Budapest Régiségei 41. (2007)

KÖNYVISMERTETÉS - BORHY László: Két könyv a falfestészetről

van, amikor a 20. század egyik legnagyobb ókortudósának, Mihail I. Rosztovcevnek 1913/1914ben Szentpétervárt megjelent úttörő jellegű, DélOroszország ókori falfestészeti emlékeit bemutató művéről ír ismertetést, hiszen egy csaknem egy évszázada megjelent, az ókori falfestészettel foglalkozók körében, ha nem is általánosan, de azért valamelyest mégiscsak ismert könyvet nem kell különösebben bemutatni. A könyv tartalmi ismertetésén túl lehetőség nyílik azonban arra, hogy részletesen szóljunk a könyv első kiadása megjelenésének körülményeivel, a falfestészet kutatásának M. I. Rosztovcev életében betöltött, és szélesebb körben talán kevéssé ismert szerepéről, a könyv utóéletéről, a fordítás és a Francia Akadémia (Académie des Inscriptions et BellesLettres) kiadványaként történt újra megjelentetés hátteréről. Az újra kiadás és fordítás szöveg- illetve táblakötetből áll, közülük a szövegkötet két nagy fejezetre oszlik. Az első rész a Bosporusi Királyság területére eső kora hellenisztikus (6 festett sír, 1 festett márvány szarkofág valamint festett vakolattöredékek Pantikapaionból), késő hellenisztikus (7 festett sírkamra) és római császárkori, 7 csoportba („virágos stílus": 6 sírkamra; „tisztán inkrusztációs stílus": 4 sír, valamint 1 töredék; „virágos és inkrusztációs kevert stílus": 3 sír; festett szarkofágok; szobrokkal díszített sírok; geometrikus stílusú sírok: 9 sír, köztük egy 1912ben felfedezett ókeresztény sírral) osztott összesen 50 sírkamra, síremlék bemutatásával foglalkozik. A második nagy fejezetben Olbia lakóházainak és sírkamráinak falfestészeti emlékei, illetve összesen 10 chersonnésosi sír kerül taglalásra a fejezetek végén mindig nagy összefoglalókkal, elemzésekkel és excursusokkal. A kötetet részletes indexek teszik teljessé, amelyek elkészítését az indokolta, hogy a fordítók szerették volna megtartani az orientális és középkorias ízlésű rosztovcevi szakterminológiát, oly módon, hogy az egyes kifejezéseket egyfajta glosszáriumban (Index des noms de personnes et peuples historiques et mythologique, de divinités et d'ctres fabuleux, 691-696. o.; Index des noms de lieux, 697-705. o.; főként azonban Index des themes, 707-716. o.) pontosítsák, egyértelművé tehessék. Kedvezőtlen, mégis szerencsés időpontban jelent meg a 20. század egyik legjelesebb, legsokoldalúbb ókortudósának, Mihail I. Rosztovcevnek Dél-Oroszország ókori falfestészeti emlékeit dokumentáló és az utókorra örökül hagyó műve. Kedvezőtlen az időpont, hiszen 1913/1914-ben, az első világháború kitörésének előestéjén illetve annak első évében, 3 évvel a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom" előtt vagyunk, ami a könyvnek még oroszországi, főként pedig külföldi terjesztése szempontjából sem a legszerencsésebb időszak volt. Ha azonban azt vesszük, hogy a sírkamrák falfestészeti emlékeinek dokumentációja, elemzése és publikálása az utolsó pillanatban készült el és jelent meg, akkor mégis szerencsésnek tarthatjuk a megjelenés évét, és főképp tényét. Utolsó pillanat volt ez nem csupán a jól ismert oroszországi események miatt, hanem azért is, mert Mihail I. Rosztovcev hamarosan végleg elhagyta Oroszországot: pályafutását előbb Oxfordban (1918), majd az Egyesült Államokbeli University of Wisconsinon (1920), később a Yale Uni versify n (1925-től) folytatta. A kötet az említett nehézségek miatt aztán nem jutott el a megfelelő könyvtárakba, de ha el is jutott, nyelvezete miatt nem került az azt megérdemlő helyre, de ha mégis odakerült, táblakötetének illusztrációit gyakran megdézsmálták. A rossz helyen, rossz időpontban született, és a körülmények ismeretében érthető módon rosszul terjesztett mű Alix Barbet által történt „újrafelfedezésének" köszönhetően a Francia Akadémia (Académie des Inscriptions et BellesLettres) kiadványaként 90 évvel az első kiadást követően látott újra napvilágot, francia nyelven. Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy korábban soha, semmilyen más nyelvre nem fordították le, csupán egy angol nyelvű rezümé jelent meg róla 1919-ben. Hogy miért éppen franciául és Franciaországban, az sem meglepő. Rosztovcev ugyanis, miután Amerikába távozott, továbbra is számtalan szállal kötődött a franciaországi ókortudományhoz: előbb a College de France meghívottja (1920), majd a Francia Akadémia külföldi levelező (1920), később pedig rendes (1927) tagja lett. A Yale University professzoraként pedig újraindítja a Dura Europosi ásatásokat (1928-1937) Franz Cumont-nal együtt, szoros együttműködésben a Francia Akadémiával. Most, a francia fordítást és a táblakötetet látva, válik kézzelfoghatóvá a könyv jelentősége és forrásértéke, amely felbecsülhetetlen, hiszen pontos felmérések, leírások, elemzések is illusztrációk segítségével egy földrajzilag jól lehatárolt, számos szállal az ókori kultúrához kapcsolódó térség, nevezetesen a Fekete-tenger partvidéki Dél-Oroszország - mára jórészt elpusztult - ókori