb település Vigántpetend-Mosókút hulladékgödreiből hasonló jellegű leletanyag került elő.

243 Talán ebbe a körbe tartozik Bakonybél-SZOT-üdülő, Borsosgyőr-Felsőbozót, Magyargencs-Ürgehegy, valamint néhány Doba környéki lelőhely (Doba-Hajagos I—

IL, Doba-Somlóhegy stb.).

244 Ez utóbbiak kétségtelenül a Somlóhegy körzetében kiépült települési központhoz tartoznak. Vas és Győr-Sopron megyéből kevesebb ilyen vonatkozású adat áll rendelkezésünkre, mindenesetre feltételezzük, hogy a Veszprém megyeiekhez hasonlóan a II. fázis településeinek egy részét a harmadikban is lakták. Már a második fázisban megfigyelhettük, hogy a lakosság egy része magaslati, megfelelő áttekintést és védelmet nyújtó települési központokba költözik. Kétségtelen, hogy ennek részben gazdasági, részben politikai okai voltak, s ezek az okok még erőteljesebben érvényesültek a harmadik fázis idején. A II. fázis korábban felsorolt magaslati telephelyei (Bakonyszentlászló-Keselőhegy, Somlóhegy, Tihany-Óvár, Veszprém-Várhegy, Velemszentvid) az ott lelt több-kevesebb leletanyagból ítélve nem szűntek meg a harmadik fázis idejére sem, sőt egyik-másik a fiatalabb UK jelentős települési központjává vált. E lelőhelyek sorát egészíthetjük ki néhány újabbal, így többek között Bakonyszentkirály-Zörögheggyel, valamint Celldömölk-Ságheggyel.

245 Az erődített vagy védhető települések úgy helyezkednek el a térségben, hogy ezekről teljes szállásterületét ellenőrzés alatt tarthatta a csoport népe. A kisebb időszakos települések általában ezek közvetlen körzetében találhatók, amely elhelyezkedést kétségtelenül védelmi szempontok indokolták. Nem véletlen, hogy a későbbiek során, a fiatalabb UK idején is nagyrészt ezek maradtak a települési bázishelyek. Lényegesen kevesebbet tudunk a korszak temetkezési szokásáról. Arra vonatkozólag, hogy a korábban megszokott halomsírok rendszere folytatódik-e tovább, nincs tájékozódási pontunk. Legfeljebb a Zirc-Tündérmajor [I, halmainak egyikében lelt szemüvegspirál fibula teszi lehetővé a viszonylag későbbi időre való keltezést.

246 A Sághegy oldalában feltárt lapos sírós umatemető korban ugyan a régibb umamezős kultúra közé tartozik, jellegében mégis eltér a halom alatti szórthamvas temetkezések csoportjától. Ma már sajnos nyomát sem leljük a hegy fennsíkján előkerült településnek, s a Lázár Jenő által megmentett leletanyag túlnyomó többsége a fiatalabb és késő urnamezős korszak hagyatéka. Elképzelhető, hogy a bányászat során a régibb umamezős teleprész anyaga teljesen elpusztult, s csupán néhány szórványos darab jelzi egykori létezését. Mindenesetre az említett temető ez utóbbi korszak sírjait tartalmazza, s nincs okunk annak kétségbe vonására, hogy az ide temetkezők is a hegytetőt lakták (4347 .t.).

247 A III. fázis valószínűleg számottevő változásokat hozott a térségben élők számára. A Velemen és a Sághegyen lelt bronzművesség tárgyainak részletes analízise alapján feltételezhetjük, hogy ebben az időszakban a két települési centrum későbbiek során egyedülálló jelentőségű fémművessége már kibontakozóban volt. Ugyancsak ekkor alakult ki a kelet-alpi umamezős körrel szorosan rokon Sághegy-Velems/entvid csoport, s nem nehéz megtalálni a két esemény közötti összefüggéseket.

248 Az északnyugat-dunántúli, szorosabban a Bakony vidéki csoporttal genetikus és kapcsolatokat tartó SághegyVelemszentvid típusú lelőhelyekről ma még elég keveset tudunk. A névadó helyeken túl alig egy—két lelőhely, elsősorban a központok térségében említhető (Celldömölk-Sághegyalja l-IL, Nagysimonyi).

249 A Bakony vidéki alapokon, erőteljes kelet-alpi feltöltéssel kialakult Sághegy-Velems/entvid csoport a Dunántúl nyugati területének nagy részére kiterjesztette hatókörét. Délen a Balaton vonala, keleten a Székesfehérvár-móri törésvonal a határ.