Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - FÉNYES Gabriella: Középkori vízmű maradványai Budán, a Lánchíd utca 19-21-ben
víznyerési lehetőség mellett sem 21 . Korlátlan energiaforrásként állt rendelkezésre a szivattyúháztól nem messze elfolyó Duna, de a folyó az előbb vázolt problémák miatt közvetlenül meghajtó erőként nem jöhetett számításba. Bár már léteztek hajómalmok, 22 amelyek a változó vízszinttel együtt tudtak üzemelni, de flexibilis nyomótömlők hiányában, egy úszó szivattyútelepről vizet nem lehetett volna a budai várba juttatni. A budai vízművel közel egyidős esztergomi vízművet, Evlia Cselebi és mások szerint vízkerék hajtotta, de ott az esztergomi várhegy alól kifolyó bővizű forrásvíz szolgáltatta a szükséges energiát. 23 A Budán feltárt épület esetében nem találtuk nyomát, hogy egy forrás vizével hajtották meg a vízemelőt. Az akna keleti oldalán lévő forrásfoglalatból kifolyó víz mennyisége - legalábbis jelenleg ismert vízhozama mellett - erre nem lett volna elegendő. Scamozzi szövegében azt írta, hogy a Heron-féle vízemelő szerkezet hajtóműve egy víz által forgatott kerék. A következő bekezdés azonban úgy kezdődik, hogy „egy nagyon hasonló gépet mesélt nekem apám jó emlékezetéből Budán, Magyarországon a Duna felett látott, KIVÉVE (kiemelés FG) [azt], hogy a vizet a vízkerék rekeszei emelték fel". 1 * Ezt én úgy értelmezem, hogy Budán nem vízkerék hajtotta a szivattyút. Állati erő felhasználásának három lehetősége volt: a járgány, a tipró- (vagy taposó-) kerék vagy Lásd csapadék vízgyűjtése ciszternában és később a környező hegyek forrásvizének bevezetése. Ábrázolása pl. TACCOLA 1982, Taf. 40 a De ingeneis IV. könyvéből. (Firenze Biblioteca Nazionale Ms.Pal. 766, f. 39 (régi számozás LXVI); továbbá Francesco di Giorgio Martini egy vázlatán: SCAGLIA 1992, Fig. 10. EVUA CSELEBI 1985, 316; DEÁK 2007, 4-7, 25. SCAMOZZI 1615,351. Az állatcsontokat Daróczi-Szabó Márta határozta meg, akinek információját ezúton is köszönöm. Járgány ábrázolása Taccola könyveiben: TACCOLA 1982, Abb. 9 a De ingeneis I. könyvéből (München Clm. 197, f. 38 v, régi számozás 34), Abb. 10, 35 a De ingeneis III. könyvéből (Firenze, Biblioteca Nazionale Pal. 766, f. 11 (régi számozás XXXVII), f. 10 (régi számozás XXXVI). Járgányos meghajtás ábrázolásait lásd továbbá Taccola rajzait másoló kéziratokban: TACCOLA 1982, Abb. 36 (sienai kézirat a 15. sz. végéről, London British Library Ms.Add. 34113, f. 25v), 37 (sienai kézirat 1500 körül, Siena Biblioteca Comunale Ms. S.IV.5 f. 84v). Georgius Agricola könyvében szintén szerepel a szivatyúk meghajtására járgány: AGRICOLA 1985, 185. Állat hajtotta taposókerék és tiprókorong ábrázolása látható Francesco di Giorgio vázlatai között, melyet csaknem változatlanul tovább másoltak: TACCOLA 1982, Abb. 117-123. a tiprókorong. A feltárás során az aknából két ló csontváza került elő, 25 lehetséges, hogy ezek a lovak szolgáltatták a hajtóerőt a szivattyú meghajtásához. A rekonstrukciós rajzot ezért két változatban készítettük, egyiken járgányos, másikon tiprókorongos meghajtás látható. A rajzok hipotetikusak, elkészítésükhöz 15.-16. századi ábrázolásokat 26 és újkori példákat vettünk alapul (23-24. kép)? A fent elhelyezett erőgép (járgány / tiprókerék/ tiprókorong?) energiáját valamilyen szerkezeti elemmel közvetíteni kellett az aknában elhelyezett szivattyúhoz. Rekonstrukciós kísérletünk jelenlegi állása szerint e szerkezeti elemnek maradványai lehetnek a 2. fejezetben bemutatott nagy vályús fahasábok és az akna északi falán látható fészek (23-24. kép). Biztosnak vehetjük, hogy a két nagy vályús fahasáb a vályúkkal egymás felé fordítva egy szerkezet részei lehetnek és a kettő között egy 15X45 cm-es harmadik elemnek is kellett lennie, amelynek lenyomata mindkét fahasábon, a vésett vályúkban jól látható (25. kép). A lelőkörülmények és a fahasáb mérete alapján úgy tűnik, hogy a kisebbik fahasáb az aknában, az akna hosszanti falaira merőlegesen helyezkedett el, míg a hosszabbik fahasáb mérete miatt csak az aknán kívül fért el. Ezért elképzelésünk szerint a két fahasáb egy himba két végét alkotta, amelyeket egy, a himba testét alkotó, mintegy 15X45 cm-es - esetleg szélességében több darabból álló fagerenda kötött össze. Ez ugyan nem maradt meg, de a két vályúban lenyomata jól látható. A gerenda fahasábokba való bekötésénél semmiféle ékelésnek, rögzítésnek nincsen nyoma. Ezért úgy gondoljuk, hogy a himba három szerkezeti elemét, a himbatest mellett két oldalt végigvezetett vasrudak fogták össze. Ezek végeit a fahasábokban lévő lyukakon vezették át, és a megtalált vaslemezek rákovácsolásával, ékelésével húzA tiprókorongos meghajtás rajza a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban lévő mosonszentmiklósi tiprómalom helyszíni tanulmányozása, valamint a 18. századból fennmaradt schillingsfürsti és a bajorországi schönbrunni tiprókorongos meghajtású vízművek publikációja alapján készült: RUCKDESCHEL 1980, 281; RUCKDESCHEL 1979, 851; RUCKDESCHEL 1983, 95-97, 101-103, Abb. 10-13, 18-20. A járgányos meghajtás rajzához a pápai Kékfestő Múzeumban, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban lévő kékfestő műhely, valamint a stübingi Österreichisches Freilichtmuseum Naintsch-i pajtájának járgánya és a St. Ulrich-beli udvarházban látható almaprés meghajtásához használt járgány szolgált előképként, továbbá az augustusburgi vízműben lévő járgány publikációját használtuk fel: RUCKDESCHEL 1993,131.
