Budapest Régiségei 41. (2007)

MŰEMLÉKVÉDELEM, ADATTÁRAK - VÉGH András: A budavári Nagyboldogasszony-templom középkori kőfaragványainak sorsa közgyűjteményeinkben

kőfaragványok jelentős része azonban továbbra is a helyszínen maradt, és végül az 1904-ben elkészült Halászbástya északi tornyában nyert elhelyezést. Sajnos adatok hiányában pontosan nem tudjuk meghatározni, mikor kerültek ezek a műtárgyak is a Székesfővárosi Múzeum gyűjteményébe, az első ránk maradt leltár 1910-ben készült.

20 (ld. a függeléket) A jegyzék tanúsága szerint a Halászbástyán igen vegyes típusú tárgyak voltak összegyűjtve: fa ajtók, sírkövek, üvegfestmények, kőfaragványok, vas keresztek a legkülönfélébb korszakokból a középkortól a 19. századig. A tárgyak származási helye sem kizárólag a templom volt, hanem annak tágabb környezetéből, a templomot körülvevő terület rendezése során a Pénzügyminisztérium épületeinek lebontásánál, a Halászbástya kiépítésénél megtalált faragványok, köztük a domonkos kolostor szentélyének feltárásánál találtak is. A jegyzék azonban sajnos nem tünteti fel az egyes tárgyak származási helyét. A lista nem lezárt, nem teljes, 101 tárgyat tüntet fel, sajnos szűkszavú és az azonosítás csak nagyon kevés műtárgy esetében lehetséges (ezek is leginkább sírkövek). Az a gondolat, hogy a Halászbástya északi tornyában a megőrzésre ítélt tárgyakat a nagyközönség számára is megtekinthetővé kellene tenni, feltehetően már a tervező Schulek Frigyesben is felmerült, hiszen a torony tágas és zárt belső helyiségei éppen erre a célra készülhettek. A megvalósításra azonban egészen 1932-ig várni kellett. A Székesfőváros Tanácsa 1927-ben hozott határozatot arról, hogy a toronyban raktárszerűen tárolt köveket a látogatók számára is hozzáférhetővé tegyék, de végül csak 1931-ben bocsátotta ki a polgármester a határozatát a kőtár berendezéséről.

21 A kiépítést már a múzeumot igazgató Kuzsinszky Bálint is szorgalmazta az 1920-as évek második felében, és későbbi utóda, Horváth Henrik valósította meg 1932-ben. Az ő elképzeléseinek köszönhetően a bemutatás a A budavári Halászbástya kupolatornyában elhelyezett sírkövek, emlékkövek, cserép- és bronzleletek jegyzéke. 1910. (Fővárosi Levéltár, Fond sz.: IV.1407.b., ikt.sz.: VI. 103870/1911) Budapest Székesfőváros Tanácsának 59.568/1927.-IX. számú határozata, illetve Budapest Székesfőváros Polgármesterének 92.336/1931.-XIV. számú határozata. (Utóbbi a BTM Adattárában Kiscelli Múzeum iratanyaga 1931. VII. 19. jelzet alatt.) középkori emlékekre szorítkozott, a 18-19. századi tárgyakat elszállították. A Középkori Kőemléktár (avagy Lapidarium) törzsanyagát a Halászbástyán addig is tárolt kőfaragványok alkották, vagyis döntően a „Koronázó Főtemplom" és a középkori domonkos kolostor kövei, amelyet Horváth még kitartó gyűjtéssel bővített (az óbudai királyi várból, a budaszentlőrinci pálos kolostorból, a budai királyi palota és más egyéb helyszínekről). A Székesfővárosi Múzeum városligeti épületéből is visszahozták az ott kiállított és raktározott töredékeket, és így a megnyitásra megjelent katalógus 367 tételének csaknem fele származott a templom megőrzött kövei közül.

22 Ez 138 darab faragványt, 84 darab sírkövet és 5 darab zsidó sírkövet jelentett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kőemléktár rendezésekor már nem minden esetben tudták jól elkülöníteni a plébániatemplom és a domonkos kolostor köveit, kisebb keveredések történtek. A templom helyreállítása óta eltelt évtizedek alatt feledésbe merült a kőfaragványok eredeti elhelyezése, és ez is okozhatta, hogy a kiállított kőfaragványokat, mint önálló tárgyakat mutatták be esztétikai, illetve formai csoportosításban. Ezáltal az egykor összetartozó emlékek olykor egymástól elkülönülten, más-más termekbe kerültek. Például az északi Mindenszentek (Garai-) kápolna kapuzatának megőrzött öt darab faragványát négy különböző helyiségben állították ki.

23 A Középkori Kőemléktár megtekintése sokakat vonzott az 1930-as, 40-es években, köszönhetően nyilván előnyös elhelyezésének. Horváth Henrik tovább bővítette a gyűjteményt. 1936-ban Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár fiatalon elhunyt fia, Bárczy Károly gyűjteményét helyezte el letétként a lapidáriumban, amely tartalmazott a templomról származó köveket is. 1939-ben a Magyar Nemzeti Múzeum 7000 pengő fejében átengedte a gyűjteményében lévő budapesti vonatkozású kőemlékeket. Végülis a 11 HORVÁTH 1932a; HORVÁTH 1932b. 23 VII. Átjáró fülke: 108. sz., XI. Folyosórész: 180.sz., XII. Nagy mellékterem: 235. sz., XIV: Második emeleti fülke: 274-75. sz.