Budapest Régiségei 41. (2007)
KÖNYVISMERTETÉS - BORHY László: Két könyv a falfestészetről
TEPMANOü), ogyos szavak vagy Liszlségek (68., 70. o.: MHTPOnOAII. EÏIAPXOI), jelzők (43-47. o., fig. 14-15.: Ol ArA0OI KAI KAAOI), de találhatunk közöttük latin-görög bilingvis feliratokat is (87. o.: SUPERV1VAS / AXAKIZHCEC), amelyek a görög környezetben megjelenő latinitásra engednek következtetni. Ugyanígy hosszú sora említhető a görög mitológiából ismert női neveknek (156-157. o.). A feliratokról jó fotókat és jó rajzokat közölnek a szerzők, akik visszafogottak az értelmezésben, ráirányítják a figyelmet a problémákra, és fenntartják a lehetőséget a továbbgondolásra. A graffitik értelmezése optimális esetben lehetőséget ad egyrészt egyes helyiségek eredeti funkciójának meghatározására (180-190. o.), amikoris pl. az ÁTÁriH felirat (no. 11D) tricliniumra utal, másrészt keltezési támpontot szolgáltathat, mint pl. az Antoninus név esetében (26A). A feliratok további elemzése szociológiai fejtegetésekre is lehetőséget ad, amennyiben megfigyelték, hogy a bekarcolt feliratok, amelyek mind rövid szavak, viszonylag alacsonyan (56/96 cm), ezzel szemben a festett feliratok jóval magasabban (158/176 cm) helyezkednek el, aminek következtében az előbbiek talán gyerekek, utóbbiak pedig felnőttek kéznyomai lehetnek. A 184-185. oldalon jól használható táblázatos összefoglalását kapjuk a graffitiknek és a festett feliratoknak, valamint a rajzos graffitiknek, mindig a magasságadatok feltüntetésével. A rajzos graffitik óriási változata jelenik meg a névadó „Maison des Graffiti"-ben, azon belül is a Pl helyiség északi falán, amelyen 7 gladiátor, legalább 4 hajó, szarvas, vexillum és létra ábrázolása látható igazából értelmezhetetlen szavak, betűk, szótöredékek társaságában (fig. 118). Érdemes elidőzni az egyes díszítőelemeknél, amelyek tovább gazdagítják ismereteinket a római kori falfestmények szerkezetéről, felépítéséről, részleteiről. A lábazati részeket márvány- és opus secriie-imitáció díszíti, amelyeket előszeretettel alkalmaztak a feltárt helyiségekben, olyanynyira, hogy „goűt pour les imitations des marbres"-ról is beszélhetünk. A figurális díszek - többnyire álló alakok -, kiegészítő motívumok (kandeláberek, kantharosok) a felsőbb képmezőkön találhatók. A fekete-fehér rajzokat könnyen áttekinthető színkódok teszik könnyen kezelhetővé. A figurális díszek közül kiemelkedik a TP011ÁÍ -ábrázolás (7985. o.), amely ennek a perszonifikációnak az első ismert ábrázolása falfestményen. Jelentéstartalma tökéletesen illeszkedik abba a sorozatba, amely eddig csak Szíria területén, csakis mozaikpadlókon, és csakis a késő antikvitásból volt ismert. Minthogy ismert ennek a helyiségnek (perístylium) a mozaikpadlója is, amely Poseidónt, Thétist és Ókeanost ábrázolja, a TP011A1 -ábrázolással együtt mindenképpen indokolt volt megkísérelni a helyiség képi programjának az értelmezését: „... la mosaique de Poseidón avec Thétis et Océanos au centre du péristyle et les peintures des Tropai sur les murs concourent a la même recherche de la protection des dieux et des entités qui assurent la richesse, celle procure par Poséidon entouré d'une faune marine foissonante, celle des Tropai, images du renouvellement de la nature et de ses dons aux homes pieux." Ugyanez a gondolatkör felbukkan egyébként Antiochiában, „Gé és az Évszakok házá"-nak tricliniumában. Az ábrázolt témák közül érdemes még külön megemlíteni a Brigetióból is jól ismert, tálcát tartó szolgálót a „ Serviteur au plat"ház P2 sz. helyiségének nyugati faláról (planche L., fig. 117.). A 173-190. oldalon (Chapitre V) kísérletet tesznek a szerzők egy-egy motívum, téma használata korának, annak hosszának meghatározására, 5 korszak elkülönítésével. Mindez nemcsak a falfestmények és az ugyanazon a helyiségen belül elhelyezkedő mozaikpadlók relációjában történik, hanem a falfestményeken belüli, a márványimitációtól a fehér alapon történő girland- és madárábrázolásokig terjedő relatív kronológia felvázolásával is. Bár - Ephesostól, részben Pergamontól és Costól eltekintve viszonylag szegényes az összehasonlítási alap, felvetődik egy „zeugmai festőiskola" létének a lehetősége. Megfigyelések szerint az egyik legkorábbi motívum a Maison des Bordures ajouréesben található (218. o.) és talán a 2. századra keltezhető. A minden tekintetben, és túlzás nélkül kitűnőnek nevezhető kötet harmadik nagy fejezete (Troisième partie, 229-276. o.) a konzerválás, restaurálás és technikai elemzések kérdésével foglalkozik, és főleg a feltáráson részt vevő török kutatók által elvégzett munkáját jelenti. (B) ROSTOVTSEFF, M. L: La peinture décorative antique en Russie Méridionale. Saint-Pétersbourg 1913-1914. Mémoires de l'Académie des Inscriptions et Belles-Lettres. Tome XXVIII. Sous la direction d'Alix Barbet, avec le concours de Véronique Schütz. Traduction: Ariette Fraysse, Andrea Rychtecky. Vol. 1: Texte; Vol. 2: 112 Planches. Paris 220, 717p. +112 planches. A rencenzensnek viszonylag könnyű dolga