Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)
Későhalomsíros — korai urnamezős korszak - I. fázis
BRONZMŰVESSÉG (4 .t. 1-30,32-47) A rendelkezésünkre álló bronzanyagból ma még nem határozhatjuk meg az egyes területi csoportok bronziparát, miután a bronztípusok többsége meglehetősen uniformizált, nem csupán Nyugat-Magyarországon, hanem szinte az egész Kárpát-medencében. A korszak településein előkerült öntőminta vagy öntőminták jelentéktelen, helyiipari tevékenységet sejtetnek, legalábbis a Dunántúl területén. Elképzelhető - elsősorban a Bakony vidéki csoport esetében -, hogy importból, netán zsákmányból fedezték kész bronztermék szükségleteiket. Akadályozza a korszak önálló bronzművességének megismerését a depotleletek hiánya. Eltekintve néhány Balaton környéki temetőtől és a gazdagabb Bakony vidéki halomsíroktól, hiányoznak a bronzok különböző típusait felsorakoztató leletegyüttesek. Amíg viszonylag elfogadható áttekintésünk van a korszak fegyver és ékszer tipológiájáról, alig ismerjük a munkaeszközöket, a mindennapi élet használati tárgyait. Zárt síregyüttesek hiányában csak nehezen választhatjuk el a csabrendeki temető legfiatalabb szakaszának bronzanyagát a korábbi periódusokétól, s e kulcsfontosságú temetőnél szinte csak a tipológia módszereire vagyunk utalva az anyagi kultúra különböző irányú összefüggéseinek meghatározásánál. Fegyverzet: Az első fázis legjellemzőbb fegyvere, elsősorban a Bakony vidéki halmokban, de másutt is a Sprockhoff Il/a típusú markolatnyújtványos bronzkard (Csögle-Kispáskom, Pénzesgyőr-Gulyaberki tábla, Törökbálint). 137 Előzményei minden bizonnyal a szomolányi és a Sprockhoff I/a típusok. Mindkettő a fejlett halomsíros korszak jól ismert fegyvere, de egyes darabok még az I. fázis idején is használatban maradtak (Csabrendek, Nagykanizsa-Alsóerdő). 138 Mosonszentjánoson Rixheim-Monza típusú kard volt, amely a névadó lelőhelyeken túl hazai párhuzamokkal is bír. 139 A tőrök közül elsősorban a korábbi Peschiera variánsok terjedtek el (Peroni B-típus: Bakonyszűcs-Százhalom, Kéthely-Téglagyár, C-típus: Csabrendek, Pápa, Hárskút). 140 Külön figyelmet érdemelnek a legyezős vagy az ún. T markolatú típusok (Peroni „Villa-Capella"). A szórványos szentgáli darab mellett hiteles síregyüttesből származik a Bakonyjákó-Somháton feltárt példány. 141 Rendkívül fontos tőr a zombai, amelynek tömör markolata van, s a Bona I. által elhatárolt keleti (Tiszakeszi) típusok közé sorolható. 142 A Rixheim-Monza típusú kardokat idézi a három szeglyukas szigligeti tőr. A névadó lelőhelyen (Szigliget-Ciframajor) túl a szigligeti típus több példányát is idézhetjük: Mohács környéke, Palotabozsók-Kirchergrund, Pécs, Regöly stb. 143 A korszak speciális támadó fegyverei közé tartozik a korai szárnyas balta, ill. ennek közvetlen tipológiai előzménye a keskeny szárnyakkal kialakított talpas balta. 144 Minden bizonnyal fegyverként használták e baltákat, mely bronztípus a harcos sírok egyik leggyakoribb melléklete (Bakonybél-Feketehegy, Bakonyoszlop, BakonyszűcsSzázhalom, Balatonendréd, Csesznek-Imremajor, Nagyvázsony-Zsófia major, Urkút-Lucernaföldek, Urkút-Zsófíapuszta, Kéthely-Téglagyár, Pincehely-Ráctemető, Törökbálint). 145 Természetesen a fent felsorolt lelőhelyek egy része szórványlelet, időrendjük meghatározásánál egyedül a tipológiára támaszkodhatunk csupán. Közel sem minősíthető egyértelműen fegyvernek a harcos sírok egy másik melléklete, a tokos véső (Bakonyszűcs-Százhalom, Farkasgyepü-Pöröserdő). 146 Úgy tűnik, hogy a halomsíros korszak egyik legkedveltebb fegyvere volt a lándzsa, s ennek rövidebb, feltehetően a dárda szerepét is betöltő változata. A lándzsacsúcsok ún. rombikus alapformái már igen korán használatba kerültek (Csabrendek). 147 Velük egy időben, s a későbbiek során is egyre nagyobb teret nyert az ívelt élű változat, igen gyakran mint harcos sírok tartozéka (Bakonyszűcs-Százhalom, Csögle-Kispáskom, Mosonszentjános stb.). 1 4 8 Használati tárgyak: Ide soroljuk a munkaeszközöket, melyekről igen kevés adatunk van az első fázis idejéből. Meglehetősen ritka a kés. Ugy tűnik, hogy az egyszerű nyéllapos típusok mellett a nyélnyújtványos ún. Pustimer típus már ebben az időszakaszban használatba került (Felsőnyék, Csórva). 149 Ismeretlen típusú kést említenek Sümeg-Baglyashegyről és töredéket Gyulakeszi-Csobáncról. 150 Egészen bizonyos, hogy a két legfontosabb munkaeszközt, a tokos baltát és sarlót ebben az időszakban is tömeges mennyiségben használták (Soltvadkert). Sajnos zárt leletegyüttesből származó, pontosan keltezhető darabokat alig ismerünk. A szórványos tokos balták közül egészen biztosan ebből az időből származik a Győr környéki és talán a szederkényi erdélyi típusú példány. 151
