Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Témakörünk forrásai

TÉMAKÖRÜNK FORRÁSAI A Dunántúl urnamezős korszakának alapvető forrásait természetszerűleg leletkataszterünk lelőhelyei szolgáltatják, jellegük szerint változó jelentőséggel. Egyaránt rendelkezünk szórványcserepekkel képviselt lelőhellyel, és korszerűen feltárt teleppel vagy temetővel, bár ez utóbbiak száma lényegesen alacsonyabb. Ezek a történeti események rekonstrukciójához természetesen különböző értékű információkat szolgáltatnak. Nem szabad elfelejtenünk, milyen jelentősége lehet a hiányosan kutatott területek vagy korszakok szempontjából még egy db szórványos cserépnek is. Tagadhatatlan, hogy a tökéletes adathiány és a legegyszerűbb szórványlelet között összehasonlíthatatlanul nagyobb űr tátong, mint a legkorszerűbben feltárt lelőhely és ugyanazon terület szórványleletei között. Ez utóbbiak felgyűjtése, bármilyen csekély információs értékkel is bírjanak, elkerülhetetlen a megfelelő topográfiai kép kialakításához. A fenti szempontokat figyelembe véve alakítottam ki munkamódszeremet a dunántúli későbronzkor feldolgozásához, valamint az ennek alapjául szolgáló leletkataszter összeállításához. Elterjedési térképeimen egyaránt szerepelnek teleprészek, sírok, kincsleletek, valamint olyan szórványok, amelyek egyrészt az időrend szempontjából hasznosak, másrészt jellegüknél fogva telephez, sírhoz vagy éppen kincshez tartozhattak. Más szórványok arra voltak alkalmasak, hogy segítségükkel egy-egy zártabb jellegű csoport elterjedési körét lehetett meghatározni. Ez utóbbiak saját környezetükben hasznos információkat nyújtanak. Vegyük pl. a Bakony vidékét: Köztudomású, hogy itt a késői halomsíros kultúra jelentős települési központot vagy központokat épített ki az UK I. és II. fázis időszakában. Miután a bronzkor más korszakaiból, az itt végzett topográfiai munkálatokból ítélve alig van lelet, még a jellegtelen telepszórványokról - cserepekről - is feltételezhető, hogy az említett halomsíros kultúrához tartoztak. Tulajdonképpen ugyanezt mondhatjuk el a térségben fellelhető számtalan halomcsoportról, annak ellenére, hogy ezek döntő többségénél nincs leletünk. E feltevés valószínűségét igazolják az eddigi halomfeltárások is. Legfeljebb egyik-másik nagyobb méretű halomról tételezhető fel, hogy alatta korai vaskori temetkezések rejlenek. Az egyes korszakok településtörténeti képének felvázolásához vagy a már meglevő kiegészítéséhez nélkülözhetetlen adatokat szolgáltatnak a topográfiai munkák. Lelőhelyeink jelentős hányada ezeknek köszönhető. AVeszprém megyei topográfia tartalmazza a Nyugat-dunántúli lelőhelyek zömét, szinte felkínálva a lehetőséget az ezekből adódó településtörténeti következtetések levonására. A terepjárások, s a párhuzamosan végzett hitelesítő ásatások - többek között — lehetővé tették, hogy a dunántúli későhalomsíros és korai urnamezős korszak eddig meglehetősen homályos kérdéseiben is világosabban lássunk. Hasonló eredmények fűződnek a Komárom megyei topográfia elmúlt években megjelent első kötetéhez. Világossá vált az eddigi sejtés, hogy a későbbi váli kultúra területén nem lebecsülendő késői halomsíros-korai urnamezős alapréteg rögzíthető telepeikben és sírjaikban egyaránt. Természetesen itt is kiegészítették a felszíni gyűjtést a megbízhatóbb adatokat szolgáltató leletmentések, ásatások sajnos eddig csak részben közzétett eredményei. A Dunántúl déli és nyugati fertályában ha nem is az országos topográfiai munkák, hanem a Tudományegyetem Régészeti Tanszéke által kiadott szakdolgozati tématervek keretében végeztek egyetemi hallgatók terepjárásokat. Vas, Zala és Tolna megyékben a lelőhelyek egész sorát eredményezte ez a tevékenység. E terepmunkák kiegészítve néhány kisebb leletmentő feltárással, szintén nélkülözhetetlen adatokat szolgáltattak még az eddig hiányosan kutatott területeken is. Régészeti forrásaink legértékesebb részét tagadhatatlanul a tervásatások és leletmentések szolgáltatják, s ezekről szakfolyóirataink adnak értékes információkat. Tulajdonképpen ezeket egészítik ki a topográfiai és az egyéb terepjáró munkák adatai, s nem utolsó sorban azok az adattári jellegű anyagok, amelyek régebbi keletű terepmunkák írásos feljegyzéseit tartalmazzák. Az egykori megfigyelések az esetek döntő többségében ma már nem is észlelhetők; mindenekelőtt a fokozott mezőgazdasági és egyéb földmunkák következtében, de a természetes pusztulás is pótolhatatlan károkat okozott egy-egy régészeti objektum állagában. Pl. Wosinszky Mór Tolna megyei terepmunkái során számos olyan sáncot és védművet észlelt, amelynek ma már egyáltalán nincs, vagy alig van nyoma. Aligha találkozik manapság a terepet járó tapasztalatával Wosinszky azon megfigyelése, amely az egykori földvár vagy település területéről „kocsiderék számra" kihordott cserepekről és egyéb települési maradványról tanúskodik. A múlt század végén még tömegesen hevertek leletek a felszínen. E régi, többé már fel nem lelhető régészeti objektumokra, leletekre utaló adatok igen értékes, figyelmet érdemlő forrásaink. Rómer, Hampel, Wosinsky, Lipp, Darnay, Récsey, Kuzsinszky - hogy csak néhányukat említsük - feljegyzései nélkül aligha képzelhető el bármilyen, a Dunántúl őstörténetére vonatkozó összefoglalás.