Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

II. fázis - A ferdén árkolt edények kultúrája

tárták fel, s ennek során cölöpszerkezetes, kőlapokból kialakított sírt leltek. A sírban a korszak jellemző kerámiája mellett H/a tip. kardból, korai Peschiera tőrből, ívelt élű lándzsacsúcsból, mákfejű tűből, kétélű borotvából álló bronzegyüttest találtak, melyek ugyancsak harcos sír mellékletei voltak. A halmok szomszédságában egyszerű lapos sírok is napvilágra kerültek. Az ásató a környéken több helyütt is megfigyelt kisebb halomcsoportokat.

173 Mindezekből kiderül, hogy a Kárpát-medence északi, északnyugati térségében egy korai umamezős fejlődési korszak határolódik el sajátos színezetű kultúrával. Ennek vezérleletei, amint láttuk, elsősorban halmok alól, harcos sírokból származnak. A bronzok között bizonyos fegyverek, a kerámiában ferdén árkolt formák bírnak meghatározó jelentőséggel. Ehhez a fentiekben körvonalazott kultúrához tartozik a Dunántúl hasonló korú leletanyaga, amely az előző fázishoz hasonlóan területi csoportokra tagozódik. Az egykori Bakony vidéki csoport elterjedési körzetében, a szomszédos Győr-Sopron megyében ugyanannak a halmok alá temetkező umamezős népcsoportnak sajátos kultúrájával találkozunk, melynek délnyugat szlovákiai és észak-ausztriai előfordulásáról fentebb már szóltunk. A temetkezés külsődleges jellegzetességei, a kísérő leletek, ha kisebb eltérésekkel is, azonosak az említett régiókban. ÉSZAKNYUGAT DUNÁNTÚLI CSOPORT A későhalomsíros—korai umamezős népesség bizonyos kontinuitását mindenekelőtt a temetkezési rítus töretlen továbbélésével bizonyíthatjuk. Ezen mit sem változtat a tény, hogy az anyagi kultúra elemei számos változást mutatnak, elsősorban a kerámiában. Miután a Bakony vidéki halmos temetkezések az I. fázis hagyományait viszik tovább, ebből az következik, hogy több halomsír esetében a pontosan keltezhető típusok hiányában nem is tudjuk egymástól elhatárolni az I. és a II. fázisba tartozó sírokat. Példaként említhetjük többek között Bakonybél-Csermák, Bakonytamási-Hathalom, Pénzesgyőr-Gulyaberki tábla lelőhelyeket.

174 Az MRT Veszprém megyei munkálataiból gyaníthatjuk, hogy a térségben feltérképezett mesterséges halomcsoportok későbronzkori eredetűek. Természetesen a kísérő leletek nélküli halmok pontos meghatározására csak feltárásuk után nyílik majd lehetőség. Sajnos ma még elenyészően kevés a második fázisba keltezhető halomsírok száma. Ezek között említhetjük meg Bakonyszűcs-Százhalom Patek E. által feltárt halomsírját, a feltehetően sírból származó rábapüspöki leletet, Zirc-Csengő halomsírjainak egyikét-másikát.

175 Bizonytalan a Veszprém-Arany J. úti sírlelet helyzete, amelyet tőre alapján a II. fázisba sorolhatunk. A lelet kardja talán ennél korábbi keltezést is megenged.

176 Ugyanez vonatkozik az I. fázis ismertetésénél már felsorolt halomcsoportok egyes sírjaira, amint ez Zirc-Tündérmajor és Farkasgyepű-Pöröserdő esetében nyilvánvalónak látszik.

177 Sokkal erőteljesebb e leletcsoport Győr-Sopron megye térségében. Itt régóta közismert és az utóbbi évek során feltárt sírleletek, Mosonszolnok-Haidehofpusztán, valamint a tényői halomsír említhető elsősorban.

178 Feltételezhető, hogy a Kemenes vidékén megfigyelt halmok alatti temetkezések egy része már e korszakhoz tartozik.

179 A síroknál lényegesen több telepmaradványt ismerünk a periódusból, mindenekelőtt a Bakony vidékéről. Ezek egy része továbbra is a korábban megszokott környezetben helyezkedik el. Bakonygyepes, Bakonyjákó-Lőrincföldek, Bakonyszentlászló-Vinyemajor, Csepreg, Devecser-Egres-patak, Devecser-Pogánylakások, Dörgicse-Sárkút, Felsőőrs-Vakola dűlő, Gór-Kápolna halom, Káptalantóti-Nádaskúti dűlő, Lókút-Óbányapuszta, Magyargencs-tsz. gyümölcsös, Marcaltő-Gombóc, Mersevát-Cinca, Padrakút-Cserháttető, Várpalota-Bántai homokbánya, Fertőszentmiklós, Győr-Pápa vám, Koroncó-Bábota, Páli-Linkó, Szakonyhát-Békástó, Szany említhetők mindenekelőtt a számtalan telepmaradvány közül.

180 A térségben először figyelhetjük meg, hogy egyes telepek jól védhető, természetes védművekkel ellátott magaslati helyeken létesültek. Ilyen települések többek között Bakonyszentlászló-Keselőhegy, Somlóhegy, Tihany-Óvár, Veszprém-Várhegy.

181 Valószínűleg ebben az időszakban létesült az első jelentősebb település a velemi Szentviden.

182 A temetők és települések mellett a szórványleletek egész sora tartozik a leletcsoporthoz. Ezek közül feltétlenül ki kell emelnünk a valószínűleg sírból származó mosonmagyaróvári ún. pseudo-VÜlanova urnát, az enesei, talpon álló turbán tekercses tálat, a Bakonybél-somhegyi Pustimer tip. kést, abakonyjákói szárnyas baltát stb.

183 A telepek között külön figyelmet érdemelnek a Balaton északi partjáról származó maradványok, melyek - nyilván - az I. fázis hagyományait viszik tovább: Balatonfőkajár-Apáti, Balatonfőkajár-Szücsföldek, BalatonkeneseAltelek, Balatonudvari-Kincser, Csajág-Böjtényvölgy stb.

184 Ez utóbbi lelőhelyek tulajdonképpen átmenetet képeznek a II. fázis Balaton környéki csoportjához is.