Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - FACSÁDY Annamária: A nők ábrázolásának ikonográfiája az aquincumi sírköveken

san lesimított, sok kis fonatból kialakított hajat a tarkótól elindítva feltekerték, s a kontyot a fejtetőre tűzték. A fej sziluettje a frizura által alaposan megváltozott a korábbi korszakokhoz képest, a haj tömege miatt a fej hátsó része vált hangsúlyosabbá. A domborműves ábrázolásoknál természetszerűen a fejtetőre tűzött konty dominál, s ennek a jellegzetességének köszönhetően frizurája könnyen azonosítható több aquincumi emléken is. Faustina maior hajviseletét utánozta, sőt eltúlozta a kissé öntelt arckifejezéssel ábrázolt hölgy,

34 (9. kép) akinek fonatokból tekert konty át jól érzékeltette a kőfaragó. Ugyanilyen frizurát viselt egy szakállas férjével és gyermekével megörökített nő

35 is, arckifejezését a kő sérülése miatt nem lehet megállapítani. A fiatalabb Faustina kontyát már tarkóján tűzette meg, homlokánál széles, lapos hullámokat fésültetett. Crispina frizurája pedig fejéhez simult, fülét szabadon hagyta, tarkója fölött különböző módon font, hatalmas kontyot viselt. A feltornyozott frizurával szemben kedveltebb volt, könnyebben elterjedt az általa divatba hozott, középen elválasztott, sima vagy hullámos haj, amely valószínűleg a bennszülött viselethez közelebb állhatott. A Severus kori - az emlékek számában is kimutatható öltözet- és frizuraviselet-váltásban szerepet játszhatott ez a tényező is. A sima hajviselet minden esetben több generációt ábrázoló sírreliefeken tűnik fel.

36 Septimius Severus hatalomra jutásával új szokások, új divatok honosodtak meg Rómában. Felesége, Julia Domna hatalmas hajkoronáját több tucatnyi módon fésültette. Frizurájának jellemzői a középen lévő választékkal párhuzamosan futó, vízszintes hullámok, amelyek sisakszerűen borították fejét. A haj többi részét némileg követve a korábbi divatot - fejének egész hátsó részét fedő, hatalmas kontyban viselte. A füleket fedő „sisakfrizurát", kisebb-nagyobb változtatásokkal a császári ház többi hölgytagja és későbbi császárnője is hordta, de Julia Domna egyedülálló tömegű hajkoronáját egyikük sem érte el. Plautilla, Caracalla császár felesége 202-205. között, rövid ideig jelenhetett meg az éremképeken, de ez idő alatt is kitűnt frizurája változatosságával. O „vezette be" a későbbiekben igen népszerű viseletet: a fejet szorosan követő, a nyakszirtnél laposan visszahajtott, majd előrevezetett és különböző módon megtűzött frizurát. 34 ID Nr. 2877. 35 ID Nr. 2881. 36 ID Nr. 2751, 2757, 3178, A hajviseletnek ez a módja kisebb-nagyobb változtatásokkal a 3. század folyamán végig divatban maradt, sőt, még a 4. század császárnői viseletében is visszatért. Jelentősebb változás a század közepe felé történt, amikor Tranquillina, majd Otacilia Severa

37 hosszú haját nyakszirtnél visszahajtva befonatta, és a fejtetőnél tűzette meg. A választékcopfot kisebb változtatásokkal készítették el, de ezek az eltérések egy-egy császárnő meghatározó és felismerhető viseletévé váltak. Ulpia Severina visszahajtott copfját már egészen a homlokáig vezette. A sírsztélék szemből ábrázolt portréi esetében azonban nehézséget okoz a nagyplasztikából is ismert frizura meghatározása, amelynek jellegzetessége éppen oldal- vagy hátulnézetből tűnne ki. A portrészobrok alapján viszont a hajviselet elölnézete is megismerhető. Altalános a középen lévő választék, a változatosságot a hullámok szélessége, sűrűsége jelenti, de ez ugyanazon császárnő viseletében is többször módosult. A párhuzamos választékokkal készült, hullámos alapfrizura, amelyet nem véletlenül „Melonenfrisur", „melon-frisur" néven említ általában a szakirodalom,

38 valójában igen változatos kialakítást tett lehetővé. Az aprólékosan kidolgozott ábrázolásokon a különbségek jól érzékelhetők. Az egy időben viselt „Melonenfrisur"-ok változatait illusztrálja egy Isztambulban őrzött sírkő is,

39 de több aquincumi sírkőábrázoláson is megtalálhatók. Az elnevezés ugyanakkor megtévesztő, csak a frizura egy részének technikai megformálását tükrözi! A Severus-korban, majd a 3. század folyamán, hosszabb időn keresztül felismerhető a császárnői hajviseletben, de csak mint annak része. A 3. századi sírkövek női hajviseletét jól körülhatárolható sírkő-csoportok képviselik. Lehetőség szerint különbséget kell azonban tenni a hajviselet módja és annak megjelenítési sztereotípiái, illetve kőfaragói megoldása között. Julia Domna hajkoronájának mását ismerhetjük fel a medaillonban fiával együtt megörökített széles, szögletes arcú Ó/ WESSEL K.: Römische Frauenfrisuren von der Severischen bis zur Konstantinischen Zeit., Jahrbuch des Deuschen Arch. Instituts 61/62. (1946/47) 64. 38 Az elnevezés nem jelent egyben korszakmeghatározást is. A frizura már a hellenizmus korától ismert. Ld. ZIEGLER, D. Frauenfrisuren den römischen Antike Abbild und Realität. Berlin, 2000. 46. 39 RüSCH, A.: Das kaiserzeitliche Porträt in Makedonien, JDAI 84. (1969), Kat. R. 10. Abb. 76. 40 ID Nr. 2980.