Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - FACSÁDY Annamária: A nők ábrázolásának ikonográfiája az aquincumi sírköveken

hölgy 40 parókaszerű frizurájában. A fiú sűrű, erősszálú haja miatt gondolhatunk azonban arra, hogy minden bizonnyal anyjának sem volt szük­sége hajtömegének pótlására. Szorosan a fejre simuló, valódi „dinnyefrizurája" van egy medail­lonban egyedül megörökített hölgynek, 41 és három, felirat nélküli töredéken szereplő nőnek is. 42 (10. kép) Lazább hullámokba fésülték a Már­cius 15-i téren előkerült töredéken ránk maradt hölgy frizuráját, 43 további részletek azonban töredékes állapota miatt nem figyelhetők meg. A Plautilla által kezdeményezett frizurát - középen elválasztott, két oldalra fésült laza hullámok, a váll felett lágyan visszahajló, a tarkón kis konty­ban megtűzött hajviseletet - egyéb vonatkozásban eltérő kőfaragó munkát mutató emlékeken figyel­hetjük meg. A sírfülkében lévő mellkép 44 és a családi sírkő-medaillonban lévő nő 45 (11. kép) mellett ezt a lágyan visszahajló formájú hajvise­letet mutatja Flavius Ursus 46 síremléke, valamint töredékes mivolta ellenére is jól felismerhetően Aurelius Aulupor 47 és egy felirat nélküli sztélé körvonalaiban fennmaradt nőábrázolása is. A szögletesebben faragott arcformák mellett elkülö­níthető műhely munkáját tükrözi egy négy alakos sírkő 48 hosszúkás arccal kifaragott nőalakja, aki az eltérő arckarakter és kidolgozás ellenére az előb­biekkel megegyezően ábrázolt, a váll felett lágyan hátrahajló hajviseletet mutat. A hajforma Julia Paula és Julia Mamaea viseletéhez áll a legkö­zelebb. A lágyabb hullámokba rendezett viselettől szembetűnően eltér a 3. század második felére ­végére, illetve a tetrarchia korára tehető reliefek csoportja 49 (12. kép) A ruházat redőzetének erő­teljes, mély, merev vonalakkal történt ábrázolása mellett jellegzetesek az anatómiailag túl magasan elhelyezett, elálló fülek, a nagy, tágranyílt szemek. A hajviselet formájának érzékeltetésére is mélyen vésett, merev, egyenes vonalakat alkalmaztak. A frizura a homlokból hátrafésült, elválasztás nélkü­li, a fül mögött van. A tarkó vonalában visszahajt­va, alja egyenes vonalú, a fejtetőn azonban a copf visszatüzése látszik. A tarkó alatt szélesen vissza­41 ID Nr. 736. 42 ID Nr. 2742, 9841. 3053. 43 ID Nr. 5138. 44 ID Nr. 10599. 45 ID Nr. 2733. 46 ID Nr. 10559. 47 ID Nr. 2974. 48 ID Nr. 10754. 49 ID Nr. 3227, 4701,4557, hajló, a fejtetőn megtűzött frizura („Scheitelzopf­frisur") Tranquillinától nyomon követhető, markánsan azonban Otacilia Severa és az őt köve­tő császárnék hajviseletében van jelen, Ulpia Seve­rina feltűzött hajfonata pedig már elölnézetből is látszott. A frizuraviselet 3. század második felét követő időszakra történő keltezését az egyik nő­alak fülében látható ékszer is alátámasztja. Néhány sírkő nőalakjának frizurája nem határozható meg egyértelműen. Bár erősen sérült egy többalakos sztélé 50 , de az arcok hiánya elle­nére jól felismerhetők a fejek körvonalai, a fülek és a frizura. Baloldalon férfialak, mellette két, szinte teljesen azonos nőalak áll, előttük gyermekek nyoma látszik. Mindhárom alak fejformája hosz­szúkás, a füleket szokatlanul magasra helyezte a kőfaragó. A két nő frizurájából kevés maradt meg, fejük mellett kétoldalt három-négy gömb, illetve hengeres tag látszik. A gömböket akár nagy­méretű fülbevalónak is gondolhatnánk, azonban egyértelműen a fül mögött vannak, s kő sérülése ellenére jól kivehető a két nő azonos, csigákban vállra omló hajviselete. A visszatűzött frizurák általános divatja idején sem volt ismeretlen ez a csigás viselet. Julia Paula Capitoliumi Múzeum­ban és a Ny Clasberg Glyptotekban őrzött szobrán éppen ilyen, csigákban válláig érő, s onnan hátra­tűzött frizurát visel. Ugyanez a hajviselet ismer­hető fel egy épebben megmaradt családi sírkő nőalakján. 51 (13. kép) A középen elválasztott, kétoldalra fésült haj a fül mögött csigásán göndö­rödik az áll magasságáig. A csigásán fésült hajat ezen a kövön is gömbökkel érzékeltette a kőfara­gó. Kevésbé egyértelműen látszanak a vékonyabb csigás loknik egy Eskü téri töredéken. 52 A római módra öltözött nők kevés ékszert viseltek. A csupán díszítésre szolgáló ékszerek viselete és azok ábrázolása keleti hatásra terjedt el, amit az ábrázolási technika egyéb jelzései is, pl. a pupilla és az írisz kidolgozása, egyértelművé tesznek. Az ékszerek elnagyolt vagy idealizált áb­rázolásmódjában szerepet játszhatott az az egyér­telműen felismerhető kőfaragói gyakorlat, amely csupán bizonyos ékszerfajtákat, esetleg azon belüli általánosan elterjedt típust kívánt megö­rökíteni, pl. a gyűrű elnagyolt, a nyaklánc egyen­letes gömböcskékből áll. Ennek ellenére az ábrá­50 NÉMETH 1999. 46. Nr. 115. ID. Nr. 2852. 51 SZIRMAI K.: A new tombstone from Aquincum. A new data to the late roman gravestones in Aquincum. BudRég 34. (2001), 241. ID.Nr. 5164. 52 ID Nr. 2758.

Next

/
Thumbnails
Contents