Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - BENDA Judit: A budai Fő utca 14-18. telken álló középkori épület hányatott sorsa

BENDA JUDIT A BUDAI FŐ UTCA 14-18. TELKEN ÁLLÓ KÖZÉPKORI ÉPÜLET HÁNYATOTT SORSA Különleges, bár valószínűleg egyre gyakoribb szakmai problémává válik a műemlék épületek újrakonzerválása, másodszori helyreállítása. Egyre gyorsuló életünk mind újabb és újabb technikai vívmányokkal és állandó modernizálásra törekvéssel szembesít bennünket. Változnak a divatirányzatok, változnak a műszaki előírások, ami hatással van azokra az építési módszerekre, melyek műemléki épületek közvetlen környezetében álló új házakra vonatkoznak. Különös példájára találunk ennek az esetnek a Budapest I. kerületében, a Fő utca elején álló középkori épületmaradvány kapcsán. A barokk, majd klasszicista stílusban újjáépített középkori ház-együttes (Fő utca 14., 16., 18.) túlélte a háborút. Bár a házak megrongálódtak az ostrom alatt, aránylag épen, helyreállításra méltón várták az újjáépítést. Ehelyett azonban 1973-ban az új városrendezési tervnek megfelelően elbontásra kerültek. A „csodával határos módon" megmaradt házrészlet két régészeti kutatásának és ezt követő két műemléki helyreállításának bemutatása rövid tanulmányunk célja. A MŰEMLÉK RÖVID TÖRTÉNETE A középkori házmaradvánnyal büszkélkedő vizsgált teleknek (Fő u. 16.) építéstörténeti előzményei az 1695-ös telekösszeírásból a Zaiger über die Wasserstadt-ból

1 ismertek. A No. 52. szám alatt a Land Strassé-tól a Capuciner Gassé-ig érő telekről beszélnek, melyeknek „gemeür, gewölber und keller"-]ei vannak. Ez a sokatmondó három szó arról tudósít minket, hogy nemcsak fennálló „Ein Hausz an der Land-Strassen, gelangt bisz an das Capuciner gassei hat im gesiebt 8. kl. 1,5 sch., und im Ruckhen 9. kl. 5. sch., an der rechten seyten ist 19. kl. 3. sch., und an der linckhen 21. kl. lang, hat noch ein theil alts gemeür, gewölber und keller, istzimlich bauth. f. 90., g. i. 184.. deren Saigarischen Erben."

NAGY 1964. 213. falakat, pincét, hanem boltozott helyiségeket is belajstromozhattak. Tehát a 17. század végén a középkorban épített házak helyreállíthatóak és lakhatóvá tehetőek voltak. A 16-os számú házat a törökkor után barokk stílusban építették újjá. A korábbi romokat részben elbontották a telek középtáján álló toronyszerű ház kivételével. Az utca felé két kéttraktusos szárnyat építettek,

2 amit fiókos dongaboltozatú kapualj kötött össze. Az északi telekhatáron futó melléképület a század második felében, a Kapucinus utcai szárny a 19. század elején készülhetett el. A szintén ebben az időben felújított Fő utcai frontot újdivatú klasszicista homlokzatdíszítéssel látták el. A ház tulajdonosait

3 is ismerjük a 19-20. század fordulójáról. A háborúban megsérült egyemeletes épületet az Országos Műemléki Felügyelőség 1953-ban felmérette és helyreállítási tervet

4 is készítettek a leendő tatarozáshoz (1. kép). A ház leírása megtalálható a Lechner jegyzékben, a Genthon bibliográfiában és az 1955-ben kiadott Budapest műemlékei című kötetben

5

, ezenkívül az épület műemléki védettség alatt állt. A házról Kapsza Miklós és Bitó János (BUVÁTI) 1966-ban újabb helyreállítási tanulmánytervet készített

6

. Nem tudjuk, hogy az ismert négyzetes alaprajzú, emeletes udvari épületen kívül mennyi részlete maradt meg a középkorban itt állt háznak, de 1 HORLER 1955. 638-640. 3 ADALÉKOK 1991. 426-427.1882. Stern Mór, 1899-1934. Steiner Fülöpné, a házban lakott 1912-ben Rózman András órásmester. 4 BUDAPEST MŰEMLÉKEI 1. 639-640. A felmérés itt trapéz alakú házat jelöl, ezt vette át Gyürky Katalin is publikációjában. A 2003-ban készült geodéziai felmérés alapján azonban egyértelműen négyzetes alaprajzú az épület. 5 GENTHON 1951. 14.p., MŰEMLÉKJEGYZÉK 1990. 32.p. A ház műemléki törzsszáma: M 15159. 6 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Tervtár