Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - KONDOROSSY Szabolcs: Cseréppipák a budai Felső Vízivárosból
A B, C és D típust kései típusoknak véljük (más-más, fenti okokból), melyek közül eddigi ismereteink szerint B csaknem kizárólag, a D meghatározóan a Hódoltság északi felében terjedt el, míg a C az ország déli felében jutott túlnyomó szerephez. A B 43 felszínén márványozó csíkok láthatók, mely igen ritka díszítőelem, és elsősorban bolgár területekkel kapcsolatba hozható típusokról ismert 27 . Ezekről kerülhetett át e tömegárura is. Azonos objektumból előkerülő közpipák (B 27 és B 82; B 54-B 56; B 26 és B 35; B 78 és B 83; B 28 és B 53) korrelálnak egyes alakokat, a szögletes és hengeres nyakú formákat (B 26 és B 35), a B és C típust (B 78 és B 83). Két ízben is közpipák együtt fordultak elő török gödrökben a legkorábbi magyar tömegtípus (Ml) példányaival (B 27 és B 82>B 135; B 36>B 149 - utóbbiak 80%-nyi török anyag mellett 20% újkori anyagot is tartalmazó gödörből, tehát itt a magyar típus a visszafoglalás utáni évtized anyagával is bekerülhetett). Ez amellett szól, hogy egyidejűleg léteztek, s azok kereskedelmi vagy egyéb úton eljutottak ide is. (E kiforrott díszítésű, sajátos anyagú példányok itteni gyártása nem valószínű.) Mindez elképzelhetővé teszi a közpipa-kémény plasztikus pálcájának s e legkorábbi magyar tömegpipán feltünedező, pontokból ill. vonalakból álló kéményplasztikának kapcsolatát. A Vízivárosban a török pipák 61,9%-a e típuscsoportba tartozik, a reprezentatívnak számító két telek anyagában pedig 69%. Ez meghaladja az eddigi legmagasabb hazai arányt is (Esztergom: 61%, 2. táblázat). A külvárosi lakosság körében való ilyen elterjedtsége a végvári vonalban kimutatott népszerűségének magyarázatát 28 (masszívitása révén katonai élethez való alkalmatossága) kiegészíti a helyi kedveltség avagy divat hatásával (3-4. kép). (3. táblázat) A B 100 tőkéje teljesen átkarolja a félgömb alakú, legömbölyített peremű csészét. Fényes felülete, anyaga, díszítetlensége, fehér szemcsés soványítása a közpipákéval egyező, azoktól csupán tölcséres előgyűrűje, kerek nyakgyűrűje különbözteti meg, tehát egyik műhelyükből kerülhetett ki. Kéménye hengeres. A B 101 szabályos félgömbös csészéjét fogaskerekekkel kísért tőke öleli. Ilyen fogaskerék övezi a hiányzó kémény tövét, a nyakgyűrűt és alatta a hengeres nyakat. A nyakgyűrűt pontokkal 27 KONDOROSY 2008. 338, 341. 28 KONDOROSY 2008. 337. kitöltött, levél alakú mező 4 pecsétje díszíti, a csészén kétfelől és a tőke végén rozetta/küllős kerék pecsétéi. A pipa letisztult formája és fogaskerék dísze azonos a legkorábbi magyar tömegtípuséval (M 1, ld. alább), világosbarna anyaga azonban elüt azétól, s pecsétlői egyenesen török készítés mellett tanúskodnak. Elképzelhető, hogy annak korai, török előképével állunk szemben, de valószínűbb, közpipáktól átmenet nélkül, élesen elütő formái, dísze és egyetlen volta miatt, hogy a M 1 típus hódoltság kori létének s Budáig való hatásának tanúja. A fehér, durva fogaskerekes pipák két képviselőjének felbukkanása (B 102 és B 103) alátámasztja a típus országos elterjedtségét. 29 A típus attribútumai az alapformán, méreteken túl: (sárgás)fehér szín, durva fogaskerék (jellemzően egy egyszerű és egy fűrészfogas mintasor) használata (nyakgyűrűn és nyakon körben, tőke mentén, tengelyponttól a csésze pereméig és a kémény peremén), peremes nyakgyűrű, melyeket legteljesebben a budai és esztergomi példányok elégítenek ki, ami alapján feltehető, hogy a típus születési helye itt lehetett. A B 102 gallérja törökös vonás (valószínűleg gallér töredéke látszik a B 103 törött nyakvégén is). Egyazon 18. századi betöltésből (mely a török korinak bizonyuló B 9et is tartalmazta) való előkerülésük ellenére az Ml típus 17. századi előfutárának vagy török oldalágának tekinthetők (5. kép). Tulipánforma fejű pipák Bár formailag már egybeolvad, e csoportnál a díszítés még a fej két részének elkülönülését hangsúlyozza. A B 104 vélhetően ide tartozik. A fej alsó, gömbölyded, meglévő jobb felén bepecsételt rozetta, akárcsak a frontális oldalon, a tőkét határoló fogaskerék-vonalak végpontjában. Fogaskerék díszíti az előgyűrűt, a nyakgyürűt és ez övezi kétfelől a kémény tövében lévő plasztikus gyűrűt is. A párkány elmosódó. A jól iszapolt B 105-nél a csésze és kémény elkülönülését csak szembefordított mihrábsorok jelzik. Ilyen kíséri a tőkét is - ennek különlegessége, hogy vonala végigfut a nyak fölött is, hisz a tőkét övező díszítő vonalak majdmindig a nyak oldalából indulnak. A markáns, kerek nyakgyűrű felszínét is redukált mihrábsorok ferde vonalai Esztergom: KONDOROSY 2007. 313, E30-E33, Szeged: KONDOROSY 2008. 337, Sz36, Eger (kissé távolabbi): KOVÁCS 1963. 245-246,18.
