Budapest Régiségei 41. (2007)

MŰEMLÉKVÉDELEM, ADATTÁRAK - VÉGH András: A budavári Nagyboldogasszony-templom középkori kőfaragványainak sorsa közgyűjteményeinkben

templomból származó sírköveket nem adták át, csupán Wolfgang Freiberger fent már említett feliratos kövét (BTM-KO 607). Az 1944/45-ös ostromot a Kőemléktár gyűjte­ménye minden nehézség ellenére hiánytalanul átvészelte, amely a helyben lakó Virág Antal őr önfeláldozó munkájának volt köszönhető. A faragványok első komolyabb sérülései ekkor következhettek be, mivel a Halászbástyába költöztetett német légelhárító üteg személyzete az ágyúk gumikerekeinek védelmébe kihordta a kőtárból a köveket, amelyeket ezenkívül a Várne­gyed több pontjára is szétvittek barikád készítése céljából. Az ostromot követő néhány napban azonban Virág Antal családja segítségével vissza­cipelt minden darabot az épületbe. 24 A kőtárat újrarendezés után 1948 májusában újból megnyitották. Az új kiállításon helyet adtak a Nemzeti Múzeumból átvett kőfaragványoknak és más újabb szerzeményeknek is, a szűkös hely miatt azonban sok követ ki kellett venni a kiállítás­ból, és a pincében lévő raktárban elhelyezni. Ezek között sok faragvány volt a templomból is, kevés­bé látványos, főleg tagozott töredékek (bordák, nyíláskeretkövek stb.). 1953-ban újabb átrendezés során további töredékek kerültek a raktárba. A vál­toztatásokról sajnos nem rendelkezünk listákkal, kimutatással. Néhány mutatós faragvány viszont átkerült a Vármúzeum 1952-ben megnyílt állandó kiállítására, a 13. századi angyal (BTM-KO 13), a nagyobbik torzfejes konzol (BTM-KO 286) és a vö­rösmárvány Madonna (BTM-KO 299). 25 Ez a rendezett állapot szűnt meg egy csapásra 1966-ban. Az akkor már közel százéves gyűjte­mény elhelyezésére szolgáló Középkori Kőemlék­tárat egy pártutasításra hozott tanácsi határozattal felszámolták. A Halászbástya északi tornyába, a Lapidarium helyére „reprezentatív szövetkezeti vendéglő" került. 26 A köveket kihordták a torony melletti nyitott oszlopcsarnokba, ahol azután évekig védtelenül hevertek, mivel elhelyezésükről VIRÁG Antal: Ahogy én láttam. Visszanézés, emlékezés a Fővárosi Múzeum (ma Budapesti Történeti Múzeum) megalakulására, fejlődésére és nagyra növésére. Bp. 1979-1981. Kézirat. BTM Adattár M 223-81. 60-88. A Vármúzeumi kiállításon lévő kőanyag. (BTM Adattár M 39-79.) Városi Tanács VB. VIII. Városrendezési és Építészeti Osz­tály Műemléki Felügyelőségének Határozata (BTM ikt.sz.: 224/3/967.) Részlet a határozat indoklásából: csak sokára sikerült gondoskodni. A területet hosszú ideig még csak le sem kerítették, és a később idekerült drótháló sem jelentett komoly akadályt az őrzés nélküli területre belépni szándékozóknak. Ennek is köszönhető, hogy a Lapidarium egykori anyaga nem maradt hiányta­lanul ránk. A meglévő faragványokon látható újabb sérülések pedig részben az avatatlan kezek által végzett mozgatás, részben a gondatlan tárolás eredménye. 27 A hivatalosan ideiglenesnek nevezett helyzet végül a következőképpen állandósult. Egy-két látványos darab átkerült a Vármúzeum 1968-ban megnyitott állandó várostörténeti kiállítására a Budavári Palota „E" Épületébe. A kövek egy részét sikerült a Nagy­boldogasszony templomba átmenteni, ahol egye­seket az altemplomban a kiállítás részeként helyeztek el, míg másokat eltároltak. 2001-ben az altemplom kiállítása is megszűnt, és a kőfarag­ványokat a plébánia kapualjába vitték át. A kőfaragvány gyűjtemény többségét - már ami megmaradt belőle - az Uri utca 4. számú ház középkori pincéjében kialakított kőtárba eregették alá. Itt találhatók ma is, ahogy végül 2005-ben szintén idekerültek a plébánia kapualjában heverő kövek, ahol már csak kutatók számára elérhetőek. Az eredeti kőfaragványok őrzésének mai helyzete nem szolgálja a gyűjtemény fennmara­dását, hanem annak lassú pusztulását eredmé­nyezi. Schulek Frigyes és Horváth Henrik szelle­méhez méltatlan örökösök vagyunk. Az előbbi gondoskodott a faragványok összegyűjtéséről, és a megőrzésükre alkalmas épületet is megtervezte és felépítette, utóbbi megszervezte bemutatásukat és gondoskodott állagvédelmükről. Ma a kőtár­nak épült Úri u. 4. szám alatti pince nedves, ahol a magas páratartalom a durva mészkő faragványok fokozatos mállását eredményezi. A plébánia kapualjáról pedig nem szükséges rész­letezni mennyire nem volt alkalmas műtárgyak tárolására. „A SZÖVOSZ azzal a kérelemmel fordult az elhelyező hatósághoz, hogy a rendelkező részben ismertetett terület­részeket reprezentatív vendéglátóipari egység kialakítása céjára utalja ki részünkre (sic!). A kérelembe foglaltakat megvizsgáltam és megállapítot­tam, hogy az MSZMP Budapesti Pártbizottság Első-titkára, a SZÖVOSZ, valamint a Főv. Tanács Végrehajtóbizottsá­gának vezetői 1967. márc. 6-án tartót megbeszélés során fel­vett emlékeztető tanúsága szerint többek között megál­lapodtak és egyetértettek a Halászbástya Északi szárnya reprezentatív vendéglővé való kialakításával, melyhez a Fővárosi Tanács rendelkezésre bocsátja a Bástya

Next

/
Thumbnails
Contents