Budapest Régiségei 41. (2007)

MŰEMLÉKVÉDELEM, ADATTÁRAK - VÉGH András: A budavári Nagyboldogasszony-templom középkori kőfaragványainak sorsa közgyűjteményeinkben

zata alatt levő dongaboltozatok záradékába illesztve találták meg másodlagos használatban.

4 Egy másik, ép sírkő (MNM) a délkeleti kapu előtt látott napvilágot.

5 A délkeleti kaput borító falazatban lelték meg a templomból előkerült egyik legszebb szobortöredéket, a reneszánsz stílusú, vörösmárvány Madonnát (BTM-KO 299).

6 Ezen dekorativ, illetve történeti értékkel bíró tárgyak (dombormű, felirat, sírkő) mellett a figyelem természetesen elsősorban az építészeti részletek feltárására irányult. Ennek során a Schulek Frigyes által vezetett kutatás kiemelkedő jelentőségű dokumentációs munkát végzett, ame„Ezen törmelék rétegen nyugvó, mészragasszal rendesen összeillesztett lapos tégla-burkolat alatt két helyen kőlemez volt alkalmazva, melyek mindegyike két-két erős vas-gyűrű fogantyúval bir. A kőlemezek a rajtok látható rajz és írásrészek bizonysága szerint már előbb, mielőtt rejtett nyílások takaróivá avatattak, tettek szolgálatot az öröknyugalom érdekében: sírkövek darabjai voltak. A fölbontott nyílás mindegyike egy-egy dongabolt záradékába van illesztve és a boltüregbe szolgál..." „Kettőnek darabjai a rejtett nyilasok fölött találtattak, az egyik »sepultura nicola« czimü monastikus csonkított körirattal és czimer fölött álló madárral tetézett sisakkal középső mezején, a másik köriratából csak CCC maradt meg a középső mezőn látható tollas sisakdísz mellett." (SCHULECK 1874. 232, 239.; ugyanezt írja le: NÉMETHY 1876. 99.) A két faragvány közül ma már csak az elsőként leírt található meg a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében, ennek leltári száma: 60.274.C (RADOCSAY 1971. No. 16.) Egy további töredéket, amely a sírkőhöz tartozik és ugyancsak másodlagos felhasználás nyomait viseli magán a BTM Középkori Osztálya őriz a Középkori Kőemléktár régi anyagából. Előkerülési körülményei ismeretlenek, leltári száma: 59. (RADOCSAY 1971. No. 19.) „Egy egészen ép sírkő fedlemez felületén durván karczolt mérleget találunk." (SCHULEK 1874. 239.) A sírkő jelenleg a MNM Lapidáriumának kiállításán szerepel. (RADOCSAY 1971. No. 34.) Nem tévesztendő össze azzal az ugyancsak bevésett mérleget ábrázoló sírkővel, amely a Középkori Kőemléktárban a 4. szám alatt volt kiállítva, és a domonkos kolostorból származik. (BTM-KO 4) „A kis kapu befalazására használt kövek között volt egy veres márványból készült bas-relief, mely Szűz-Máriának fél természeti nagyságú térdképét ábrázolja, a nymbuson aranyozás és a háttéren kék szin nyomaival,..." (SCHULECK 1874. 238.) A domborművet feltehetően a helyszínen tárolták sokáig. Először 1895-ben az Aquincumi Múzeumba szállított kövek között tűnik fel az iratokban, a Székesfővárosi Múzeumban 1901-ben leltározták be 765. szám alatt. A múzeum állandó kiállításának megnyitása, 1907 óta a Városligeti kiállításcsarnokban szerepelt (a katalógusban a 262. számot kapta), majd 1932-ben átkerült a kapuit megnyitó Középkori Kőemléktárba (ekkor a 299-es katalógusszámot kapta, és ez lett később a Középkori Osztályon a tárgy ma is érvényes leltári száma is.) A Halászbástya Kőtár 1966-os felszámolása óta a BTM Vármúzemának állandó kiállításain látható. lynek máig tanúi a rendelkezésünkre álló írott források (építési naplók, jelentések), a bőséges rajzi felmérés és a maga korában úttörőnek tekinthető fényképfelvételek. A helyreállításhoz, újjáépítéshez elengedhetetlen fontosságú forrásnak tekintették a falakból kibontott eredeti kőfaragványokat, illetve az eredeti helyükön lévő kőfaragványokról készült gipszmásolatokat is. Schulek 1878-ban kelt jelentéséből tudjuk, hogy a templom bezárása után (1876) a volt ún. Zichy kápolnák helyiségeiben helyezték el a templom műtörténetét dokumentáló faragványokat és gipszöntvényeket.

7 A helyreállításhoz szükséges mintakincs gyűjtésén túlmutat, hogy a nagy feltűnést keltő, 13. századból származó, délkeleti kapu eredeti köveinek megőrzését is fontosnak Ítélték, miután statikai okok miatt a kaput 1875-ben lebontották. A műemléki bizottság beavatkozására a kibontott köveket 1876 áprilisában a Nemzeti Múzeumba szállították, hogy ott újra felépítsék. Ez a terv „Az u. n. Zichy kápolnák a templom felé elfalaztatván berendeztettek a szobrászok számára. Itt van elhelyezve sokféle érdekes faragott kő, melyek részint elszórva találtattak, részint a falakból kibontattak, s itt láthatók a fennmaradt oszlopfők, zárkövek és egyébb díszes faragású részletek gypszből készült öntvényei, s itt van végre felállítva a templomnak huszadrésznyi mértékű készülő gypsmintája, melynek keleti része elkészült, s a látogatók figyelmét és érdekét felkölti." (JELENTÉS 1878. 5.) „1876. április 25. Kis kapu oszlopfejei kiöntve gypszben. Kis kapu a múzeumba szállíttatott 26-29." (Napló Kivonat. BTM Kiscelli Múzeum 52.41.2758.1) „Dec. 30. A budavári Mátyás-féle templom déli oldalkapuja" (MNM Leltárkönyv 1876 / II. kötet. 459-460 lapokon 313-as tétel.) A kaput Stróbl Alajos kérésére 1882-ben a Képzőművészei Akadémiára az Epreskertbe szállították át, és ott műromba építették be. Az építményt az 1960-as évek elején szétszedték és a kapu köveit a BTM Öntőház utcai tárolóhelyére vitték át. A kaput az 1980-as években újra visszavitték az Epreskertbe, és új helyszínen állították fel. „1876. július 29. Találtatott 5'6" h. 3' sz. és 9" vastag romai sírkő, melynek felső része egy 2' magas és 2'3" széles fülkeszerű mélyedésben domború kivitelű csecsemőt tartó női mellképet tartalmaz; ez alatt 4"nyi széles sík lappal körülvéve alig olvasható felirat mutatkozik. A lemez alsó része 18" magas sima felülettel bír. A leihely az egykori egyházfiiak délnyugati sarkán volt faltömeg, melyben 18"nyire a templom kövezete fölött arczczal fölfelé (mellékelt rajz szerint) feküdt. A kőnem megegyezik a nálunk általánosan előforduló romai emlékkövekkel. - A felület kopott volta arra a következtetésre vezet, hogy e kő hosszabb ideig tapostatott." (Napló Kivonat, BTM Kiscelli Múzeum 52.41.2758.2) „1876. augusztus 7. Az egyházfi lak délnyugati faltömegében a templom kövezetével egy magasságban, egy romai sarcophag csonka fedele találtatott." (Napló Kivonat, BTM Kiscelli Múzeum 52.41.2758.2)