Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Későhalomsíros — korai urnamezős korszak - I. fázis

A halmok alatt többnyire egyszerű gödörsírokat leltek kőpakolással, de előfordul, különösen a csontvázak esetében a kövekkel körülvett, sőt kőládás sír is. Ez utóbbiak természetesen a keszthelyi sírokat (Legelői dűlő) idézik, s egyben a Bakony vidéki temetkezések mélyre nyúló gyökereit dokumentálják.

106 A halom vagy halomcsoport közelében rendszerint ott találjuk az elég jelentéktelennek tűnő települést, bár teljes feltárás hiányában alig rendelkezünk ezekre vonatkozó tapasztalatokkal. Néhány teleprészletből ítélve vékony rétegű lakószintet tételezhetünk fel, néhány esetben szegletes alaprajzú, lesározott padlójú ház maradványai, gödrök a megszokott hulladékanyaggal is előkerültek.

107 E lakóhelyek a részben pásztorkodó életformát folytató népcsoportok falunak alig nevezhető, ideiglenes megtelepedésre szolgáló objektumai, melyeket szinte minden esetben kisebbnagyobb vízjárások mentén létesítették. Elsősorban a MRT alapján, e csoportnak ma már több száz lelőhelyét - települését és sírját- ismerjük, amelyek közül csak a jelentősebbeket kiragadva foglalkozhatunk a csoportot érintő kérdésekkel. A lelőhelyek döntő többsége felszíni gyűjtésből vált ismertté, s kiegészítve ezeket a hitelesen feltárt együttesekkel pontos képet nyerhetünk e sajátos kultúra elterjedéséről. Telepek: Bakonybél-Falubitang, Bakonyjákó-Somhát, Bakonyszentkirály-Hajmás, Balatonalmádi-Bauxitkutató, Balatonfüred-Berekrét, Borsosgyőr-Pityerdomb, Borzavár-Bocskorhegy, Csikvánd-Kalmártag, Gógánfa, Hárskút Lazsnakúti dűlő, Herend-Szt. István alja, Kamond, Kenyéri-Kecskéd, Kenyéri-Várdomb, Külsővat-Derma, Lesencefalu, Lovászpatona-Mocsolya, Marcalgergelyi-Bicskadomb, Mezőlak-Szt. Péteri domb, Németbánya-Tuskósdűlő, Ostffy asszony fa, Pápa-Pálházapuszta, Sárvár-Kertváros, Sümeg-Baglyashegy, Szentkirályszabadja-Kistelek, TormásTsz. tehenészet, Veszprém-Csatárhegy.

108 Temetők: Bakonybél-Erdőlába, Bakonyjákó-Somhát, Bakonyszűcs-Százhalom, Borzavár-Alsótündérmajor, CsögleKispáskom, Farkasgyepű-Pöröserdo I—II, Hárskút-Ráktanya, Jánosháza, Kislőd, Lókút-Óbánya, Pénzesgyőr, ZircTündérmajor II.

109 A csoport elterjedési területe felöleli a Balatontól északnyugatra Veszprém jelentős részét, valamint Vas megyét a Rába vonaláig. Ennél jóval szélesebb körű a kultúra kisugárzása, amely tulajdonképpen minden irányba nyomon követhető. Szombathely-Herény és Rábafüzes — mindkettő település - a nyugati határ vonaláig engedi nyomon kísérni a kultúra első fázisának leleteit.

110 Délkeleti irányba talán még erőteljesebb expanziója. Balatonendréd (42.t. 1—11) a Szeged környéki Csorváig jelzi a későhalomsíros népességből kiszakadó csoportok útvonalát.

111 Néhány jelentősebb, az I. fázis legelejére, esetleg még korábbra keltezhető leletegyüttes (pl. Bakonycserpuszta) a Veszprémből Zala déli vidékeire hatoló kultúrára derít fényt (Pókaszepetk-Avar u., Petőhenye).

112 E csoport sajátos fejlődését a Miklósfa-Mórichelyi halastavak területén feltárt telepmaradvány leletanyaga dokumentálja.

113 Valószínűleg ez utóbbi csoporthoz tartozik a magyarszentmiklósi hamvasztásos síregyüttes.

114 Természetesen igen nehéz az esetek többségében cserepekből álló leletanyagok korbeli meghatározásán túlmenően szűkebb, csoportbéli hovatartozást is megállapítani. Ennek ellenére, elsősorban telepmaradványok anyagában elhatárolódni látszik a Bakony vidéki csoport elterjedési területének déli peremvidékén, főként a Balaton északi partmenti sávjában egy kisebb leletcsoport (Aszófő-Vörösmáli szőlők, Balatonalmádi-Bauxitkutató, Balatonfüred-Berekrét, Balatonfűzfő-Szalmássy telep, Balatonszőlős-Öregrét, Kolontár, Lesencefalu, Lovas-Királykút, Nagyvázsony-Szérűskerti dűlő, Óhíd-Malomárok, Sümeg-Baglyashegy, Szentgál-Füzikút, Szentjakabfa-Almakút, SzentkirályszabadjaUritelek.

115 E lelőhelyek sajátos kerámia típusai leginkább néhány Vas megyei lelethez állnak közel: Kenyéri-Kecskéd, Kenyéri-Várdomb, Rábafüzes-Berek, Sárvár-Kassa u., Szombathely-Herény.

116 A Bakony vidék I. fázisának leletei között elhatárolt két csoport rejtélyében a megoldás kulcsa talán abban keresendő, hogy az utóbb felsorolt lelőhelyek még a fázison belül fiatalabb időbeli horizontot jelentenek, s nem indokolt ezek mögött, az előzőekétől idegen etnikumot feltételeznünk. FAZEKASSÁG (3.t.) Sírkerámia: A halomsíros kultúra több alaptípusa szinte változatlan foi mában él tovább. Ilyenek többek között a behúzott szájperemű, az enyhén profilait, ívelten kihajló szájperemű tálak, a hordó alakú füles csuprok, a nyomott hasú bögrék, enyhén profilait, gömbhasú bögrék, esetenként tölcséresedő nyakkal, a hordó alakú, enyhén profilait vonalú csuprok, a csonkakúpos csészék stb. A kihajló peremű tálak és csuprok némelyikét csonkakúpos talpra állították. Az ornamentika meglehetősen szegényes. A bögréket és csuprokat néha vállon ülő bütykök, a szájperemet csücskök tagolják. Előfordul a vállon körbefutó, benyomott pontsor, ill. tűzdelés, valamint a karcolt háromszög ornamentika. Igen gyakori az edényfül háromszög átmetszetű kialakítása s nem ritka a két, arányosan elhelyezett szalagfüles fazék és csupor. A csoport kerámiájának egyik legjellegzetesebb sajátossága, a rendszerint ívelt peremű, mély tálakon és urna alakú fazekakon a széles, alagútszerűen átfúrt bütyökfül. Figyelmet érdemel, hogy a sírkerámia, formai és ornamentális elemeit tekintve egyaránt, eléggé konzervatív, erő-