Budapest Régiségei 41. (2007)

KÖNYVISMERTETÉS - BORHY László: Két könyv a falfestészetről

sírfestészetét mutatja be a sírkamrák stukkódíszeivel és a sírokban feltárt leletanyaggal együtt, a hellenisztikus kortól a késő antikvitásig. Ismerve a szerző felkészültségét, nem igazán okoz meglepetést az a tény, hogy a falfestészeti emlékeket és a régészeti leletanyagot, amely a terület népességének több történeti korszakon átívelő temetkezési szokásai szempontjából is hallatlanul érdekes, a feliratos és a történeti források bevonásával elemzi. Bár sokak számára nyilvánvalóan és érthetően meglepetést okoz az, hogy a főként ókori gazdaságtörténészként ismert M. I. Rosztovcev ilyen magas szinten falfestészettel (is) foglalkozott - sokáig a szerzőségét is kétségbe vonták -, mindez a szerző ókorról vallott felfogásának ismeretében inkább természetes, semmint meglepő kellene, hogy legyen. A Kijevben 1870ben született Rosztovcevet ugyanis mindig is érdekelte Oroszország ezen részének klasszikus, hellenisztikus és római kori történelme, vallástörténete és művészete, és elmélyülten kutatta a nevezett térség európai (elsősorban görög /ión/ valamint római) és keleti (ezen belül is főleg szíriai-hellénisztikus) kulturális kötődéseit, gyökereit. Pontosan nyomon követi pl. a más területek felől érkező, Dél-Oroszországban továbbélő temetkezési rítusokat, amelyek egy része már eltűnt Görögországban (pl. a trapézai, a héroszok tiszteletére bemutatott áldozatok), és különösen érdeklik görög és barbár rítusok keveredései, amelyekben erős ión hatást vélt felfedezni. Semmilyen fontos információt nem hallgat el, minden fejlődési folyamatot figyelmbe vesz, és a helyi jellegzetességeket beilleszti a nagy kulturális és történeti vonulatokba. A legapróbb részlet sem kerüli el a figyelmét, részletesen elemzi, összeveti a falfestmények és a sírmellékletek (pl. érmek, övveretek) motívumkincsét. Művészettörténeti kitérői évszázadokat ívelnek át: egy olyan kultúra megismerésének vágya hajtja, amelynek szkíta és szarmata gyökerei keverednek a görög kultúrával, és továbbélnek a római korban. Ikonográfiái, ábrázoló művészetek iránti érdeklődésének kialakulásában nagy szerepet játszott N. P. Kondakov, aki a bizánci művészet kutatója volt - könyvét is az ő tiszteletére ajánlotta. Mindehhez járult még az is, hogy Rosztovcev hosszabb időt töltött Rómában a Deutsches Archäologisches Institut vendégeként, és szoros barátságba került azzal az A. Mauval, aki lefektette a pompeii és a római falfestészet kronológiai és stilisztikai máig meghatározó fő vonalait. 1892ben járt Pompeiiben, látogatásairól feljegyzéseket tett közzé, 1911-ben a Römische Mitteilungen hasábjain pedig tanulmányt jelentetett meg a hellenisztikus és római „1. Architekturlandschaft"-ról. A falfestészet terén személyes élmények révén szerzett ismeretei sorában délosi látogatását kell megemlíteni, amely saját bevallása szerint ugyanakkora hatást gyakorolt rá, mint Pompeii. Hogy Rosztovcev monumentális vállalkozásának jelentőségét és úttörő jellegét megértsük, meg kell említeni, hogy olyan korban vagyunk, amikor a falfestészet kutatásának szaknyelve kialakulófélben van. Ami az ő korában nagyjából már ismert volt, az Pompeii és részben Róma falfestészete, de nem volt ismert a római provinciák falfestészete - Aquincumban ekkortájt Kuzsinszky Bálint kosárszám emeltette ki a jórészt megsemmisült falfestménytöredékeket. (Nagy G., Hampel J. mellett ő a harmadik magyar tudós, akinek egy cikkét (Alvilági istenek magyarországi római kőemlékeken, Archaeologiai Értesítő 27, 1907,119-130) Rosztovcev felhasználta és idézi) -, mit sem lehetett ekkor még tudni Makedónia, Alexandria, a Közel-Kelet városainak sír- és lakóházfestészetéről. A Vezúv által betemetett campaniai városok falfestészetével ismerkedve érlelődhetett meg M. I. Rosztovcevben a Feketetenger vidékének „új első stílus" kategóriája, amelyet az 1891. sz. sírkamrában vélt felfedezni, és egy ugyanonnan előkerült érem alapján II. Mithridatés uralkodásának idejére keltezett, és keltezési javaslatát kiterjesztette a hasonló stílusban díszített sírkamrákra is (Kr. e. 2. század1. század vége). Az ún. 1. stílus okán meg kell említeni Rosztovcev elemzéseit a chersonnésosi késő római sírok lábazati részének márványimitációival kapcsolatban. Ezekről megjegyezte, hogy nagyrészt hiányoznak Róma katakombáiban, és korban közvetlenül a pompeii 1. stílussal, előzmények tekintetében pedig a görögorientalizáló művészettel hozta kapcsolatba. Ma, számos, azóta előkerült falfestészeti emlék birtokában már tudjuk, hogy a márványimitáció általánosa elterjedt volt térben a Római Birodalom nyugati tartományaiban (Germania, Gallia, Hispánia), időben pedig a késő római korban is általánosnak tekinthető. Figyelemre méltó ugyanakkor Rosztovcev próbálkozása, hogy a kutatások és a publikációk általa is hangsúlyozott hiányossága ellenére is megkísérelte az emlékek a lehető legszélesebb keretek között elvégzett kronológiai és stilisztikai besorolását a rendelkezésére álló ismeretek birtokában. Hogy miért