Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - BENDA Judit: A budai Fő utca 14-18. telken álló középkori épület hányatott sorsa
gyanítható, hogy jelentősebb részletek is átvészelték az 1686-os ostromot (2. kép). Az épület történetében az 1970-es évek elején új, szomorú fejezet nyílott. Az újonnan felállítandó szocialista ipari- és fegyver-kereskedelmi vállalat székházának helyéül a Fő utca 14-16-18. számú telkeket jelölték ki. A három telken álló házakat 7 ezért 1973-ban lebontották a megmaradt kis épület kivételével. Az akkor még kétemeletes hátsó-traktus részleges bontása is megtörtént (3. kép), holott ezt a részét megmaradónak ítélte az Országos Műemléki Felügyelőség. A bontást még idejében leállították és a Budapesti Történeti Múzeum régészének Hollné Gyürky Katalinnak engedélyezték az épület műemléki kutatását és egy szonda-árok ásását. A házra merőlegesen, északi irányban húzott keskeny árok nem hozott értékelhető eredményt, a falkutatás 8 viszont tisztázta a középkori falak és az újkori átépítések viszonyát. Ezután megépítették a nagyméretű irodaházat és felfalazásokat, valamint egyéb beavatkozásokat hajtottak végre a romon, az emeleti homlokzatra „Műemlék" tábla került. Az újonnan felépített irodaházat 1981-ben adták át és a rendszerváltásig az Industrialexport székházaként üzemelt. A modern és a régi építészet különös egymás mellett élésének volt példája csaknem egy évtizedig a ház (4. kép). Az egykor jobb sorsra (teljes felújításra) érdemes házsor megmaradt csonkját a rendszer mégis a „régi megbecsüléseként" tartotta számon. A magas irodaház A 2003-ban elvégzett régészeti kutatás a 18. számú telken is feltárt egy KNy-i irányú középkori falat, azaz a ház É-i homlokzatfalának alapozását. Valószínűsíthető, hogy az előzetes kutatás és dokumentálás nélkül elbontásra ítélt házak mindegyike tartalmazhatott középkori pincéket, alapozásokat, falakat, esetleg felmenő részleteket is. A falkutatásról készült jelentés a BTM Adattárában található: H. Gyürky Katalin: Budapest, I. Fő utca 16. számú telken a ház udvari épületszárnyában álló középkori épület 1975. X. 15. - X. 24. között folytatott kutatásának jegyzőkönyve. A kutatásokat publikálta is: GYÜRKY 1987. Megjegyzendő, hogy a Jelentésben még hátsó traktusként „egy későközépkori háznak az utcai szárnynál jobban megmaradt udvari szárnya" ír róla, addig a megjelent cikkben már utcai homlokzatként tartja számon a ház keleti falát, mintegy hozzá hajlítva a középkori utcát. Magam - az ásatás alapján - a korábbi változatot tartom valószerűnek. Ezt megerősíti az a tény is, hogy a Jelentésben többször megemlít bizonyos, még csak részlegesen elbontott középkori falakat a telek keleti részében, a Fő utca felé eső fronton. pedig egy ismert tévésorozatban („Linda") is szerepelt (mint „Rendőrkapitányság") a modern szocialista építészet büszkeségeként. A vállalat a rendszerváltáskor megszűnt, az irodaházat hamarosan kiürítették. A ház több mint 10 évig üresen állt, állapota egyre romlott, míg végül a közelmúltban a telket egy ingatlanfejlesztő cég megvásárolta, hogy ott - a „régi, romos betonépület" helyén új, modem, még nagyobb irodaházat 9 építsenek. A húsz éves épületet 2003 tavaszán lebontották és a Budapesti Történeti Múzeumnak 10 így végre lehetősége nyílt a középkori rom pincehelyiségében, a talaj víz-átemelő helyén, valamint a leendő betoncölöpös alapmegerősítéseknél a régészeti kutatásra (5. kép). AZ ELSŐ HELYREÁLLÍTÁS TECHNIKAI MÓDSZEREI 1973-ban a középkori felmenő falakkal rendelkező ház falszövete - a bontási sérülésektől eltekintve - jó minőségű volt. Ezt viszonylag vastag falainak és erős meszes habarcsának köszönheti. Kőanyaga kemény márga, amely a síkok mentén kissé kinyúlik a falból, magába rejtve a sérülékenyebb habarcsot. A házat nem csak felülről, hanem oldalról is bontani kezdték, amíg ezt le nem állították. A megmaradt csonkokat átlagosan fél méter magas konzerváló koronával fedték le. Saját kőanyagát használták fel ekkor, amit cemen-tes habarccsal szilárdítottak meg. A visszaépített falba egy faragott kő ablakkeretet is belefoglaltak, holott itt ilyesmi sohasem volt, hiszen ez már a pince hátsó, domboldalba mélyedő részét képezte. A bontáskor szerkezeti sérülést szenvedett a nyugati homlokzat, mivel északi felének falsíkját le-borotválták, vastagságát megfelezték és ezzel az északnyugati sarkot megsemmisítették. A ház délnyugati sarkának alsó felét szintén elbontották. A sarkokon és a falsíkon - érthetetlen módon - nem történt visszaépítés, így jól látható repedések és egy tátongó lyuk szabdalták a középkori maradványokat. A konzerválás cementes habarccsal történt, ami miatt a falszövet nem tudott lélegezni, nem tudta a fölösleges nedvességet elpárologtatni, csak az eredeti, beavatkozás nélküli részeken. Mivel a faldarabok igen kicsik, a nedvesség ezeken a helyeken koncentrálódott, ezért nagyon vizesedtek. A bontáskor a markoló kanalával beütötték a pince boltozatát, emiatt ott nagyméretű nyílás kelet" Tervezője Csomay Zsófia, majd Brieska Gábor. 10 BENDA 2004.171.
