Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

II. fázis - A ferdén árkolt edények kultúrája

FAZEKASSÁG (5 .t.1-1726-28) Sírkerámia: A Bakony vidéki halmok alatti sírok kerámia anyagában az előző korszakhoz képest alig tapasztalunk változást. Ennek oka részben az, hogy kevés a térségből hitelesen feltárt, a korszakra keltezhető síregyüttes. Szerencsére jó tájékozódási pontot nyújt a közelmúltban feltárt Bakonyszücs-százhalmi halomsír mellékletanyaga. Az ívelten kihajló szájperemű, mélyen ülő hasú tál még az első fázisból jól ismert forma, viszont a tölcséres nyakú, vállán és hasán mély, körbefutó árkolással díszített, füles, nagyméretű korsó már az új korszak, a második fázis kerámiájának ismertetőjegyeit viseli magán.

185 Határozottabb képet nyerünk a korszak jellegzetes, széles, ferde árkolású edényeiről a Győr-Sopron megyei halomsírok leletei alapján. A Mosonszolnok-Haidehofpusztán feltárt halomsírokban a korszak már említett jellemző típusát, a széles, ferdén árkolt urna alakú edényt lelték meg. Ugyanitt került elő egy másik alaptípus, az eredetileg tölcséres nyakú, öblös hasú, füles, ma már töredékes korsó.

186 Valószínűleg temetkezés melléklete volt a már említett enesei turbántekercses szájperemű tál, amely típust ugyancsak ebben a korszakban használták először. A legkorábbi darabok, mint az enesei is, leginkább rövid, csonkakúpos talpon állnak.

187 A sírkerámia tipológiájáról a hazai leletegyüttesek segítségével megrajzolható kép egyelőre eléggé szegényes. Sokkal részletesebb információkat nyerhetünk erre vonatkozólag az észak-ausztriai és délnyugat-szlovákiai halomsírok kerámia mellékleteiből. A tölcséres nyakú, mélyen ülő hasú urnaszerű edények, többnyire ferdén árkolt vállal, az ívelt — esetenként csücskösödő — peremű tálak, a hordó alakú fazekak két füllel, bögrék talppal vagy talp nélkül, a behúzott szájperemű tálak, a hordó alakú, mély, körbefutó árkolással díszített csuprok, a magas fülű, profilált csészék a leggyakoribb típusok.

188 Az edényeken már korábban is alkalmazott vízszintes síkozás mellett az árkolás a legkedveltebb díszítés. Ennek klasszikus jelentkezési formája a széles, ferde árkolás, de igen gyakori e díszítésmód vízszintes, körbefutó változata. Továbbra is általános az edényfül háromszög átmetszete, valamint a széles fogóbütyök. A magasra húzott fül — leginkább bögrék és csészék esetében — új elem a korszak fazekasságában. Ugyanakkor, amint ezt akár az észak-ausztriai és délnyugat-szlovákiai, akár a dunántúli halomsíros anyagban tapasztaljuk, az új stílusjegyeket magukon viselő típusok mellett továbbra is fellelhető a későhalomsíros formák hagyománya, amelynek egyes elemei leginkább a Bakony vidéki első fázis formáira emlékeztetnek. Telepkerámia: Szerencsére sokkal szélesebb az áttekintésünk a korszak hazai telepeinek házikerámiájáról. Ennek szinte leggyakoribb formája — továbbra is — az ujjbenyomásos bordával díszített, kihajló peremű, fogóbütykös fazék. Ugyanígy használatban maradt az egyszerű gömbidomú tál vagy fazék a már megszokott, alagútszerüen átfúrt füllel. Igen sok az eredetileg tálakhoz vagy urna jellegű edényekhez tartozó, enyhén kihajló peremű és hengeres nyaktöredék. Egyaránt előfordul az egyenesen és ferdén levágott és a vízszintesen síkozott, kihajló perem. A telepek anyagában is gyakori a Caka körben oly jellegzetes tölcséres nyak, nagyobb fazekak, kisebb korsók és bögrék esetében egyaránt. Az egyik legkedveltebb edény féleség a behúzott szájperemű tál; előfordul füllel és fül nélkül. Gyakori a lágy és éles profillal behúzott peremű tál, valamint ugyanez vízszintesen síkozott és turbántekercses változatban is. A cserepek között fellelhető profilait oldaltöredékek részben kihajló szájperemű, rendszerint alacsony talpgyűrűn álló tálak, részben csészék tartozékai. A csészék igen gyakori velejárója a magasra húzott, háromszög átmetszetű fül, amely a telepek anyagában is ekkor vált jellegzetessé. A házikerámiában kisebb, bögrékhez és csuprokhoz tartozó töredékek is vannak, sokszor háromszög átmetszetű fül maradványával. A kettős fülű bögre továbbra is kedvelt edényforma, amint ezt számos korabeli leletben tapasztaljuk. (Magyargencs-tsz. gyümölcsös).

189 Igen gyakran találkozunk az edények vállán, hasán alkalmazott, széles, ferde árkolással, valamint horizontális síkozással és árkolással. Az edények, főként tálak kihajló szájperemét esetenként még az előző fázisból megszokott sima vagy bordás csücsök díszíti. Az árkolás és síkozás néha erőteljes „barokkos" formát ölt. A mély tálak kihajló szájperemének belső oldalát sűrűn körbefutó homyolás tagolja, a csuprok és tálak vallanak, oldalának síkozását és árkolását bütykök tagolják. A kerámia minősége igen jó, talán még az első fázis anyagánál is jobb. Ekkor már túlsúlyban van a finoman kidolgozott, jól égetett és polírozott áru, s legfeljebb a házikerámia néhány változatára jellemző a durva, rücskös falfelület a hevenyészett, kevés gonddal kialakított forma. Elég gyakori a sárga és a vörös szín, valamint a grafitos hatást keltő sötétszürke, feketés árnyalatú kerámia. Az éles profilok, a széles, mély árkolás meglehetősen fémes hatást kel, úgy tűnik, mintha az edénytípusok egy része fém prototípusok után készült volna.