Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - FACSÁDY Annamária: A nők ábrázolásának ikonográfiája az aquincumi sírköveken
kívül 7- nem ismerünk Aquincumból. A fél-vagy háromnegyed alak mellett feltűnik azonban a szemből vagy részben elfordulva ábrázolt ülő nő alakja. Egy felirat nélküli ép sírkő a teljes kompozíciót megjeleníti: 8 az ülő női alak egy klinén fekvő férfi előtt látható. (2. kép) Az asztal és a mellette álló kisméretű figura nem hagy kétséget afelől, hogy az áldozati lakoma jelenetéről van szó. Egy másik, töredékes kövön 9 oldalról ábrázolt széken felsőtestével szembeforduló, bennszülött viseletű nő ül. A töredéket kiegészítő, más alkalommal előkerült sírkőrészlet 10 ebben az esetben is bizonyossá teszi, hogy a nőalak ugyancsak egy klinén fekvő férfi lábánál helyezkedik el. Az ábrázolásmód a kisázsiai és görögországi sírsztéléket utánozza, 11 s Pannónia keleti részén, elsősorban azalus területeken terjedt el. 12 E kompozícióból szakították ki a korábban említett, egymagában megörökített bennszülött nő figuráját, akinek székét és alsótestét az előbbihez hasonlóan profilból, felsőtestét szemből ábrázolták. Az ábrázolásban semmi nem utal az eredeti jelenetre, a halotti torra. A germániai és galliai étkezési jelenetekkel ellentétben 13 a kelet-pannóniai klinés domborműveken szereplő személyek egymáshoz való viszonya mesterkélt és személytelen, ami megkönnyítette a nőalak figurájának kiemelését és önálló elemként történt felhasználását. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fél-vagy háromnegyed alakos ábrázolások esetében is - az öv elhelyezkedése, a kézben tartott tárgyak tartása alapján - gyakran ülő alakokról készülhetett a portré. A teljes alakos álló és ülő női alakok minden esetben bennszülött ruhát viselnek, síremlékük a 2. század folyamán készült. Szigorú frontalitás jellemző az ábrázolásokra. Az arcokon ritkán lehet egyéni vonásokat felfedezni, a portrék korszakhoz és műhelyhez köthetően különböznek csak egymástól. Nagy hangsúlyt kapnak a kezek, az egymáshoz tartozást a kéz helyzete hivatott megmutatni. A személytelenül előrenéző alakok, a merev beállítás miatt láthatjuk a sírsztélék domborműveit 7 ID Nr. 3052. 8 ID Nr. 2919. 9 ID Nr. 3061. 10 ID Nr. 3055. 11 BARKÓCZI 1982/1983.123. 12 ERDÉLYI 1974.24. 13 NoELKE, P: Grabreliefs mit Mahldarstellung in der germanisch-gallischen provinzensoziale und religiöse Aspekte. Xantener Berichte 7.1998. 399- 418. „kőbe vésett családi fotónak". Nincs a privát életből ellesett jelenet, csupán bizonyos mértékig hivatalos színezetű megjelenés. Megerősíti ezt az érzést, üdítő kivétel mivolta ellenére, egy, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, felirat nélkül ránk maradt, aquincumi lelőhelyű dombormű. 14 A testes házaspár kissé egymás felé forduló ülő alakja között gyermekük látszik. A bennszülött viseletű nő kezét ölében nyugtatja, s gesztusa, tartásának természetessége a pillanatnyi megpihenést sugallja. A szemből ábrázolt mellképek közül kitűnik egy, a görögországi síremlékek hangulatát idéző sztélé. 15 A három alak, köztük a középső, feltornyozott frizurát viselő nő is, (3. kép) a pannóniai sírkövek között egyedülálló módon, félprofiban van ábrázolva. Az alakok egymásra tekintése, a kissé félrebillent fej, a kezek összefonódása a relief kopottsága ellenére is annak egyedülálló, bensőséges hangulatát erősíti. RUHÁZAT, HAJVISELET, ÉKSZERVISELET A nők ruházatánál alapvetően két különböző viselettípus különböztethető meg: bennszülött, illetve római öltözék. Aquincum családi sírköveinek egy részén a hölgyek eraviscus viseletben örökíttették meg magukat. A dekoratív bennszülött viselet jellemző fő vonásaiban sokáig őrizte a hagyományt, Róma hatása azonban a ruházatban is érvényesült. A változás folyamata lassú volt, egyes viseleti elemek egymás mellett élhettek: az idősebbek ragaszkodtak a megszokotthoz, míg a fiatalabbak némi változtatást engedélyeztek maguknak. Bizonyítja ezt Aurelius Maximus sírköve, amelyen együtt látható - más-más viseleti elemmel - az egy családhoz tartozó, idősebb és fiatalabb nő képmása. 16 Egyéb keltező értékű jellegzetesség hiányában a bennszülött ruházatú nőket ábrázoló sírkövek készítése általában a Kr. u. 2. századra tehető. 17 Részleteik kidolgozottsága a kőfaragó mester képzettségétől is függött. Az igényesebb faragású darabok alapján lehetőség van a viselet rekonstruálására. 18 Az általánosan viselt alsóruházat vékonyabb szövésű, finomabb anyagból készült. Szabása 14 ID Nr. 2977. 15 ID Nr. 5151. 16 ID Nr. 2992. 17 Frrz 1957.139-140. 18 Frrz 1957.136-138. GARBSCH 1965.148. FACSÁDY 2001.45- 46.
