Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Későhalomsíros — korai urnamezős korszak - I. fázis

Telepkerámia: Miután lényegesen több a településről származó cserépanyag, az egyes kerámia típusok és variánsok számaránya is magasabb. Talán a leggyakoribb edényfajta egy gömbidomú csupor, közvetlenül a perem alól kiinduló, szélesen ívelt szalagfüllel. Ez mellett általánosan használták a tölcséres nyakú, többnyire profilalt hasú bögrét. Természetesen minden telepen megtaláljuk a legjellegzetesebb házikerámiát, a fazék legtöbb alapformáját. Igen kedvelt volt a gömbidomú variáns, a korszakban megszokott széles, alagútszerűen átfúrt bütyökfüllel, az enyhén kihajló szájperemű, hordó alakú fazék, legtöbbször a már jól ismert körbefutó, ujjbenyomásos vagy egyszerű, sima bordával, igen gyakran széles fogóbütyökkel. Említhető még a kihajló, csücskösödő szájperemű mély tál, és egy profilált változat két füllel. Nem ritka a síkozott vállú, ívelt peremű csupor, a bütykös díszítésű bögre, s a profilált vonalú csésze. A bögrék igen gyakran tölcséres nyakúak. Az edényfülek itt is többnyire háromszög átmetszetüek. A kerámián alkalmazott ornamentika elég egyszerű, tulajdonképpen a halomsíros és korai umamezős jellegzetességek keverednek benne. Az edényperem vízszintes síkozása itt is általános jelenség. Előfordul a karcolt háromszög díszítés, a benyomott pontsor, a függőleges csoportban elhelyezett bordák, s a már említett ujjbenyomásos, sima borda, a fogóbütyök, általában a bütyök ornamentika. Igen gyakori a fazekak szájperemének bevagdosásokkal való tagolása. A kerámia általában jól égetett, többnyire finoman kidolgozott és fényezett. Legkedveltebb színárnyalatok a szürkésbarna, a vörös és a sárga. A durvább kidolgozás szinte kizárólag fazekak esetében figyelhető meg. ÉSZAKKELET-DUNÁNTÚLI CSOPORT Elterjedési köre meglehetősen széles, s tulajdonképpen Győr térségétől a Dunakönyök vidékéig, délen a Sió vonaláig terjedő területen határolódnak el lelőhelyei. Telepei és sírjai meglehetősen elszórtan, kisebb csoportokra tagozódva jelentkeznek. Főként Győr, Esztergom és a főváros környékére szorítkoznak, de ismerünk néhány lelőhelyet Fejér megyéből is. A települések itt is elsősorban folyók, vízjárások mentén létesültek: Székesfehérvár-Móri u., SzékesfehérvárNyúldomb, Koroncó-Dózsa György u., Koroncó-Tótvágási u., Koroncó-Ujtelep, Nagybarát, Almásfüzitő-Foktorok, Bajna-Halászói dűlő, Bajna-Vízállás alatti dűlő, Bajót-Péliföldszentkereszt, Dömös-Tófenék, Mogyorósbánya-Óhegy, Nagysáp-Domokospuszta, Nyergesújfalu-Dunapart, Nyergesújfalu-Gunyhóalji dűlő, Sárisáp-Éleshát említhetők.

123 A főváros térségéből mindenekelőtt a Bp. III. Békásmegyer-Vízművek területén feltárt település-rendszer, a gellérthegyi, valamint a Budakeszi-Kertészeti Főiskola földjéről származó hely érdemel figyelmet.

124 A pesti oldalon meggyökeresedő késői halomsíros kultúra egyik telepéről tudunk a Rákospatak körzetéből [Budapest (XIV.)-Egressy u., 19.t.l,25.t.6 —19,26-28.]. A sírok, ill. a sírleletnek minősíthető szórványleletek száma viszonylag kisebb. A sárbogárdi temető hitelesen feltárt sírjai szórthamvas rítusú temetkezések voltak, s ezek kísérő kerámiája csekély eltéréssel a Bakony vidéki csoport leletanyagával azonosítható.

125 Komárom megyéből sírleletnek minősül az Esztergom-Bottyán úti korsó, a már említett ászári lelőhely anyaga, az Esztergom-cserepesvölgyi füles csupor, az Esztergom-szentgyörgymezői urna, a Nyerges új falu-téglagyári edények, a szőnyi behúzott szájperemű tálak stb.

126 Győr-Sopronból említhetjük a már jól ismert Koroncó-bábotai sírok anyagát, s talán sírmelléklet volt a markotabödögei rovátkolt nyakú tű.

127 Két igen fontos síregyüttest ismerünk Pest megyéből; mindkettőnek erőteljes nyugat-dunántúli párhuzamai vannak. Tárnok és Törökbálint közül különösen az utóbbi érdemel figyelmet, melynek anyaga a Bakony vidékéről már ismert harcos sírokra utal.

128 Valószínűleg ugyanígy értékelhető a Rába túlsó oldaláról Mosonszentjános, feltehetően sírból származó bronzleleteivel.

129 Kétségtelen, hogy a csoporthoz sorolt leletegyüttesek döntő többsége igen erős szálakkal kötődik a Bakony vidéki későhalomsíros leletanyaghoz, s ez mind a települések, mind a sírok leleteinél észlelhető. Mindenekelőtt a kerámia szolgáltatja az erre vonatkozó legtöbb bizonyítékot, amint ez az alábbiak során ki is derül. Bizonyos fokig eltérni látszik e képtől a Győr vidéki lelőhelyek anyaga, amelyben erőteljesebbek a helyi halomsíros előzmények, mint pl. a Komárom megyei leletek esetében. Ez utóbbi területen feltétlenül számolnunk kell a későbronzkorban a Bakony vidékéig visszanyúló, újabb keletű beáramlással. Ilyen, a későhalomsíros korszakra keltezhető népmozgás lehetőségét más, a Bakony vidékétől keletre levő leletcsoportok is alátámasztják. Ilyen pl. a sárbogárdi temető anyaga.