Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - CSIPPÁN Péter: Az állatcsontok eltérő kulturális szokásokat jelző szerepe 14-16. századi állatcsontleletek Budáról
A leletanyag törökkori részében az egyes testrégiók eloszlása lényeges eltérést mutat a későközépkori részhez képest. A változás a sertés és a kiskérődzők esetében jelentős. Jóllehet a sertéscsontok aránya minimális, tehát az általuk képviselt testrégiók gyakorisága kevésbé reprezentatív. Fenntartással tehát megállapíthatjuk, hogy a legszembeszökőbb változás a sertésfej fogyasztásának radikális csökkenése. A többi testrégió tekintetében nem ilyen szembeszökő a változás. Ezenkívül a caudalis régió szerepe is csökkenést mutat. A lábfejek nagyfokú alulreprezentáltságát az magyarázza, hogy előző mintából hiányoztak, mivel a leletanyag későközépkori része nem tartalmazott egyetlen sertés ujjpercet sem. Feltűnő változást mutat továbbá a kiskérődző fejrégió magas reprezentáltsága. Ez növekedést mutat a leletanyag későközépkori részéhez képest. A fejrégió arányának növekedése a szarvasmarha csontokon belül is kimutatható. A kiskérődzők cranialis és caudalis régióinak tekintetében nincs látható változás, a szarvasmarhák esetében azonban a caudalis régió aránya jelentős mértékben lecsökkent. A szárazvégtagok alulreprezentáltsága mind a kiskérődzők, mind a szarvasmarhák esetében hangsúlyossá vált. Ez kiugró mértékű a kiskérődzők mellső szárainak tekintetében. Jelzésértékű változást a fentiek alapján a kiskérődzők fejrégiójának növekedése, valamint a szarvasmarhák caudalis régiójának csökkenése mutat. Ezek az arányok adott esetben a keresett kulturális különbségeket is magukba foglalhatják, ám ennek igazát több hasonló korú leletanyagon végzett, hasonló vizsgálattal lehetne bizonyítani. ÖSSZEFOGLALÁS A Királyi istállók helyén feltárt „ amulettes gödör" leletanyagát tekintve három korszakot érint. A korszakok közötti határvonal az állatcsontleletek alapján is megvonható, az eltérő iszlám-keresztény étkezési szokások ismeretében. A kulturális jelenségek szerepe tisztán és élesen kimutatható a sokszor mégoly kevéssé beszédes állatcsontanyag segítségével is. Az ételhulladék összetételén túl az állatok feldolgozásának technológiájában, illetve az elfogyasztott állatok testrégióinak reprezentáltságában nagy valószínűséggel eltérő kulturális jelenségek foghatóak meg. A régióarányok különbségeinek finom változásai az étkezési szokások lenyomataiként értelmezhetőek. A különbségek a tafonómiai folyamatok figyelembevételével vizsgálhatóak. Az így megfogott különbségek a húsfogyasztási szokások által preferált testtájak rekonstrukcióját teszi lehetővé. Ahhoz azonban, hogy az egyes kulturális jelenségek azonosítására törekvő archaeozoológiai vizsgálatokat lehessen végezni, az adott lelőhelynek több kritériumnak kell megfelelnie. Ezek a kritériumok az eltérő étkezési szokásokon túl a lelőhely kontinuitását, valamint az objektum bolygatatlanságát is jelentik. Végezetül álljon itt egy összehasonlítás, amely alátámasztja az állatcsontok alapján történő szétválasztás, valamint az állatcsontok eltérő kulturális szokásokat jelző szerepét. Ezt a szerepet továbberősítendő érdemes összehasonlítani a leletanyag későközépkori és törökkori részét, egyegy kizárólagosan az adott korszakokra jellemző leletanyaggal. A későközépkori rész összehasonlításához egy közeli, a Palota északi előudvarában feltárt lakóház 40 és a budai vár északi részén feltárt Konzolos ház ciszternájának leletanyagát, használhatjuk fel. 41 Ezek az anyagok mintegy referenciaként is értelmezhetőek. A leletanyagok párhuzamba állítása a jelentős számbeli különbségek miatt százalékos formában lehetséges. Az összehasonlításokhoz minden esetben csak a gazdasági haszonállatokat érdemes felhasználni, amiből azonban a lócsontokat ki kell zárni, hiszen nagy számuk torzítaná az eredményeket és a levonható következetéseket. (9. ábra) Az egyes haszonállatfajok százalékos eloszlását vizsgálva, a már sok esetben megállapított szarvasmarha arányának abszolút többsége mindkét esetben megfigyelhető A fentiek alapján a későközépkorban a sertésfogyasztás mértéke kis mértékben megelőzte a kiskérődzők fogyasztásának mértékét. Ezek mellett a baromfifogyasztás is jelentős. Annyira, hogy a vizsgált későközépkori leletanyagban a sertésfogyasztás mértékét is jóval meghaladja, habár a referenciaként szolgáló állatcsont anyagokban ez nem tükröződik. A leletanyag törökkori részét a Gerő Győző által 1964-ben feltárt Pasa Palota állatcsont leleteivel lehet egybevetni. Jóllehet az eltérő társadalmi státus és az épületek eltérő funkciója kirívó különbségeket mutathat. Bökönyi Sándor az ásatás állatcsont anyagát egy táblázatban foglalta össze, 40 MATOLCSI 1977. 41 BENCZE 1992., VÖRÖS 1992.
