Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)
Későhalomsíros — korai urnamezős korszak - I. fázis
sen őrzi a halomsíros jellegzetességet s viszonylag kevésbé használták a készítői az UK fejlődésnek a Balaton vidéki csoportból már megismert sajátos ornamentikáját (vízszintes síkozás stb.). Telepkerámia: Több a sírkerámiától eltérő típus, mint az előző csoport esetében. Talán leggyakoribb az ívelten kihajló peremű mély tál a már jól ismert, alagútszerűen átfúrt, széles bütyökfüllel. Hasonlóképpen a hordó alakú fazék, egyenesen levágott vagy kissé ívelt szájperemmel. Általánosan használták a hengeres nyakú, öblös fazekat, a félgömb idomú tálat, kihajló, néha csücskösödő szájperemmel, s igen gyakran alagút füllel. Gyakori még a tölcséres nyakú bögre, a ferdén levágott szájperemű, csonkakúpos tál stb. A házikerámia ornamentikájának talán legkedveltebb eleme a rendszerint durvább kidolgozású fazekakon elhelyezett körbefutó, ujjbenyomásos borda, Ugyanez a borda függőleges formában is előfordul. A fazék öblét igen gyakran széles fogóbütykök tagolják. Kedvelt díszítő elem volt még a körbeárkolt bütyök. A sírkerámiától eltérően erőteljesebben érvényesül a házikerámiában az UK néhány ornamentális jellegzetessége. Elsősorban a kihajló szájperem belső oldalának vízszintes síkozása, de nem ritka a síkozott vállú bögre sem. Gyakran megfigyelhető az edényfülek háromszög átmetszetű kialakítása. A sírkerámia általában igen finom kidolgozású, vékony falú, színe szürkésbarna. A telepkerámia rosszabb kidolgozású, gyengén égetett, színe mély barna. Emellett előfordul egy jól égetett kerámia változat, leginkább sárgás és vöröses színárnyalatokban. DÉL-DUNÁNTÚLI CSOPORT A Balatontól délre, délkeletre, elsősorban Somogy, Tolna és Baranya megye térségében határolható el a számos formai jellegzetességét tekintve az előzőekkel szorosan rokon leletcsoport. A Somogy megyei lelőhelyek anyaga tulajdonképpen már átmenetet képez a Balaton, ill. Bakony vidéki körhöz: Bárdudvarnok-Liptófa, Gölle-Alsóheténypuszta, Karád-Gatterház, Kéthely-Téglagyár, Látrány-Rádpuszta, Pusztaszemes-Leveles dűlő, Ságvár. 117 Tolnában mindenekelőtt a Kapós és Koppány völgyében — természetesen nem utolsósorban az itt végzett intenzív terepmunkák eredményeként — a lelőhelyek egész sora csoportosul. A zömmel felszíni gyűjtésből származó kerámia nem sok különbséget árul el ha összevetjük akár a Somogy, akár a Veszprém megyei anyaggal. Tolna megye területén Belecska-Kapospart, Dalmand, Értény-Eledény, Gyönk-Gerenyás, Kocsola-Ágasi dűlő, Kocsola-öreghegy, Koppányszántó-Kenderföld, Nagykónyi-Okrád dűlő, Nagykónyi-öreghegyi tábla, Pári-Sánchegy, Regöly-Borzási hegy, Regöly-Füstösoldal, Regöly-Füzfás, Regöly-Halastavak, Sárszentlőrinc-Uzd, Tamási-Hess dűlő, Tamási-Leokádia, Tamási-Leokádia-Karsák tanya, Tamási-Szemcse, Tolnanémedi-Nebojsza, Váralj a-Kertfő lelőhelyekről ismerünk telepmaradványokat. 118 A települések sora természetesen nem szakad meg Tolna és Baranya határánál, s árnyalatnyi formai eltéréssel a fentiekéhez hasonló leleteket szolgáltatnak az ugyancsak vízjárások mentén létesített telepek: Bakóca-Okorvölgy, Lánycsók, Nagynyárád-Sátorhegy, Pécs-Pécsbánya-Rendező, Siklós-Téglagyár. 119 Aránylag kevesebb temetkezést ismerünk a csoport elterjedési területéről, s kevesebb a sírleletnek minősülő szórványok száma. Biztosan halomsírok voltak a felsőnyéki temetkezések, sírokat tártak fel Kéthelyen a téglagyárban, sírokból származik Kocsola-Sziget dűlő kerámiája; a közlés szerint talán csontvázas temetkezések mellékletei voltak. 120 Hamvasztásos (szórthamvas?) sírból kerültek elő Majs-Merse dűlő edényei, a Pécs-kertvárosi kerámia, Pécs-Keszü edényei, a Pécsvárad-Kossuth L. úti urnasírok anyaga, s talán sírból származnak a Somogy megyei Péterhidán előkerült urna, s a zombai hengeres nyakú edény Tolnából. 121 A dél-dunántúli leletcsoport esetében is erőteljesen érezhető a későbronzkor elejére, s talán még a középső bronzkor végére visszakövethető retardáció. A Siklós-téglagyári település anyagában pl. a korai UK sajátos fejlődési vonalát néhány, a szeremlei kultúrából örökölt kerámiatípus kíséri. Valószínű, hogy a későbbi periódusok során, a Dunántúl déli felében oly gyakori és jellemző urna két füllel ezekre a prototípusokra vezethető vissza. 122 FAZEKASSÁG Sírkerámia: Az urnák közül az öblös, kúpos, a hengeres nyakú urna füllel vagy fül nélkül, a fazék alakú típus, egy zömök változat, két, peremből kiinduló, szélesen ívelődő füllel említhető elsősorban. A tálak között a behúzott, bütykös szájperemű típus, ugyanez síkozott szájperemmel a legelterjedtebb. Előfordul a kihajló, belső oldalán síkozott, mély tál, ugyanez profilált változatban. Ezen kívül tölcséres nyakú bögre, omfaloszos, profilait csésze, alacsony talpon álló, hordó alakú csupor tartozik még a sírok melléklet anyagához.
