Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)
Későhalomsíros — korai urnamezős korszak - I. fázis
FAZEKASSÁG Sírkerámia: Több jel mutat arra, hogy a temetkezések kerámia mellékletei leginkább a Bakony vidéki anyaghoz csatlakoznak. A sárbogárdi sírok mellékletei szinte azonosak a Farkasgyepű-Jánosháza csoport kerámiájával. Az ívelt szájperemű, profilált mély tál, a peremén elhelyezett széles fofjónyújtványos, gömbszelet idomú változat, a behúzott, esetenként bütykös peremű tál, ugyanez csonkakúpos talppal, a hengeres nyakú, öblös urna, a rövid nyakú csupor, közvetlenül a perem alól künduló, széles szalagfüllel, az öblös, rövid tölcséres nyakú korsó ívelt szalagfüllel, a profilait csésze, a hordó alakú fazék egyaránt használatos edényfajták. Telepkerámia: A formák tekintetében rendkívül változatos. Viszontlátjuk a Bakony vidéki települések megszokott típusait, s ezek ornamentikáját, mindenekelőtt a Komárom megyei telepek anyagában. Elsősorban az alagútszerű bütyökfülekre, öblös tálakra és fazekakra, ívelt peremű tálakra, néha csücsökkel, csonkakúpos, ferdén levágott szájperemű tálakra, vízszintes bordás fazekakra, sima és ujjbenyomásos bordával egyaránt, hengeres nyakú edényekre, behúzott, néha vízszintesen síkozott szájperemű tálakra, profilait csészékre stb. kell gondolnunk. Mint díszítésben" sajátosság említhető a bütyök, a váll tűzdeléses, pontsoros díszítése, a vonalkázott háromszög ornamentika. A bögréknél a fenékrészt bütyök, a hasat sűrű kannelura-szerű bekarcolás borítja. Igen gyakori az edény fülek háromszög átmetszetű kialakítása. Az edények kidolgozása általában jó, gyakori a vékony falú, fényezett kerámia, sárgás, vöröses, szürkésbarna, néha feketés árnyalatban. A házikerámia nem sokban különbözik a sírkerámiától, csupán a nagyobb tároló edények — hombárok — és fazekak durvább kidolgozásúak; ez utóbbiak erősen átégettek, vöröses színűek. DÉL-ALFÖLDI LELETCSOPORT Úgy tűnik, hogy az UK elején, mindenekelőtt ennek első két fázisában a Duna-Tisza köze Nyugat-Magyarország fejlődését követi, egyszóval a két területrész kulturálisan szervesen kapcsolódott egymáshoz. A Soltvadkerten feltárt település és öntőminta lelet az első fázis sajátos formai megnyilvánulásairól tanúskodik, annak ellenére, hogy e leletek nem keltezhetek későbbre a BD periódus elejénél. 130 Valószínűleg megközelítően ebben az időszakban vették birtokukba újabb népcsoportok többek között ezt a térséget is. A csorvai temető analíziséből világosan kiderül, hogy az itt lelt sírmellékletek egyik legkorábbi összetevője a Bakony vidéki eredetű leletanyag, amely zárt síregyüttesekben határolódik el. Mind a kerámia, mind a bronzok, de a temetkezési rítus is egyértelműen a Dunántúlról kiinduló expanzió hipotézisét látszik alátámasztani. Ennek közbeeső állomásait éppen a fentebb már említett balatonendrédi és a sárbogárdi leletek dokumentálják. 13 1 A csorvai temető minden egyes összetevője eltér a Duna—Tisza közét korábban elfoglaló Kiskőrös-Pusztaszer típusú leletek körétől, tehát újabb keletű, feltehetően az I. fázis idejére keltezhető beáramlással kell számolnunk. 132 A számbajövő leletek eléggé heterogén jellege különböző eredetű népcsoportokra utal, melyek a csorvai csoport kialakításában egyaránt szerepet játszhattak. 133 A csoport elterjedésével nem kell foglalkoznunk, mert azt már korábban megnyugtató módon tisztázták. 134 FAZEKASSÁG A soltvadkerti település anyagában természetesen még a Kiskőrös-pusztaszeri halomsíros jelleg dominál, de már jelentkezik az I. fázis néhány jellemző sajátossága is (ujjbenyomásos bordás, fogóbütykös fazekak, hengeres nyakú urna és fazék, a vízszintesen bordázott szalagfül, félgömb idomú tál, függőlegesen átfúrt füllel, profilait idomú, tölcséres nyakú bögre stb. 39.t. 12-19,40-41.t.). 135 A csorvai temető anyagában a Bakony vidéki párhuzamok kétségtelenül az I. fázist képviselik (nyomott hasú csupor ívelt füllel, ívelten kihajló szájperemű tál, talpas csupor, behúzott szájperemű tál, ugyanez fogónyújtványos peremmel, karcolt háromszög ornamentika, edényfülek háromszög átmetszettél, stb.). 136
